Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-35
1775 Az országgyűlés 35. ülése 1957. évi május 11-én, szombaton. 1776 kért a Szovjetuniótól az ellenforradalom leverésére. E helyről is köszönetet mondok Borsod megye dolgozói nevében azért a baráti, önzetlen segítségért a Szovjetunió kormányának és hős népének, amit nyújtottak ebben a nehéz időben. (Taps.) Miután a szovjet nép baráti segítségével és kormányunk bátor, harcos, következetes kiállásával az ellenség visszahúzódásra kényszerült, az ellenforradalmi erők igyekeztek megyénkben is gazdasági téren a lehető legnagyobb kártevésre buzdítani; sztrájkokat szerveztek és ezzel akarták lehetetlenné tenni a forradalmi munkás-paraszt kormány munkáját. Hazug, demagóg jelszavakkal hetekre megbénították a termelést, aminek következtében mintegy 800 millió forintnyi termelési érték esett ki a megye üzemeinél. Természetesen ilyen helyzet uralkodott a megye szénbányászatában is. Meg kell mondani azonban, hogy azokban az időkben is és más időkben is a fő hangadók a bányában nem az igazi bányászok voltak, hanem a közéjük került, a termelés és az élet más területéről ott megbújó ellenséges elemek: csendőrök, kulákok, nem kívánatos elemek, ugyanazok, akik a községeket bányász jelszó alatt végigjárva az épületek ormairól letépték a vörös zászlót, leverték a vörös csillagot. Az ellenforradalmi elemek nagy erőfeszítése ellenére sem sikerült a megye bányászait egészében szembefordítani a népi demokratikus rendszerrel. Már november első napjaiban napról napra nőtt azoknak a bányászoknak a száma, akik a termelés mellett döntöttek, ahogy Loy elvtárs is mondja, felismerték többségükben, hogv ellenforradalomról van szó és munkáiukkal igyekeztek határozottan támogatni a forradalmi munkás-paraszt kormányt. Azok a gazdasági intézkedések, amelyekről Kádár elvtárs is szólt beszámolójában, igen jó hatással voltak az egész megye dolgozóira, parasztjaira, ipari munkásaira és bányászaira, mert számos olyan problémát oldott meg a kormány, ami hosszú évek óta nem nyert megoldást. Ilyen volt például a bányászok bérének az emelése, s igen jó hatással volt a Borsod megvei bányászokra, hogy a kormány a tízezer bányászlakásból háromezerhatszázat a borsodi bányászoknak épít. A megye dolgozói, de a kibontakozás eleién főleg a bányászok, a kormány helyes intézkedéseire egvre javuló termelési eredményekkel válaszoltak. A megye ipari dolgozói az elmúlt időkben tartott aktíva-értekezleteken, megbeszéléseiken határozottan a szocialista munkaverseny újbóli megindítása mellett döntöttek. Üzemeink között kezd már kialakulni a nemes versengés, versenyre hívás, és újra azzal a jelszóval akarnak indulni, hogv több és jobb, olcsóbb szenet, acélt, hengerelt árut kell adni az országnak. Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogv a Szuhavölgyi bányászok, de az összes borsodi bányászok kérését tolmácsoljam az országgyűlésen keresztül az ország bányászaihoz és ipari dolgozóihoz. Azt üzenik: elérkezett az idő, hogy induljon meg újra a nemes vetélkedés, a szocialista munkaverseny az egész ország területén, hiszen ez a termelés előre lendítője, amiről Gáspár elvtárs is beszélt felszólalásában. Kádár elvtárs kihangsúlyozta a kormánynak, a* pártnak azt a nehéz munkáját, amelyet ki kellett fejteni a kibontakozás érdekében. Megyénkben is elég nehezen indult meg a kibontakozás. A különböző területeken, a vállalatoknál, üzemekben a járási, községi és egyéb munkástanácsokba befurakodott ellenforradalmi elemek félremagyarázhatatlanul gátolták és nehezítették a politikai és a gazdasági kibontakozást. Ma már örömmel mondhatom és meg kelí mondani az országgyűlésnek, hogy lényegében az ipar és a bányászat dolgozói, vezetői bizakodóak, van most már termelési kedv, több kezdeményezés van kibontakozóban, erről beszélnek a munkások maguk — és mindez a körülmény biztosíték arra, hogy a kormány Kádár elvtárs által elmondott jövőbeni feladatainak megvalósítását megyénkben is elősegítjük. Biztató jel, hogy a borsodi bányászok és ipari dolgozók nagymértékben megközelítették az október előtti termelési szintet. Vannak ipari üzemek, amelyek április hónapban már elérték az elmúlt év harmadik negyedének termelési szintjét. Amikor azonban az eredményekről beszélünk, azt is látni kell, hogy van még igen sok problémánk, s elég nagy problémáink vannak a termelés területén, a gazdasági élet számos területén. Arról nekünk nem szabad elfeledkezni, hogy még igen sok nehézséggel kell megküzdeni, hogy gazdasági helyzetünket rendezzük, hogv népgazdasági mérlegünk egyensúlyba kerüljön. Tehát a további feladatunk, ezt lássák be a munkások is, a dolgozó parasztok túlnyomó többsége is, de különösen az ipar területén, hogy a termelékenység növekedjék, az önköltség vonalán is elériük az október előtti szintet, sőt azt helyes gazdasági intézFedések megtételével túl is szárnyaljuk. Igen döntő, hogy ezt lássuk. A megye dolgozó parasztjait is érintették, mint az ipar dolgozóit az ellenforradalmi események Borsod megyében. Ezt bizonyítja az a ténv is, hogy a törvényesen megválasztott járási és községi tanácsok elnökeiből százharminckettőt váltottak le. és összesen 209 tanácsfunkcionáriust távolítottak el. Helyükbe ott is a volt földbirtokosok, kulákok, vagyis minden rendűrangú népellenes elemek ültek be. Sajnos, az ellenforradalom támadása a termelőszövetkezetek ellen megyénkben sem maradt eredménytelenül, Október előtt 257 termelőszövetkezetet számoltunk, amelyből október után 95 maradt együtt. Elsősorban a legerősebb, a legjobban gazdálkodó termelőszövetkezeteinket oszlatták fel. Olyan termelőszövetkezetet, mint az országoshírű borsodivánkai termelőszövetkezet, mert ott volt ezeknek az uraknak mit széjjelhordani és széjjelhurcoltatni a termelőszövetkezetekből, a nép vagyonából. A tisztánlátás kibontakozása, amelyet megyénkben is az MSZMP-szervezetek létrehozásával sikerült előbbre vinni, lehetővé tette, hogy ma már negyvenkilenccel növekedett megyénk131*
