Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-29

1413 Az országgyűlés 29. ülése 1956. július 31-én, kedden. 1414 vénysértés fordult elő, ma már alig találkozunk túlkapásokkal, inkább helyenként az ellenséges demagógia hatására a lakosság részéről tapasztalható némi meg nem értés a törvényes kötelezettségek teljesítésével szemben. Az állampolgári kötelezettségek teljesítésében a legutóbbi hónapokban megyénkben javulás állt be, amit az is mutat, hogy tanácstagjaink személyes példamutatása és agitáció] a révén az elmúlt negyedévben 80 százalék fölé emelkedett az önkéntes adófizetők aránya. Törvénysértésekkel tanácsvezetőink részéről inkább olyan esetekben találkozunk, amikor hatáskörüket meghaladó, vagy oda nem tartozó kérdésekben járnak el, intézkednek. Elég sok a panasz a lakásgazdálkodás területén jelentkező törvénysértések miatt, de itt azt is meg kell mondanunk, hogy a lakáskérdések megoldása a legnehezebb probléma tanácsszerveink részére. Tanácsaink a jogos lakásigényeket sem tudják kielégíteni, mert központi ipari településeinken, mint Veszprém, Várpalota, Ajka, a lakásépítési beruházások tanácsi szinten a legkisebbek. Mindemellett ezek a hiányok sem igazolják az olyan törvénysértést, amelyet az elmúlt hetekben a Veszprémi Járási Tanács VB titkárának szóbeli felhívása alapján a balatonkenesei Községi Tanács végrehajtó bizottsága követett el, amikor a bíróság hatáskörét átvéve határozatilag állapította meg, hogy Csenteric András a szocialista együttélés szabályait megsértette és ezért elrendelte kilakoltatását. Nem a járási tanács végrehajtó bizottsági titkárán múlott, hogy a törvénysértő határozat nem került végrehajtásra. Az ilyen és ehhez hasonló intézkedések nem segítik községi tanácsainkat a törvényesség megtartásában. Nem lenne azonban teljes a kép, ha a negatívumok mellett nem tennék említést az olyan helyes kezdeményezésekről, amilyeneket például a keszthelyi és a zirci járásokban tapasztalhatunk, ahol községi tanácsvezetőink a járási szabálysértési előadótól a jogszabályok ismertetésével és magyarázásával kapnak segítséget a törvényesség megtartásához. Tanácsvezetőink és szakigazgatási szerveink dolgozói igen jóleső érzéssel olvasnák a Politikai Bizottság beszámolójának azt a megállapítását, hogy „államapparátusunk dolgozói túlnyomó többségükben derék, becsületes emberek, népi demokráciánk hívei és nem lelketlen bürokraták". Elmondhatom, hogy a Politikai Bizottságnak ez a megállapítása jellemző Veszprém megye ál- ' lamigazgatási dolgozóira is, akiknek legnagyobb többsége szívvel és lélekkel dolgozik a tanácsi munka színvonalának megjavításán, harcol a bürokrácia ellen, résztvesz a felduzzasztott felsőbb apparátusok munkamódszerének tökéletesítésében. Ezt igazolja az a hatalmas lendület is, amelylyel tanácsi dolgozóink az egyszerűsítési javaslatok kidolgozásába bekapcsolódtak. A minisztertanácsnál szervezett egyszerűsítési bizottság ez év februárjában „szigorúan titkos" utasításában adott felhívást egyszerűsítési javaslatok kidolgozására. E felhívásra május közepén terjesztettük a végrehajtó bizottság elé kidolgozott javaslatainkat, szám szerint mintegy 50-et. A végrehajtó bizottság azonban — a minisztertanács időközben megjelent, a dolgozók széles tömegeihez szóló felhívása alapján — igen helyesen, szűkkörűnek találta a dolgozók bevonása nélkül, „szigorúan titkosan" kidolgozott előterjesztést és az alulról jövő kezdeményezések felhasználására adott utasítást. Ezek után a hónap első felében több mint 250 oldal terjedelmű egyszerűsítési javaslat érkezett be községi, városi és járási tanácsainktól. Végrehajtó bizottságunk ennek az anyagnak a felhasználásával több mint 200 javaslatot dolgozott ki, amelyeknek mielőbbi megvalósítását nagyon kívánatosnak tartjuk. A javaslatok kisebb részét a megyei tanács végrehajtó bizottsága és a járási végrehajtó bizottságok saját hatáskörükben megvalósíthatják. Sokkal nagyobb azoknak a javaslatoknak a száma, amelyek felsőbb szervek jogszabályi intézkedését igénylik. Tanácsainknak igen szűk a hatáskörük ahhoz, hogy a helyesnek bizonyult javaslatokat a saját elhatározásuk alapján megvalósíthassák. A tanácsok önállóságának annyira szükséges növeléséhez a szaktárcáktól sem kaptuk meg minden esetben a kellő segítséget. Az elmúlt hónapban kezdtük meg a sok millió forintos beruházással épült keszthelyi vágóhíd próbaüzemeltetését. Kezdeti nehézségek elsősorban a vállalat vezetése területén mutatkoznak. Az élelmiszeripari minisztérium húsipari igazgatóságának rendszeresen lent tartózkodó kiküldöttje azonban ahelyett, hogy a nehézségek gyökeres megoldásához adna segítséget, azt a véleményét hangoztatja, hogy a tanács a vállalatot nem képes megfelelően irányítani és ezért javasolja minisztériumi kezelésbe vételét. Véleményünk szerint azonban a budapesti irányítás, amellett, hogy egyes kiszálló személyek részére kellemes is lehet, államunknak igen sokba kerülne. Országos, de megyei viszonylatban is komoly nehézségeink vannak az építőanyag ellátás terén. Ezért fokozott kötelességünk, hogy meglevő téglagyáraink jó és olcsóbb irányítással többet termeljenek. Ezzel kapcsolatban szeretném röviden ismertetni a megyénk területén működő téglagyárak helyzetét. A Veszprém Megyei Téglagyári Egyesülés az építésügyi minisztérium felügyelete alatt hét téglagyár irányítását látja el. Ugyanakkor a tanácsi felügyelet alatt működő Veszprém Megyei Tanács Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés hat téglagyár munkáját irányítja. A következő néhány adat szemléltetően mutatja a tanácsi téglagyárak helyes irányú fejlődését a minisztériumi téglagyárakkal szemben: egy munkás évi téglatermelése a minisztériumi üzemeknél az 1952. évi 92 ezer darabról 84 ezer darabra csökkent, ugyanakkor a tanácsi üzemeknél 69 ezerről 88 ezerre emelkedett. Ezer darab tégla önköltsége a minisztériumi üzemeknél — ugyancsak az 1952. évhez viszonyítva —- 260 forintról 309 forintra nőtt, a tanácsi üzemeknél 321 forintról 301 forintra csökkent. Ugyanehhez hasonló képet kapunk, ha a beruházások megvalósulását, vagy egy munkás átlagkeresetének alakulását vizsgáljuk. Figyelembe véve, hogy a téglagyárak a leggyengébb műszaki felkészültséggel kerültek a ta-