Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-29
1397 Az országgyűlés 29. ülése 1956. július 31-én, kedden. 1398 utóbbi időben körülbelül 10 kilométernyi utat építettünk csupán, ami a szükségletnek csak kis töredéke. Egyébként várakozással nézünk a túlzott centralizmus megszüntetését célzó kormányintézkedések elé az útépítés és karbantartás vonalán is. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy a város területén levő utaknak három gazdája is van: a városi tanácson kívül a szakminisztérium, valamint a megyei tanács is rendelkezik néhány útvonallal. Ezt az anomáliát kívánatos volna minél előbb megszüntetni, s a város belterületén levő valamennyi útnak felelős gazdájává egyedül a Pécsi Városi Tanácsot tenni. Persze mindaddig, amíg megfelelő beruházási hitelkeret nem áll az utak karbantartásának feladatait intéző i tanács rendelkezésére, addig jelentős javulást nem várhatunk. A város útjainak gondozása a köztisztaság szempontjából sem kielégítő. Hogyan is lehetne az, ha egy százezres városnak mindössze egy öntözőautója és egy söprőgépe van, ez az utóbbi azonban használhatatlan. Modernizálásra szorul a város köztisztasági vállalatának egész gépi berendezése. Legalább három öntözőautóra, négy söprőautóra és öt szemetes gépkocsira lenne szükségünk. A munkaerőhiány a köztisztasági alkalmazottak vonalán is szembetűnő. Körülbelül száz alkalmazottja van a vállalatnak, noha a kétszeres létszám volna a kívánatos. Akik ellátják ezt a feladatot, azok is általában véve a 68—80 éves korhatár között vannak. Nyilvánvaló tehát, hogy a gépesítés problémája egyre sürgetőbb erővel jelentkezik. Mindezek a kommunális és közellátási problémák olyan természetűek, hogy megoldásuk már nem tűr hosszú ideig halasztást. De megoldásuk egyben azzal is járna, hogy a termelőmunka jobb előfeltételeinek megteremtésével, a dolgozók életszínvonalának emelésével, a termelés eredményében bőségesen megtérülne a beruházásokra fordított összeg. Most nem kívánok kitérni a város jól rendezett pénzgazdálkodására és vállalati gazdálkodásának eredményeire. De meg kell említenem azért, mert biztos alapját teremtették meg annak az eleven kulturális és művészeti életnek, amely a város falai között pezseg. A város költségvetési előirányzatának több mint a felét kulturális jellegű kiadásokra fordítja. Budapest után Pécs az ország első iskolavárosa. Egyeteme, főiskolája, zeneművészeti szakiskolája, tudományos intézetei, számos középfokú és általános iskolája mind a város ősi kulturális tradíciójának a korszerű hordozója. Állami támogatás nélkül, saiát erőnkből hoztunk létre olyan kulturális létesítményeket, mint a Zsolnay Múzeum, a Liszt Ferenc Hangversenyterem, a Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínháza, vagy az ezer főnyi nécsi pedagógus klubéletét biztosító Nevelők Háza. Egy-egy művészeti esemény tízezreket mozgósít a városban. Ilyen volt az első országos képzőművészeti kiállítás és il ven lesz augusztus 12-én Pátzay Pál monumentális Hunyadi lovasszobrának a leleplezése. Büszkék vagvunk a pécsi rádióra is. Rövid fennállása óta nagyon megszerettük. Csak azt I nem értjük, hogy a kezdetben olyan jól beindított egyórás, színvonalas és változatos műsorsugárzás helyett miért kapunk újabban csupán 30 perces riport- és híranyagot. Egyébként meg kell itt még említenem, hogy a közelmúltban több baranyai határmenti délszláv községben jártam és egyre több helyről fordultak hozzám azzal: meg kellene teremteni műszaki feltételeit annak, hogy vezetékes rádiójukon hallgathassák a pécsi rádió délszláv nyelvű adásait. Kulturális eredményeink felsorolása, ha nem is tarthat számot a teljességre, mégis örvendetes képet mutat. A fény mögött azonban itt is mutatkozik árnyék: nem fordítottunk kellő gondot a perifériák kulturális életének irányítására. Felépítettünk például Űjmeszesen egy több száz lakásos lakótelepet anélkül, hogy egyidejűleg elláttuk volna kulturális és egészségügyi intézményekkel. Ennek a mulasztásnak a helyrehozása elsőrendű feladataink közé tartozik. Tisztelt Országgyűlés! Pécs város dolgozói életrevalóságukkal, munkaszeretetükkel bizonyságot tettek arról, hogy a nyugodt alkotómunkát tekintik életelemüknek. Ezért értékelik oly nagyra, hogy külpolitikánk a nagy Szovjetunióvezette béketábor útján halad. A népek békés egymás mellett élésének gondolata a háborús uszítással szemben, úgy látszik, előbb-utóbb mindenütt diadalmaskodik a földkerekségen. Emellett tettek hitet a pécsi dolgozók is, amikor a Hazafias Népfront v hívására impozáns békenagygyűlésre jöttek össze a múlt hónap folyamán. Szóvá kell tennem azt is, hogy azt a kedvező fordulatot, amely a magyar—jugoszláv viszonyban beállott, talán sehol sem értékelték olyan felszabadult, jó érzéssel, mint éppen nálunk, Pécsett és Baranyában, örömmel kell megállapítanunk azt is, hogy a jó viszony helyreállításának törekvéseiben magunk is kezdeményezők lehettünk. Még a koratavasszal történt, hogy elsőként mentünk a jugoszláv határra fogadni az eszéki városi népi bizottság küldötteit, akik a magyaros vendégszeretetet rövidesen hasonlóval viszonozták. Azóta számos olyan gesztus történt, amely alkalmas a régi sebek begyógyítására. Minden bizalmunk meg lehet arra, hogy a jószomszédság és a gyümölcsöző együttműködés gondolatának a szolgálatával egyben népünk javát is előmozdítjuk. Tisztelt Országgyűlés! Teljes bizalommal vagyok kormányzatunk helyzetmegítélése és az elénk szabott munkafeladatok megvalósíthatósága iránt. Meggyőződésem, hogy Pécs város dolgozói, akik számtalanszor tanúbizonyságot tettek helytállásukról, ezentúl is eredményesen szolgálják majd a szocializmus felépítésének, népünk boldogulásának nagy ügyét. A minisztertanács elnökének tegnapi beszédével egyetértek, a beszámolót és a célkitűzéseket elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Földvári Rudolf képviselőtársunk. FÖLDVÁRI RUDOLF: Tisztelt Országgyűlés! Képviselő elvtársak! Országgyűlésünk olyan időszakban ülésezik, amelyet dolgozó népünk I egyre élénkülő politikai és termelési aktivitása
