Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-34

1721 Az országgyűlés 34. ülése 1957. évi május 10-én, pénteken. 1722 dett a takarékbetétállomány. Mindezek igen kedvező jelenségek. Korai volna azonban arról beszélni, hogy gazdasági életünkben már minden rendben van, már túljutottunk minden nehézségen. Számos nehéz feladat áll még előttünk. Ezeknek megoldását szolgálja a kormány által már jóváhagyott 1957. évi népgazdasági terv. Mi a legfőbb jellemzője az 1957. évi tervnek? Véleményem szerint az, hogy az előző évinél kisebb nemzeti jövedelemből a múlt évit jelentősen meghaladó életszínvonalat irányoz elő. Lehetséges-e ez? A terv előirányzatai megfelelnek, ennek a célkitűzésnek. A terv szerint jelentősen csökkennek a beruházások, csökken a közületi fogyasztás. A külkereskedelmi és fizetési mérleg hiányát fedezik a Szovjetunió és a többi baráti szocialista ország által rendelkezésre bocsátott hitelek. A terv szerint e tényezők eredményeként az alapvető népgazdasági mérlegek egyensúlya megteremthető. A terv megvalósításához azonban nem elegendők a kormány helyes határozatai. A terv sorsa az üzemekben, a földeken dől el. a dolgozó emberek mindennapos, céltudatos, áldozatkész munkájától függ. Ezért ;i dolgozóknak tudniok kell, mire irányítsák erőfeszítéseiket, milyen feladatok megoldásával járulhatnak hozzá mindennapos munkájuk során a terv célkitűzéseinek megvalósításához. Ezek közül a feladatok közül kívánok a következőkben néhányat külön is kiemelni. Nemcsak az a fontos, hogy mennyit termelünk, hanem az is, hogy mennyiért termelünk. Az év első negyedében a termelési költségek színvonala az iparban 14 százalékkal volt magasabb, mint a múlt évben. A magas önköltség fő oka az, hogy a termelékenység a gyáriparban több mint 18 százalékkal csökkent. Ugyanakkor a munkások havi átlagkeresete közel 300 forinttal magasabb az előző évinél. Egyes iparágakban és egyes vállalatoknál azonban a helyzet a termelékenység alakulásával az átlagosnál is kedvezőtlenebb, így például híradástechnikai iparunk egyik legnagyobb vállalatában, a Beloiannisz-ban a munka termelékenysége 27 százalékkal volt alacsonyabb, a munkások átlagkeresete viszont 20 százalékkal magasabb, mint az előző évben. Ennek következtében a termelési költségek színvonala itt 18 százalékkal emelkedett. Mindenkinek meg kell értenie, hogy ez a helyzet nem tartható sokáig. Ahhoz, hogy a dolgozók megnövekedett bérükért több és jobb árut vásárolhassanak, ahhoz, hogy a béremelkedés minél nagyobb része tényleges reálbér emelkedést jelentsen, elengedhetetlen feltétel, hogy a munkások a magasabb bérek ellenében legalább a korábbi teljesítményt nyújtsák. A tervelőirányzatok csökkenteiték a követelményeket azokon a területeken, ahol korábban a termelékenységi mutatóknál itt-ott indokolatlan és a minőségi termelést hátráltató feszültségek voltak, például a textiliparban. így a tervnek a termelékenységre vonatkozó előírásai teljesen reálisak. Ezek teljesítése fontos eszköz a munkások kezében, ezáltal döntő befolyásuk van arra, hogy keresetük milyen arányban alakul át reálbérré. A munkabér azonban csak egyik fontos öszszetevője a termelés önköltségének. Az anyagtakarékosság, a selejt csökkentése, a minőségi előírások betartása, a korszerű gyártástechnológia alkalmazása és egy sor más lehetőség, amelyek hasznosítása döntő mértékben az üzemek vezetőitől és munkásaitól függ, ugyancsak nagymértékben befolyásolják a termelés költségeit, a termelés gazdaságosságát. A kormány a közelmúltban rendeletet adott ki az üzemek nyereségrészesedéséről, amely megteremti az egész gyári kollektíva érdekeltségét az önköltség csökkentésében. Ismertessék meg az üzemi pártszervezetek, a szakszervezetek az anyagi ösztönzésnek ezt az új formáját a dolgozók széles körével, hogy így a százezrek erejével haladhassunk előre a termelés gazdaságosságának fokozása útján. Tisztelt Országgyűlés! A termelés gazdaságossága szélesebb értelemben azt is jelenti, hogy azt termeljük, amire a népgazdaságnak valóban szüksége van. Ezt most azért kell külön is hangsúlyoznunk, mert ebben az esztendőben a megnövekedett fogyasztás anyagi alátámasztása érdekében a kormány kénytelen volt a beruházásokat jelentősen csökkenteni. Ennek ellenére — különösen a gépiparban — számos olyan beruházási termék gyártására adtak a vállalatok rendelést, amelyek a tervben nem szerepelnek. Ezekre tehát anyagi fedezet nincs, ezeknek a gyártására olyan anyagot használnak fel, amelyeket exportgépek előállítására, vagy fogyasztási cikkek termelésére szántunk. Az ilyen tervszerűtlen termelést meg kell akadályozni, minthogy megnehezíti a terv fő célkitűzéseinek teljesítését azáltal, hogy értékes anyagot, munkát, ipari kapacitást a népgazdaságnak nem szükséges termékek előállítására köt le. Beruházási lehetőségeink korlátozott volta miatt ma különösen szükséges a vállalatok önálló tevékenysége, kezdeményezése. Szükséges, hogy a termelés tartalékainak feltárásával, a népgazdaság érdekeinek megfelelő gyártmányösszetétel kialakításával, a minőség javításával emeljék a termelést, fokozzák a termelés gazdaságosságát. Ehhez a vállalatok sokkal nagyobb lehetőségekkel rendelkeznek, mint az elmúlt időben. A kormány számos intézkedést hozott a vállalati önállóság fokozása érdekében. A népgazdasági terv igen kevés kötelező előírást tartalmaz és a terv teljesítésének biztosítása egyes minisztériumok feladata, amelyek most a szakterületüknek leginkább megfelelő módszerekkel dolgozhatnak. Számos kedvező változás történt a pénzgazdálkodás területén is. így a minisztériumok és vállalatok dolgozóinak önálló — a népgazdaság általános érdekeit szem előtt tartó — tevéken vsége jelentős tényező gazdasági nehézségeink leküzdésében. Tisztelt Országgyűlés! A legnagyobb gazdasági feszültséget ebben az esztendőben a kül.-skcdelmi és a fizetési mérleg egyensúlyának hiánya okozza. A hiányt a Szovjetunió és a többi baráti ország által nyújtott hitelek egyenlítik ki. Ezek a hitelek a baráti, testvéri segítség, a proletár nemzetköziségből fakadó önzetlen támogatás nagyszerű megnyilvánulásai. Kifejezésre jut ez mindenekelőtt abban, hogy nagy mennyiség-