Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-29
1393 Az országgyűlés 29. ülése 1956. július 31-én, kedden. 1394 1949-ig. Akkor 86 ezer 800 lakosa volt Pécsnek. De az azóta eltelt hét esztendő bányáink és iparvárosaink nagymértékű fejlesztésének időszaka lett és mintegy 20—30 ezer dolgozó számára kellett lakást biztosítanunk. Építkezésünk nem volt képes lépést tartani az egyre növekvő igényekkel. 1945 és 1955 között mindöszsze 1687 lakás készült el. Bár ezek a lakások a korszerű lakásigény javulását eredményezték, de a szerfelett nagy lakáshiány miatt az elavult, lakhatatlannak minősített lakások túlnyomó része megmaradt, és ezek lakói továbbra is egészségtelen körülmények között lakják a fürdőszoba nélküli, tatarozatlan lakásokat. Bár a második ötéves terv folyamán a nyugati városrészben, továbbá a modern, új bányászlakás-településünkön, Űjmeszesen, több ezer új lakást építünk — máris megkezdték a volt repülőtéren 600, Űjmeszesen pedig 300 új lakás építését. A lakosság nagy megnyugvással venné tudomásul a lakáshiány tervszerű felszámolásának ütemezését, a szükséges hitelek folyósításának, az építőanyag és a munkások biztosításának összehangolását. Az ivóvízellátás Pécsnek többévtizedes problémája volt, mert a város fejlődésével párhuzamosan a vízmű termelőképességének fokozását sohasem sikerült kielégítő mértékben biztosítani. A Tettye-forrás szeszélyes vízszolgáltatásától függően csaknem minden nyáron jelentkezett a vízhiány. Be kellett szüntetni az utcák locsolását, a parkok öntözését, egyre nehezebb lett a klinikák, orvosi rendelők munkája. A vízhiány az üzemek termelését is jelentékenyen befolyásolta. A lakosság jó része egész nap ivóvíz nélkül maradt és kénytelen volt a nagy távolságra levő közkutakról hordani az éjszakai órákban a vizet. A vízhiány az 1952-es és 1953-as években már katasztrofális méreteket öltött, valósággal megbénította a város életét. 1954-ben jelentős fordulat történt, amikoris 6 és félmilliós kezdő beruházással sikerült a vízmű kapacitását úgy emelni, hogy a korábbi 6—7 ezer köbméterről 9—10 ezerre emelkedett a kutak szolgáltatása. Ebből ugyan a lakosság fogyasztása csak napi 4500 köbméterre tehető, de a nagyfogyasztó ipartelepek (sörgyár, bőrgyár, keményítőgyár, porcelángyár stb.) vízigénye egyre nagyobb lett. Most az újabb beruházásokkal már 15 ezer köbméter vizet fogyaszt Pécs városa, a vízhiány megszűnt. A nyugati városrész megépülésével a napi szükséglet rövidesen 20 ezer köbméter lesz, ezért a végleges megoldást csak a pécs— mohácsi dunai vízvezeték kiépítése fogja meghozni. Feltétlenül megoldandó további probléma, hogy a vízművek fejlesztésével párhuzamosan nem történt meg a csatornahálózat megfelelő fejlesztése. Az esővízcsatornák kiépítése sem tűr haladékot. A nyári felhőszakadások alkalmával a Mecsek lejtőiről lezúduló víz nemegyr szer komoly árvízkárokat okoz, a zúgó áradat kőhordaléka rongálja az egyébként is igen rossz állapotban levő útburkolatokat. Van azonban a pécsi vízgondoknak egy olyan szakasza is, amelynek a megoldatlansága halasztást nem tűrő beavatkozást igényel. A pécsi dolgozók csak nyáron juthatnak fürdőhöz. A város egyetlen melegvizes kádfürdője 85 éve létesült, azóta alig fejlődött, és jelenleg is többé-kevésbé használhatatlan állapotban van. Méltatlan ez a helyzet egy százezres lakosú kultúrvároshoz. Éppen ezért nagy várakozással nézünk elébe a Tervhivatal ígéretének, amely jövőre 10 milliós hitelt kíván biztosítani egy modern melegfürdő és fedett uszoda létesítésére. De kívánatos lenne a nyugati városrészen letelepülő tízezres tömegek fürdési lehetőségeit is biztosítani, mert az ott épülő, zömében „Csé"típusú lakások fürdőszoba nélküliek. Az élelmiszerellátás frontján a helyzet évről évre jobb. Sikerült az idén véglegesen megszüntetni a háziasszonyok sorbaállását a folyamatos húsellátás biztosításával. Ha egybevetjük az idei év második negyedének élelmiszerellátási adatait a tavalyival, mindenütt a forgalom emelkedését láthatjuk. A normális ellátást semmiféle zavaró körülmény nem befolyásolta. A keresletnek megfelelő mennyiségben állott rendelkezésre liszt, kenyér, cukor, valamint zsír, olaj, margarin. Zsírból 22 százalékkal, tőkehúsból 12 százalékkal, húskészítményekből 40 százalékkal többet hoztunk az idén forgalomba, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Húsellátásunk az idén annyira megjavult, hogy a boltok egész héten minden nap folyamatosan tudtak húst forgalomba hozni. Ennek biztosításához az is hozzájárult, hogy 11 vagon fagyasztott húst is átvett a kiskereskedelem, bár a fogyasztóközönség ettől meglehetősen idegenkedik. Általában sok nehézséggel kell még megküzdeni az élelmiszerek kiszállításánál. Mind a hús, mind a kenyér, mind a tej kiszállítása a kiskereskedelmi bolthálózatba gyakran késedelmesen történik. A húsipari vállalat létszámnehézségekkel küzd, az árukiadások összezsúfolódnak és így a telephelyen a kiskereskedelmi vállalatok gépkocsijai órákon át kénytelenek várakozni. A sütőipari vállalat maga szállítja ki az árut, azonban a szakmai szállítási feltételek következtében gyakran előfordul, hogy a fél 2-kor záró tejboltok részére például 10 órakor szállítja a süteményt és 12-re a kenyeret. Természetesen a tanács tiltakozó felterjesztéssel fordult a belkereskedelmi minisztérium élelmiszerfőigazgatóságához. Várjuk intézkedését a szakmai szerződés megváltoztatására, hogy a kiszállítás időrendje a helyi viszonyoknak megfelelő legyen. A kenyér- és a süteményfélék minősége nem egyenletes, nemegyszer merül fel panasz a fogyasztók részéről. A késedelmes kiszállításokat és a minőségi panaszokat nagymértékben az okozza, hogy a pécsi sütőipari vállalat üzemei rendkívül szétszórtak. *A különböző helyen fekvő pékségekből különböző minőségű kenyerek és péksütemények kerülnek forgalomba és a vállalat rendelkezésére álló amúgy is kevés számú fogat és gépkocsi nem bírja megfelelő időre biztosítani a kiszállítást. Kenyérellátásunk végleges rendezését, a kenyér- és péksüteményfélék mennyiségileg és minőségileg való megjavítását csak egy központi kenyérgyár tudná biztosítani, ahonnan a kiszálI lításokat jobban szervezhetné meg a vállalat.
