Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-29

1401 Az országgyűlés 29. ülése Tisztelt Országgyűlés! Képviselő elvtársak! Úgy vélem, nem tennék jót sem a minisztertanácsnak, sem népi államunknak, ha a továbbiakban is a minisztertanács tevékenységének és beszámolójának pozitív vonásait vázolnám. Szükségét látom annak, hogy több dologra felhívjam Hegedűs elvtárs, és a minisztertanács tagjainak a figyelmét, objektív kritika alá véve a minisztertanács eddigi tevékenységének főbb gyengeségeit, az elmúlt hónapok tapasztalatai és választóim kritikája, útmutatásai, utasításai alapján. Kezdeném építőiparunk komoly nehézségeivel, problémáival. A Borsod megyei idei tapasztalatok azt mutatják — de úgy tudom, ez országos probléma is —, hogy építőiparunk mai felkészültsége és helyzete nem jelent száz százalékos garanciát arra nézve, hogy a második ötéves terv 78 milliárdos beruházásából építőiparunk az előirányzott árért és a meghatározott időre felépíti mindazt, amit országunk vár és követel tőle. Ismeretesek az országgyűlés előtt azok a súlyos anyag és munkaerő, szervezési és más gondok, nehézségek, amelyek miatt építőiparunk gyakran nem tudja felépíteni a kívánt időre, a meghatározott áron és minőségben a tervek által előírt lakásokat, építményeket, üzemeket és másokat. Ez nemcsak az építésügyi minisztérium hibája, tapasztalataim szerint ebben szerepet játszanak tervező- és beruházó szervezetünk és más minisztériumok komoly hibái is. Ezért vannak például komoly gondjaink Tiszapalkonyán immár hónapok óta, ezért nem tudunk megfelelően előrehaladni a borsodi szénbányák beruházási rekonstrukciós munkáival. Ma még nem látjuk biztosítottnak a Borsod megyei bányai beruházások 1956. évi tervének teljesítését. Ezért — véleményem szerint — a minisztertanácsnak lehetőleg rövid idő alatt meg kellene teremteni minden feltételét annak, hogy építőiparunk az előírt időre és áron, a meghatározott minőségben teljesítse a második ötéves tervben meghatározott feladatait, elsősorban a legfontosabb beruházási feladatait. Enélkül második ötéves tervünk teljesítése erősen kétséges lenne. A minisztertanácsnak — Borsod megyei tapasztalataink szerint — behatóbban és gyorsabban kellene pozitív választ adni több olyan kérdésre, amelyeket falusi választóink tesznek fel nekünk és rajtunk keresztül a minisztertanácsnak is. Elsősorban a begyűjtési szociális kedvezmények törvényes alapon történő elbírálását, a falusi ellátatlanok hús- és zsírellátásának javítását, a kártérítés nélkül kisajátított földjeik után járó törvényes térítés gyors kifizetését és a törvénytelen alapon összevont földek miatt helytelenül megemelt adó és beadási kötelezettségeik törvényes rendezését kérik és várják a kormánytól. Ezek jogos kérések és panaszok és elsősorban a falusi szegény- és kisparasztság kéréseit, valamint panaszait jelentik. Ezeket a negatív jelenségeket a Borsod megyei képviselők többször is jelezték, egyenként és kollektive is, de megfelelő intézkedések — tudomásunk szerint — eddig nem történtek a kormány részéről. Véleményünk szerint ezekkel a kérdésekkel gyorsan és behatóan kellene foglalkoznia a minisztertanácsnak. 1956. július 31-én, kedden. 1402 Mi lehet az oka annak, hogy többszöri jelzésünk ellenére nem történt eddig — tudomásunk szerint — megfelelő intézkedés e kérdések rendezésére a kormány részéről? Ügy vélem, ebben sokat nyom a latban az, hogy a minisztertanács egyes tagjainak nincs elég személyes tapasztalata élménye ilyen ügyekről, magyarán szólva nem fordít elég gondot és időt a minisztertanács saját határozatainak és az országgyűlés határozatainak helyszíni ellenőrzésére, a lakossággal való kapcsolatainak kellő erősítésére. Valószínű, hogy a minisztertanács több tagja igen kevés időt tölt mint országgyűlési képviselő a lakosság között és nem tanulmányozza eléggé a lakosság egyes jogos igényeit és javaslatait és ebben — úgy gondolom — a jövőben elsősorban a minisztertanács valamennyi tagjától, elsősorban az országgyűlési képviselőktől kell példát vennünk, de jó példát! Az északi iparvidék lakossága és képviselői azt várják és kérik a kormánytól, hogy a második ötéves tervben lényegesen javítson e vidék szociális, kulturális és kommunális helyzetén, őszintén szólva, eddig inkább szavakban hangsúlyozták felsőbb állami szerveink az észak iparvidék jelentős szerepét népgazdaságunkban, de tetteik már nem tükrözték ezt a szemléletet. Sokat hallottunk a magyar Ruhr-vidékről, az ország első és legfontosabb iparvidékéről és emellett azt kell ma megállapítanunk, hogy 19 megye közül — az Országos Tervhivatal adatai szerint — Borsod megye lakáshelyzetét tekintve a 18., mozihelyzetét tekintve a 19., falvak villamosítását tekintve a 19., az egy tanteremre jutó tanulók számát tekintve a 15., egészségügyi helyzetét tekintve a 11-ik a megyék között. Miskolc az ország második városa, nagyságban második városa, az ország öt nagy városa közül, a mozit kivéve, az utolsó helyen van e kérdéseket tekintve. És mindez az ország valóban egyik legjelentősebb iparvidékének mai tűrhetetlen szociális, kulturális képét állítja elénk. Ez egyben komoly kritikája kormányunk eddigi munkájának és arra int bennünket, hogy sokkal hatékonyabban kell gondoskodnunk a jövőben az északi iparvidék munkásairól, értelmiségi dolgozóiról és dolgozó parasztjairól. Erre azért is nyomatékkal kell felhívnunk a minisztertanács figyelmét, mert az Országos Tervhivatal eddigi előzetes számításai szerint a második ötéves terv országos irányszámainak megyei felosztásánál is háttérbe akarják szorítani tapasztalataink szerint az északi iparvidéket, elsősorban Borsod megyét. Ennek bizonyítására néhány példa is elegendő. Az Országos Tervhivatal előzetes számításai szerint a következőképpen kellene felosztani az egyes megyék között a második ötéves terv országos irányszámait: Borsod megyében 361 községből jelenleg csak 185 — mintegy a fele — van villamosítva, 176 nincs. Villamosításra javasolnak 110 községet és 66 községünkben nem lenne villany még 1960-ban sem, ugyanakkor a második ötéves terv végére teljesen villamosítva lenne Heves, Pest, Hajdú, Szolnok. Győr, Komárom, Fejér, Tolna megye, noha ebben a megyében épül az ország két legnagyobb erőműve: Kazinbarcikán és Tiszapalkonyán. A megyére jutó kommunális beruházások javasolt