Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-29
1391 Az országgyűlés 29. ülése 1956. július 31-én, kedden. 1392 hogy közös erőfeszítéssel, a közügyek iránti érdeklődéssel, azok megoldásában való részvétellel megvalósíthatók a célkitűzések, amelyeket szétszórt, egyéni erővel soha nem lehetne elérni. A tömegek társadalmi öntudata nő meg ezen az úton. Megerősödnek azok a feltételek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a lakosság hasonló aktivitást mutasson az ország vezetésének legnagyobb kérdései iránt is. így válik a jól végzett községpolitika az állami demokratizmus erősítésének fontos forrásává. A tanácsok munkájának ez a módszere még nem vált általánossá, még sok ezen a téren is a hiányosság, de el lehet és el is kell érni a jó tapasztalatok fejlesztésével, általánosításával, a hibák gyors felszámolását. Nekünk, országgyűlési képviselőknek ebben kell elsősorban tevékeny segítséget adnunk a tanácsok munkájához. Tisztelt Országgyűlés! Pártunk Központi Vezetőségének legutóbbi ülésén hozott határozatok, a második ötéves terv irányelvei, szocialista építésünk új, széles távlatait nyitják meg előttünk. A kitűzött feladatok elvégzésével nagy lépést teszünk ismét előre a szocializmus felépítésének útján. A célok megvalósítása érdekében a párt és a kormány iránymutatása alapján egységbe kell forrnia a központi intézkedéseknek az alulról jövő tömeges kezdeményezésekkel, egyesíteni kell a szocializmus építésének érdekében az államunk rendelkezésére álló anyagi lehetőségeket a helyileg feltárható további anyagi erőforrásokkal, s dolgozó népünk hazafias érzéséből fakadó hatalmas alkotó készséggel. Ezt a nagy erőt olyan mértékben tudjuk országunk előrehaladása érdekében egyesíteni és mozgósítani, ahogyan mélyül államunk demokratizmusa, s ennek erősödésével nő dolgozó népünk aktív részvétele a szocializmus építésében, az állami ügyek intézésében. A demokratizmus kifejlesztésének útjából •— mint ahogy Pártunk Központi Vezetősége meghatározta — el kell távolítanunk minden fékező és gátló tényezőt, fel kell számolnunk azokat a bürokratikus vonásokat, amelyek az állami munkában még megtalálhatók. Ezt a célt szolgálják mindazok az intézkedések, amelyeket az állami munka javítása s egyszerűsítése érdekében a kormány már eddig is tett, s amelyek folyamatban vannak. Mindezeknek végső fokon azt kell eredményezniök, hogy a hatáskörök és az eszközök ott legyenek, ahol a feladatokat el kell végezni. Az állami munkában el kell érnünk, hogy a vezetés közelebb kerüljön a végrehajtáshoz, s a végrehajtó szervek pedig a széles dolgozó tömegekkel egybeforrva végezzék munkájukat. Nekünk, országgyűlési képviselőknek is e feltételekkel élve, egy emberként kell munkálkodnunk a szocializmus építésének további sikereiért, a szocialista demokrácia fejlesztéséért. (Taps.) ELNÖK: Felszólalásra következik Achátz Imre képviselőtásunk. ACHÁTZ IMRE: Tisztelt Országgyűlés! A minisztertanács elnökének a beszámolója nyomán bizonyságot szeretnék tenni arról a bizalomról, amellyel Pécs városának dolgozói fogadják népi demokratikus kormányunk célkitűzéseit és arról a lendületes munkakedvről, amelylyel ezeket a célkitűzéseket igyekeznek valóra váltani. Ennek a bizalomnak az alapja az a céltudatos politika, amely felismerte Pécs népgazdasági jelentőségét, amely számolt mind a Mecsek hegység dús ásványi kincseivel, mind az öntudatos pécsi dolgozók becsületes munkakészségével és felszabadította a város rejtett energiáit. Ilyen nagy energiafelszabadulásra nem volt példa a város kétezer esztendős léte folyamán. Alighogy a dicsőséges szovjet hadsereg megmentett a gyűlöletes német megszállás alól, az azóta eltelt néhány esztendő alatt gyökeresen megváltozott a dolgozók élete, megszűnt a munkanélküliség, egyre szaporodtak a munkaalkalmak a szocialista iparosítás nyomán. A mecseki szénmezők jelentősége egyre nőtt, iparvállalataink egész sora (porcelángyár, bőrgyár, sörgyár, kesztyűgyár stb.) fokozott termelési kapacitással dolgozik. Közülük nem egynek jelentős szerepe van exportterveink teljesítésében is. A fejlődés rohamos ütemét legjobban a lakosság lélekszámával lehet érzékeltetni. Az első világháború után 47 ezer lakosa volt a városnak. Ez az utolsó békeévben, 1939-ben 73 ezerre emelkedett. De ekkor a város hemzsegett az inségmunkára váró munkanélküliektől. Most, amikor a város lakóinak száma már 110—120 ezer között van, nem találunk munkanélkülit, sőt munkaerőhiány van. Pillanatnyilag az a legfőbb gondunk, hogy miként juttassuk fedél alá azt a 25—30 ezer embert a nyugati városrész kiépítésével, akik a második ötéves terv folyamán a Mecsek nyugati részén kezdik meg a bányaművelést. Számolnunk kell már most azzal, hogy a második ötéves terv befejezésekor már az ország második városává növi ki magát Pécs 150 ezres lélekszámmal. A rendkívül nagyméretű fejlődés olyan feladatok elé állította a város közigazgatását és gazdálkodását, hogy azok megoldása a régi keretek között már nem volt biztosítható. Ezen a téren fontos változást hozott az Elnöki Tanács 12/1954. számú határozata, amely Pécs városát Miskolc, Debrecen és Szeged városával egyetemben megyei jogkörű várossá emelte ki. A kiemelés következtében tanácsunk önállósága megnőtt* az egyes kerületi tanácsok közelebb jutottak a lakossághoz, a tervkészítés során nagyobb mértékben tudták figyelembe venni a dolgozók alulról jövő kezdeményezéseit, kívánságait. Talán nem lesz érdektelen a szocialista városvezetés problémái közül néhányat kiemelni, és konkrét adatok tükrében áttekintést adni eredményeinkről, valamint még megoldásra váró feladatainkról. Ez utóbbiak között a legnagyobb súlya a lakásproblémának van. 1941-ben a peremközségekkel felduzzadt Nagy-Pécs területén 87 ezer lakos élt és a lakások száma ehhez elegendő volt, ha minőségileg nem is felelt meg az igényeknek. A háború pusztításaitól megkímélt városban nem kellett romlakásokat helyreállítani, a lakások száma nem apadt. Az elköltözések száma és a faluról a városba való beszivárgás egyensúlyt tartott a lakosság lélekszámával 104*
