Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-34

1725 Az országgyűlés 34. ülése 1957. évi május 10-én, pénteken. 1726 dául a hízott sertésnél —, ott csökkenjenek. A parasztság pedig azzal támasztja alá a kötelező beadás eltörlésére vonatkozó intézkedést, ha időben és reális árakon kínálja fel a mezőgazdasági termékeket az állami és szövetkezeti felvásárló szerveknek, gondosan ügyelve arra, hogy a városi lakosság élelmezését szolgáló termékek ne kerüljenek spekulációs kezekbe. A mezőgazdasági termékek felvásárlása az év első négy hónapjában — kisebb hibáktól eltekintve — általában sikeres volt. Nem alakult ki fekete piac, a szabadpiaci árak márciustól kezdve alacsonyabbak a múlt évinél. Továbbra is elsősorban helyes gazdaságpolitikával kell biztosítani, hogy a felvásárlás során spekulációs jelenségek ne alakuljanak ki, de ha netán akad vállalkozó rá, a spekulánsokkal szemben nem fogunk visszariadni a proletárdiktatúra erejének alkalmazása-, tói sem. A vásárlóerő tervszerű alakulásának és a költségvetés egyensúlyának nem elhanyagolható kérdése az adófizetés. Népgazdasági tervünk joggal számol nemcsak az idei adó pontos megfizetésével, hanem a múlt évben keletkezett adóhátralékok rendezésével is. A parasztság adófizetési készsége általában jónak mondható, de azért van jónéhány tucat olyan községünk, ahol indokolatlan elmaradás mutatkozik az adófizetésnél. Így például a Pest megyei Gomba község 59 százalékra, a Tolna megyei Kakasd község 55 százalékra teljesítette csak az első negyedévi adóbevételi tervet. A tanácsi pénzügyi szervek fontos kötelezettsége, hogy az adók és a hátralékok időben való bérfizetését mindenütt biztosítsák. Az árualap és a vásárlóerő szilárd egyénsúlyának megteremtése természetesen döntő mértékben a mezőgazdasági és ipari termelés alakulásán múlik. Ezért a terv teljesítése az áru- és pénzforgalom egyensúlyának legfontosabb feltétele. Figyelemmel arra, hogy a terv vásárlóerőmérlegében a termelési lehetőségek és a pótlólagos árualapok teljes számításba vétele mellett is kisebb feszültségek mutatkoztak, az egyensúly szilárd biztosítása érdekében szűk körben árkorrekciókra is szükség volt. A kormánynak az volt a törekvése, hogy ezek az árkorrekciók ne vonatkozzanak a széles dolgozó rétegek mindennapos szükségleteire, különösen ne érintsék az átlagbérek színvonalát meg nem haladó jövedelemmel rendelkező dolgozók szokásos beszerzéseit. Az áremelés olyan cikkeket érint, mint például motorkerékpár, kerékpár, mosógép, varrógép, egyes mezőgazdasági gépek és szerszámok, valamint luxuscikkek. Ezeknél a kereslet és kínálat egyensúlyának biztosítása is indokolttá teszi a magasabb árakat. A kormány által hozott intézkedések emellett a vendéglátóipar egyes ágaira is kiterjednek. Figyelembe véve ezeket az árkorrekciókat, a terv maradéktalan teljesítésével az árualap— vásárlóerő-mérlegben is szilárd egyensúly áll elő, ami lehetővé teszi, hogy a népgazdaságban változatlan állami árak és reális mezőgazdasági felvásárlási árak érvényesüljenek és inflációs veszély ne zavarja a továbbiakban gazdasági előrehaladásunkat. Végül alá kell húzni, hogy az állami és társadalmi élet minden területén — talán soha olyan mértékben, mint most, a legszigorúbb takarékosságra van szükség. Az állam valamennyi erőforrását a megnövekedett életszínvonal alátámasztására kell igény bevenni. Ezért — biztosítva a lakosság széles köréT érintő szociális és kulturális ellátás indokolt fejlesztését, általában minden területen csökkenteni kell az állami kiadásokat. A létszámcsökkentés következtében az államapparátus fenntartása ma lényegesen kevesebbe kerül. Az állami élet egyéb területén is számos takarékossági intézkedés történt. Mindezek mellett azonban még fel kell tárnunk más forrásokat is, melyek újabb eszközöket szabadítanak fel alapvető célkitűzéseink megvalósítására. Nagyon alaposan felül kell vizsgálnunk minden olyan új igényt, amely további terheket ró az államra. Meg kell érteni, hogy minden intézkedés, melynek anyagi feltételeit nem teremtettük előzetesen meg, az életszínvonal emelése érdekében tett eddigi erőfeszítéseink eredményeit veszélyeztethetné. Tisztelt országgyűlés! Az elmondottakból következik, hogy bár eredményesen, sikerrel jutottunk túl az ellenforradalom nyomán kialakult gazdasági helyzet legsúlyosabb szakaszán, sok nehéz feladatot kell még megoldanunk, hogy. helyreállítsuk népgazdaságunk szilárd egyensúlyát és megteremtsük a magyar gazdasági élet továbbfejlődésének szilárd alapjait. A szocialista tábor — elsősorban és legnagyobb mértékben a Szovjetunió — ehhez igen nagy segítséget adott. Most már döntően rajtunk múlik, hogy jól éljünk ezzel a felmérhetetlen jelentőségű segítséggel és mielőbb saját lábunkra álljunk. Meg vagyok győződve arról, hogy a dolgozó magyar nép az 1957. évi népgazdasági terv teljesítésével leküzdi a még meglevő gazdasági nehézségeket és a népgazdaságunkban bőven meglevő tartalékok feltárásával szilárd alapot teremt ahhoz, hogy sikeresen haladjunk előre a szocialista építés útján. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Nagy Antal képviselőtársunk. NAGY ANTAL: Tisztelt Országgyűlés! Kedves elvtársak! Kádár János elvtársnak, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének az általa vezetett kormány munkájáról elmondott beszámolója őszinte együttérzést, a legteljesebb elismerést és a tisztelet érzését mélyíti bennem pártunk és kormányunk iránt. Ezek az érzések mélyülnek megyénk, Szabolcs—Szatmár megye dolgozó parasztságában, a munkásokban, az értelmiségi dolgozókban egyaránt és nyugodtan mondhatom, ma már túlnyomó többségükben. A tragikus októberi ellenforradalmi események mély szakadék szélére tolták fejlődő társadalmunkat. Olyan helyzet teremtődött, hogy lényegileg egyik napról a másikra nem beszélhettünk a szocialista Magyar Népköztársaságról, hogy a hatalmat majdnem az ellenforradalomnak sikerült a kezébe kaparintani, demoralizálódott a párt és az állami vezetés, és mindezek következtében a demokrácia, a szocializmus hívei, a kommunisták kiszolgáltatva érezték magukat