Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-34

1709 Az országgyűlés 34. ülése 1957 zött, akkor azt éreztük tegnap és azt érezzük ma, hogy mérhetetlen az az út, amelyet abból a mély­ségből, ahová a nemzetközi reakció taszított ben­nünket, megtettünk és feljutottunk mostani viszonyaink közé. Mérhetetlen nagy ennek a félesztendőnek az útja. És jól tudjuk azt, hogy ennek az útnak kezdetén alig néhányan láttak tisztán, alig néhányan tudtak bátran cselekedni, dönteni. Tudjuk azt, hogy voltak helyzetek, ami­kor a Kádár-kormány szinte legyőzhetetlennek látszó akadályok előtt volt. Tudjuk, hogy néha a perspektívátlanság az országban olyan mindent átfogó volt, hogy a legbátrabbak is csüggedeztek. S tudjuk, hogy éjt nappallá tevő munkára volt szükség ahhoz, hogy a vezetés elérje nálunk azo­kat az eredményeket, amelyek között vagyunk. Miközben a mértéktartó, szerény és öntudatos mondatokat hallottuk, közben meg kellett ten­nünk ezt az összehasonlítást. És azok felé, akik ilyen bátran tudtak dönteni, irányt mutatni, a partban és az állam élén a vezetést meghatá­rozni, azok felé mindannyiunk nevében forró köszönetet kell kifejeznünk. (Nagy taps.) Tisztelt Országgyűlés! Mostani működésem területén az elmúlt hónapok alatt számos kül­földi vendéggel volt alkalmam beszélgetni. Hoz­zánk érkezésük első órái, tapasztalatai után leg­első megjegyzése legtöbb külföldi vendégünknek az volt, hogy az élet normalizálódása az ország­ban, a termelésben és az emberek gondolkodásá­ban meglepően gyors ütemű, sokkal gyorsabb ütemű, mint amilyet bármilyen, irántunk barát­ságot, bizalmat érző vendégünk fel tudott volna tételezni. És ennek oka a vezetés mellett, a ve­zetés szilárdsága mellett az is, hogy az elmúlt 12 esztendő mégis szilárd alapokat rakott le nem­csak a politikai, gazdasági életben, hanem az emberek gondolkodásában is. És az a siker, amit az ellenforradalom Magyarországon a belső és külső reakciós erők segítségével elért, az a siker, bármilyen tragikus sebeket ütött az életünkön, bármilyen nehezen gyógyuló sebeket hagyott maga után, bizonyos tekintetben mégis csak lát­szatsiker volt. Nem volt igaza a nemzetközi re­akció propagandájának, amikor azt állította, hogy a magyar nép zömében a szocializmus ellen fordult. Nem volt igaza, mert ha igaza lett volna, bármilyen szilárd vezetéssel sem lehetett volna a normalizálódásnak ezt a gyors ütemét elérni az országban, amit a párt és a kormány elért. Nem volt igaza az ellenforradalom és a nemzet­közi reakció propagandájának abban, hop" » magyar nép széles rétegei a Szovjetunió ellen fordultak. Ha igaza lett volna a nemzetközi re­akció eme hazug állításának, akkor nem nőné­nek ki ilyen spontán városokban, falvakban, üzemekben a magyar—szovjet baráti körök és nem követelnék rajtunk egyre inkább ennek a barátsági ügynek a további ápolását, kereteinek kialakítását, akkor a magyar—szovjet barátság­nak nem lennének ilyen megható és spontán megnyilatkozásai az ország egész területén. A siker, a normalizálódásnak ez a gyors • üteme azért van, mert az elmúlt 12 esztendő ko­moly eredményeket ért el és azért van, mert a nemzetközi reakció sikerének arányai, bármilyen tragikus sikereket ért is el hazánkban, mégis csak látszatarányok voltak. És amint a miniszter­, évi május 10-én, pénteken. 1710 tanács elnökének beszámolója mondta, a baráti országok segítsége jelentős és döntő tényező volt ebben. Ahogy gazdasági és politikai téren, ugyanúgy kulturális téren — amint a technikai lehetőség erre megnyílt — a segítségek egész so­rozatát kaptuk. Amikor még költségvetésről nem lehetett az országban tárgyalni, a baráti orszá­gok kulturális hatóságai készek voltak velünk egész évre kiterjedő tudományos, kulturális együttműködési programról tárgyalni. Mi jutott ebben kifejezésre? Bizalom az iránt, hogy Magyarországon valóban és véglege­sen győzött a néphatalom. Bizalom aziránt, hogy Magyarországon a Kádár-kormány és az MSZMP helyesen ragadta meg a feladatokat és jól jelölte ki a fejlődés útját. Akkor, amikor az országban sok tekintetben még kaotikusak voltak a viszo­nyok, ez a bizalom már megnyilatkozott a ma­gyar nép hatalma iránt. Tisztelt Országgyűlés! A minisztertanács el­nökének beszámolója behatóan foglalkozott ha­zánk nemzetközi problémáival. Az ellenforra­dalmi események óta két jelentős nemzetközi ülésen vehettem részt magyar delegáció tagja­ként. November közepén, amikor hazánkban még az ellenforradalom meg-megújuló fegyveres kísérletei okoztak aggodalmat, Helsinkiben részt vettem a Béke Világtanács irodájának ülésén. A Béke Világtanács akkori ülésén és azóta a Béke Világtanács nemzeti mozgalmainak velünk kap­csolatos megnyilatkozásain látszott és az látszik világosan, hogy a világ különböző tájain élő be­csületes, haladó és békeszerető erők tudatában vannak annak, hogy Magyarországon az októberi ellenforradalmi események során nemcsak egy társadalmi és egy politikai rendszer forgott koc­kán. Ez is súlyos kérdés. Nemcsak az volt a kér­dés hogy meggyőződésükért, népükért becsület­tel harcoló kommunisták nem válnak-e az ellen­forradalom prédájává. Ez is súlyos kérdés volt. Nemcsak az volt a kérdés, hogy Magyarországon általános polgárháború tör-e ki. Ez is súlyos kér­dés volt. De a világ békeszerető erői tudják azt is hogy a magyarországi eseményekben a nem­zetközi élet legdöntőbb kérdése, a béke kérdése forgott kockán és Magyarország annak az ese­ménysorozatnak a küszöbén volt, hogy megújul-e Európa közepén az eseményeknek olyan soro­zata mint amilyen Koreában bontakozott ki a tragikusan emlékezetes időszakban. Éppen ezért Helsinkiben is és azóta is a nemzetközi élet béke­szerető erőinek a területén, a nyugati társadal­mak haladó szervezeteiben is, azt a tanulságot vonták le a magyarországi eseményekből, hogy a nemzetközi élet érdeke is Magyarországon a népi demokratikus rend megszilárdítása, mert ez a béke érdeke, és azt a tanulságot vonták le, hogy a magyarországi események arra szolgáltathat­nak leckét a nyugati társadalmakban is, hogy határozottabban kell a blokk-politika, a katonai tömb-politika ellen küzdeni, amelyet az ameri­kai imperialista körök igyekszenek még mindig fenntartani és szítani. De a Béke Világtanács működésének ránk nézve még egy tanulsága van. A legutóbbi ber­lini iroda-ülésen a Magyarországgal kapcsolatos kérdések már szinte fel sem merültek. A berlini iroda-ülés kitűzte Ceylonba a Béke Világtanács

Next

/
Oldalképek
Tartalom