Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-28

1371 Az országgyűlés 28. ülése 1956. évi július 30-án, hétfőn. 1372 vezetés háttérbe szorítását vagy csorbítását. Az egyéni felelősségnek a továbbiakban is érvényesülnie kell; sőt az eddiginél fokozottabban kell érvényesülnie. Azzal, hogy a minisztertanács csak a legfontosabb kérdésekben határoz, nemcsak a megyei végrehajtó bizottságok, hanem a miniszterek jogkörét is növeli és felelősségét is kifejezésre juttatja. A minisztertanács szükségesnek tartja, hogy a végrehajtó bizottságok ugyanígy növeljék a hozzájuk tartozó szakigazgatási szervek, vállalatok, üzemek vezetőinek és igazgatóinak személyes hatáskörét is. A szocialista demokratizmus kiterjesztése, a kollektív vezetés elvének érvényesülése, a tanácsok és a végrehajtó bizottságok szerepének növelése, a hatáskörök bővítése ily módon nem ellentétes a központi vezetés erősítésével, sőt elősegíti azt. Ha a központi vezetés csak a fő feladatokkal, a fő irányelvekkel foglalkozik, ha sokkal több időt fordít az ellenőrzésre, és nem a rendeletek tömegével, hanem ellenőrzéssel gondoskodik a helyes irányításról, ilyen módon gondoskodik arról, hogy a helyi kezdeményezés ne menjen az össz-állami érdek rovására, kialakul az az egészséges helyzet, amelyben biztosítva van, sőt jelentősen megerősödik a központi irányítás. Ugyanakkor maradéktalanul érvényesülnek a szocialista demokratizmus célkitűzései. A szocialista demokratizmus fejlesztését akadályozza nálunk a túlzott központosítás és az ezzel együtt megnőtt bürokratizmus. A minisztertanács a túlzott központosítás felszámolása, a bürokratizmus elleni harc során elsősorban a funkcionális — a tervezési, pénzügyi, agyaggazdálkodási, beruházási — szervek működésének egyszerűsítését szorgalmazza, ezek közül is főként a tervezés egyszerűsítését. Népi demokratikus rendszerünkben a terr melést tervszerűen, a népgazdaság szükségleteinek és adottságainak megfelelően fejlesztjük. A szocializmusban a szükségletek helyes felmérése alapján határozzuk meg azt, hogy melyik iparág, gyár vagy üzem, milyen mértékben fejlessze termelését és nem lehet ezt a kérdést csupán azon az alapon eldönteni, hogy melyik termék termelése előnyös az egyes vállalatok számára, azaz nem lehet a termelés fejlesztését, irányát és ütemét az értéktörvény korlátlan érvényesülésére bízni. A szükségletek megszabása azonban nálunk eddig túlzottan központosítottan történt. Nagyon sok ipari termék tervmutatójáról a minisztertanács vagy a miniszter döntött, ami gyakran arra vezetett, hogy a társadalom szükségleteit nem vettük eléggé figyelembe. A minisztertanács alaposan megvizsgálta a helyzetet és úgy határozott, hogy fenntartjuk a kötelező tervek rendszerét, de ugyanakkor tovább csökkentjük a tervekben foglalt mutatók számát és a tervek részletezését minél nagyobb mértékben a megrendelő, illetve a termelő vállalatokra bízzuk. Ugyanakkor természetesen fellépünk minden olyan törekvés ellen, amely a tervezés egyszerűsítése címén népi demokráciánkat le akarja téríteni a tervgazdálkodás rendszeréről. A minisztertanács már eddig is jelentősen csökkentette a központilag jóváhagyott tervmutatók számát. De ezeket még most is túlzottnak tartja és elrendelte további csökkentésüket. Ennek során a termelés, a begyűjtés, az exportimport és az ellátás tervmutatóit 1957-re egyharmadával csökkentjük. A mutatószámok csökkentése nagyobb lehetőséget ad a helyi kezdeményezés érvényesülésére, mert a fő feladatokon belül a minisztériumok, iparigazgatóságok, a vállalatok, a megyei, a járási és a városi tanácsok végrehajtó bizottságai maguk szabják meg — a szükségleteknek megfelelően — a tervfeladatok részleteit. A napokban egyszerűsítettük a mezőgazdasági termelés tervezését oly módon, hogy a minisztertanács a jövőben csak az állam felé történő értékesítési feladatokat, valamint a kenyérgabona vetésterületét hagyja jóvá. Megszüntettük az átlagtermésre, az átlaghozamokra, a vetésterületekre és a szocialista szektorban a létszámokra történő tervezést és terv jóváhagyást. Ezzel lehetővé tettük az önálló, a helyi adottságokon alapuló jó üzemi és helyi tervek készítését. Jelentős előrehaladás történt a tanácsok tervezési hatáskörének bővítésében is. A minisztanács megállapította, hogy túlzott a központosítás és nagyon sok a bürokratikus megkötöttség költségvetési, pénz- és létszámgazdálkodásunkban. Természetes, hogy az állami szerveket kötelezni kell, hogy a költségvetésükben előirányzott összegeken belül gazdálkodjanak. Ugyanakkor a költségvetésben jóváhagyott öszszegeken belül sokkal nagyobb hatáskört kell biztosítani a helyi szerveknek. Tarthatatlan volt ugyanis az olyan szabályozás, amely pl. pénzügyminisztériumi hozzájárulást írt elő ahhoz, hogy a fűtőlétszám terhére az egyes intézmények alkalmazhatnak-e segédmunkást. E helyzet megváltoztatására a minisztertanács a közelmúltban jelentősen növelte a tanácsok költségvetési, pénz- és létszámgazdálkodási hatáskörét; növelte a tanácsok érdekeltség gét a bevételekben, a helyi vállalatok irányításában és úgy határozott, hogy a helyi vállalatok által elért évi nyereségtöbblet teljes egészében a jó eredményt elért vállalatnál, illetve a helyi tanácsoknál marad. Egyidejűleg a minisztertanács elrendelte mindazoknak a minisztériumi -vállalatoknak a tanácsok felügyelete alá való helyezését, amelyek a helyszínről gazdaságosabban és könnyebban irányíthatók. A minisztertanács e határozatának mielőbbi végrehajtását sürgették tegnapelőtt a nagykanizsai tanács küldöttei, akikkel városuk különböző kérdéseiben tárgyaltam. A küldöttek elmondták, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága Zalaegerszegről irányítja a nagykanizsai sütőüzemet, a nagykanizsai temetkezési vállalatot, kéményseprő vállalatot, vendéglátó és kiskereskedelmi vállalatokat, pedig ezek a vállalatok szinte kizárólag a nagykanizsaiak szükségletét elégítik ki. (VAS ZOLTÁN: Pláne a temetkezés!) Különösen a temetkezés. Tisztelt Országgyűlés! A minisztertanács — a párt kezdeményezésére — az állami élet demokratizmusának fejlesztését, az ügyintézések egyszerűsítését, az irányítás hatékonyabbá tételét tartja a fő feladatának, nem pedig a mindenáron való átszervezést és a létszámcsökkentést. Azaz sokkal többről van szó, mint az igazgatás ORSZAQOYÜLBSI ÉRTESÍTŐ 103