Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-34

1723 Az országgyűlés 34. ülése 1957 ben kapunk számunkra döntő fontosságú olyan anyagokat és árukat, amelyekben barátaink sem bővelkednek. így például a Szovjetunió ez évben sok egyéb anyag és áru mellett 450 000 tonna búzát, 200 000 tonna takarmányt, 150 000 tonna hengerelt árut, 1 200 000 tonna szenet, 900 000 tonna kőolajat, 400 000 köbméter fűrészelt árut, 8000 tonna rezet szállít a hosszúlejáratú hitel keretében. Külön ki kell emelni annak a segítségnek az óriási jelentőségét, amelyet számunkra a Szov­jetunió által nyújtott 50 millió dolláros és a Kínai Népköztársaság által rendelkezésünkre bo­csátott 25 millió dolláros deviza-hitel jelent. Ez a segítség lehetővé teszi, hogy bár átmenetileg erősen csökkent a kapitalista exportból szár­mazó deviza-bevételünk, a tőkésekkel szemben fennálló kötelezettségeinknek maradéktalanul eleget tudunk tenni és éppen a legterhesebb fel­tételű tőkés adósságainktól szabadulunk meg. Kifejezésre jut az "önzetlen segíteniakarás a hi­telek feltételeiben is. A Szovjetunió által nyúj­tott hitelt például 1961-től kezdődően tíz év alatt, az általunk általában exportált áruk szál­lítása útján évi 2 százalékos kamat mellett fi­zetjük vissza. Hasonlóan nagy jelentőségűek és kedvező feltételűek a szocialista tábor többi or­szága által nyújtott hitelek, amelyek mind-mind azt tanúsítják, hogy az ellenforradalom okozta súlyos károk elhárításában nem maradtunk ma­gunkra, hanem támaszkodhattunk a saját erő­feszítéseink mellett a szocialista tábor szolidari­tásának hatalmas erejére is. A baráti szocialista országok által rendel­kezésünkre bocsátott hitelekből ez évben mint­egy egymilliárd százmillió rubelt, azaz 275 millió dollárt használhatunk fel. Az első negyedévben csaknem kétszer annyit importáltunk, mint amennyit exportáltunk, emellett jelentős ösz­szegű esedékes tartozásokat kellett kifizetnünk kapitalista országok vállalatainak és bankjainak. Így a baráti országok által nyújtott kölcsönnek több mint a felét felhasználtuk; az év hátralevő háromnegyedében tehát már jóval kevesebb a rendelkezésünkre álló hitel. Ezzel természetesen a terveinkben is így számoltunk. Ebből azonban az következik, hogy most már gyors ütemben kell emelnünk az exportot, hogy a külkereske­delmi és fizetési mérleg egyensúlyát saját erőnk­ből biztosítsuk. A legrövidebb időn belül el kell érni, hogy az export meghaladja az importot, ez a mi körülményeink között a népgazdaság nor­mális vérkeringésének egyik legfontosabb felté­tele. Ezért az exportra termelő üzemekben igen nagy gondot kell fordítani az exporttermékek időben, kifogástalan minőségben való gyártására, mert most már az üzemek import-anyag ellátása egyre nagyobb mértékben attól függ, hogyan teljesítjük az export-terveket. Mint általaiban a termelésnél, az exportra történő gyártásnál sem lehet közömbös, hogy mennyiért termelünk, hogy hogyan aránylik a termék önköltsége és a külföldön elérhető ár. Ezen a téren jelentős tartalékaink vannak, ame­lyek ésszerű, rugalmas termeléspolitikával kiak­názhatók. Például a Gödöllői Árammérő gyárban gyártott háromfázisú árammérő termelési költ­ési májas 10-én, pénteken. 1724 sége kétszerese, külföldön elérhető ára viszont csaknem négyszerese az egyfázisú árammérő termelési költségének. A háromfázisú és más speciális árammérők gyártására és exportjára való fokozatos áttérés költségei tehát gyorsan megtérülnének. Igen fontos, hogy külkereske­delmi szerveink megismertessék az ipari válla­latokat a világpiaci árakkal, hogy ipari vállala­taink lássák, mi a különbség a korszerű és a nem korszerű gyártmány ára között, hogy mi az arány a belföldi és a külföldi árak között. E te­kintetben gyakran találkozunk meglepő és indo­kolatlan arányokkal. Így például a Népszabadság április 25-i száma „Magyar ezüst" című cikkében a következőket mondja: „Futószalagon készül a gyönyörű Pannónia oldalkocsi. Külföldi szakem­berek véleménye szerint ez a modell évekkel megelőzte a világ motorkerékpár gyárait. Hat­ezer darab körül tartanak már és a hazai piacon alig van belőle, mert az NDK-tól Jugoszláviáig mindenütt elkapkodják és Közel-Keleten és Iz­raelben is ott futnak a piros, zöld, fekete színű oldalkocsi-csodák". Ez persze nagyon jó dolog. De ehhez a csodához az is hozzátartozik, hogy miért kerül az oldalkocsi — az exportcsomago­lást is számítva — a motorkerékpár árának 85 százalékába, amikor a világpiacon általában az oldalkocsi csak 45 százalékát teszi ki a motor­kerékpár értékének és a különbözetet nyilván­valóan nem a külföldi vevő, hanem az állami költségvetés fizeti meg. Foglalkozni kívánok azokkal a feladatokkal, amelyek a vásárlóerő és az árualapok szilárd egyensúlyának biztosításával függnek össze. A szocialista szektorból a lakossághoz ki­áramló vásárlóerő ez évben jelentősen nagyobb. A kormány által engedélyezett béremelések és a begyűjtés eltörlése mind a bérből és fizetésből élők, mind a parasztság« pénzjövedelmeit az el­múlt évhez képest jelentősen növeli. Fontos, hogy a pénzkiáramlás eme fő csatornáin csak a tervnek megfelelő összegek kerüljenek kifize­tésre. Mindenekelőtt szilárd bérfegyelemre és a vonatkozó rendeletek pontos betartására van szükség. E tekintetben még sok szabálytalansá­got kell felszámolni. Különösen a természetbeni juttatásoknál alakultak ki egyes területeken la­zaságok, ami fokozta az egyes iparágak között; béraránytalanságokat. Nem valószínű például, hogy a Cipő- és Parkettpaszta Gyár dolgozói havonta 30—40 doboz cipőkrémet saját szükség­letükre használnak fel. Az ilyen és hasonló in­dokolatlan juttatások nem szolgálják a munkás­osztály érdekeit, béraránytalanságokat teremte­nek, ellentétben állnak a szocialista bérezés el-i veivel. Ezért a természetbeni juttatásokat csak a valóban egészséges, a népgazdaság és a munkás­osztály érdekeivel nem ellentétes körre kell kor­látozni és a rendeletekkel ellentétes juttatásokat fel kell számolni. Igen nagy figyelmet kell fordítani a mezőgaz­dasági felvásárlási árakra. Tekintettel a kötelező begyűjtés eltörlésére, méltányos, hogy a fel­vásárlási árak a múlt évi piaci árakhoz képest ne emelkedjenek, sőt, ahol az általános mező­gazdasági árszínvonalhoz képest a múlt évben indokolatlanul magas áraik alakultak ki — pél-

Next

/
Oldalképek
Tartalom