Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-33

1691 Az országgyűlés 33. ülése 195 nek néhány gyakorlati feladatára szeretnék itt rámutatni. A párt eszmei irányító és vezető szerepének a közoktatás és a kulturális élet egész területén történő biztosítását a kormány elsőrendű feladatának tekinti az állami fegyelem széleskörű érvényesítésével is. Látjuk az alsó-, közép- és felsőfokú oktatásunkban jelenleg is meglevő tartalmi és szervezeti fogyatékosságokat. Ezért fokoznunk kell a marxista—leninista felvilágosító munkát pedagógusaink között, tanítanunk kell a marxizmus—leninizmust ifjúságunknak és egész népünknek, és harcolnunk kell a lenini tanításoknak megfelelően keményen az ifjúságunkban, értelmiségünkben és egyéb rétegekben még erősen ható antimarxista, nacionalista, revizionista nézetek ellen. Komolyan kell foglalkoznunk közoktatásunk anyagi jellegű problémáinak megoldásával. Keressük annak a lehetőségét is, hogy csökkenthessük tantermeink zsúfoltságát, gátat vethessünk tantermi ellátottságunk további romlásának, javíthassuk tanintézeteink felszerelését, emelhessük tankönyveink színvonalát. Mindezeknek a feladatoknak a rendezésénél természetesen figyelembe kell vennünk népgazdaságunk adottságait, amelyek jelenleg nem teszik lehetővé az itt szükséges gyökeres javításokat. A kormány bízik becsületes pedagógusainkban, akiknek a szülőkkel és a Kommunista Ifjúsági Szövetséggel karöltve végzett lelkes munkájára messzemenően támaszkodni kíván, és erről a helyről is felhívja őket, hogy neveljék ifjúságunkat a család és a munka megbecsülésére, a dolgozók tiszteletére, általában a szocialista humanizmus és hazafiság tartalmi jegyeinek szellemében, fokozottabban szem előtt tartva fiatalkoruk természetéből adódó lélektani sajátosságaikat. Az előbb említetteken túlmenően a kormány minden lehetőt megtesz annak érdekében, hogy szocialista kultúránk továbbfejlesztésével biztosítsa dolgozóink kulturális igényeinek jobb kielégítését. Ápolva nemzeti hagyományainkat, építve azokra az óriási eredményekre és vívmányokra, amelyeket a magyar nép felszabadulása óta elért, arra törekszünk, hogy irodalmi és művészeti életünk középpontjába szocializmust építő dolgozó népünk mai problémái kerüljenek. Helyet biztosítunk minden haladó művészi törekvésnek, amely nemzeti kultúránk fejlődését segíti, de gátat szabunk minden olyan szándék eíé, ami a szocializmus, a szocialista kultúra ellensége és idegen a dolgozók nemzetközi szolidaritásának eszméitől. Művészeinktől es íróinktól azt várjuk, hogy a művészet sajátos eszközeivel, magas színvonalú alkotásokkal és alakításokkal szolgálják népünket, neveljék dolgozóinkat a haladás, az erkölcsi tisztaság, a szocialista haza szeretetének szellemében. Ehhez a munkájukhoz az állam — szakítva a múltban gyakori bürokratikus, aprólékos, ecetenként kellő szakértelem nélküli beavatkozások gyakorlatával és fokozva az elvi vezetést, a minőség védelmét, az ellenséges törekvések elleni harcot, támaszkodva mindenben az egyes szakterületek legkiválóbb képviselőire — minden tőle telhető évi május 9-én, csütörtökön. 1692 támogatást megad. Az írók, művészek, tudósok megítélésében a képességek, a szaktudás elismerése mellett az a döntő, hogy milyen mértékben járulnak hozzá alkotó munkájukkal kulturális és anyagi értékeink növeléséhez, hazánk, dolgozó népünk felemelkedéséhez és a szocialista társadalom építéséhez. Tisztelt Országgyűlés! Kedves elvtársak! Az előbb említett pár gondolatból is látható, milyen nagy feladatokat kell megoldanunk a kulturális élet területein. Pedig ez a felsorolás távolról sem teljes és csak töredékét jelenti az előttünk álló nagy munkának. Éppen ezért fokozottan szükségesnek tartom aláhúzni, hogy fejlődésünk jelenlegi szakaszában milyen sok múlik a kulturális élet területeinek munkásain, csak úgy, mint hétköznapjaink névtelen dolgozóin. Az elmúlt évtized alatt népünk megmutatta, mennyire szomjazza az igazi kultúrát. Művészeink, tudósaink és kulturális életünk más munkásai bizonyítsák be, hogy képesek kielégíI teni népünk egészséges kulturális igényeit. A I kormány meggyőződése, hogy közművelődésünk. I művészeti életünk és eredményekben gazdag | sportunk egészséges tartalmi és szervezeti to! vábbfejlődésének lehetőségei adva vannak, és j eltökélt szándéka, hogy az ellenforradalom maI radványainak felszámolásával, kulturális forra! dalműnk további elmélyítésével és kiszélesítésével diadalra vigye dolgozó népünk szocialista nevelésének ügyét. Tisztelt Országgyűlés! Kedves elvtársak! Szólni kívánok röviden a kormány külpolitikájáról. A magyar külpolitika alapvető célja az ország függetlenségének, népünk békéjének és szocialista építésének védelme. A magyarországi ellenforradalom és az Egyiptom elleni imperialista agresszió minden világosan gondolkodó ember előtt nyilvánvalóvá tette, hogy a béke, a haladás,-a népek függetlensége, a szocializmus ellenségei nem nyugszanak. Az imperialista agresszorok folytatják aknamunkájukat a Szovjetunió, a népi demokráciák, ezen belül a Magyar Népköztársaság ellen. Tovább folytatják a háborús kalandorpolitikát, fejlesztik a német militarizmust. atomfegyverekkel látják el a NATO haderőit és ezek vezetésében jelentős szerepet szánnak még a Hitlerfasizmus olyan figurájának is, mint Speidel. Mindez, de különösen az októberi magyar ellenforradalom tapasztalatai ékesszólóan bizonyítják, hogy hazánk függetlenségének és szuverenitásunknak, népünk békéjének akkor teremtjük meg a legbiztosabb zálogát, ha a proleJ tár nemzetköziség szellemében még szorosabbra I fűzzük kapcsolatainkat a szocializmus országaival, erősítjük a testvéri közösség szálait a szocializmust építő országok népeivel, kormányaival, mindenekelőtt a szocializmus híveinek legerősebb bástyájával, a szocialista tábor vezető erejével, a Szovjetunióval. Ezek a tapasztalatok megerősítettek bennünket abban, hogy híven kitartunk a szocialista tábor közös védelmét biztosító varsói szerződés mellett, amelyre, véleményünk szerint mindaddig szükség lesz, amíg a támadó jellegű Atlanti Szövetség él, és abban az elhatározá-