Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-33

1693 Az országgyűlés 33. ülése 1957. sunkban, hogy a szovjet csapatok maradjanak I magyar területen mindaddig, amíg imperialista kaland veszélye fennáll. (Nagy taps.) Néhány szót nemzetközi tapasztalatainkról és kapcsolatainkról. Az október—novemberi, de még a decemberi hetekben is Nyugatról folytatták a Népköztársaságunk elleni uszító hadjáratot, és folytatják ma is. Ugyanakkor messzemenő segítséget kaptunk a szocialista tábor országaitól társadalmi rendünk, a munkáshatalom védelméhez. Ezekben a hetekben és hónapokban éreztük csak igazán, hogy egy nagy családhoz, a szocialista nemzetek közösségéhez tartozunk. Ezekben az időkben tapasztaltuk, hogy a szocialista tábor egysége a legnehezebb próbát is kiállta. Éreztük, és ez nagy erőt adott nekünk, hogy nem vagyunk egyedül, hanem 900 milliónyi testvérünkkel egyetemben szoros egységben építjük, és ha kell, védjük azt a társadalmi rendet, amely ma a leghaladóbb a világon. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány természetesen hivatalba lépésének első napjától kezdve támaszkodott erre a nemzetközi proletárerőre, és a maga részéről is azon fáradozott, hogy elősegítse hazáknak a Szovjetunióhoz, a szocialista tábor vezetőjéhez fűződő baráti kapcsolatait és fejlessze a testvéri kapcsolatokat a szocialista tábor többi országával. Amint önök tudják, párt- és kormánydelegáció utazott a baráti szovjet kormány meghívására a Szovjetunióba. A Szovjetunióban folytatott tárgyalások az összes megbeszélt kérdésekben közös egyetértésen alapuló eredménynyel zárultak. A szovjet kormány küldöttségünk kérésére olyan nagyarányú gazdasági segítséget is biztosított számunkra, amely megteremtette az alapjait annak, hogy saját erőforásainkat is maximálisan kihasználva, súlyosabb megrázkódtatások nélkül kiheverjük az ellenforradalom okozta pusztításokat és megteremtsük az egészséges gazdasági fejlődés alapjait. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a szovjet kormánnyal folytatott tárgyalásaink jelentősége túl a két ország kapcsolatainak megszilárdításán, általában is megerősítette hazánk nemzetközi helyzetét. Ezúton is köszönetet mondunk a Szovjetunió népeinek és kormányának a sokoldalú testvéri segítségért, azért, hogy az igazi internacionalizmus szellemében megosztják velünk javaikat, segítő kezet nyújtottak és nyújtanak a magyar dolgozó népnek. (Nagy taps.) Tisztelt Országgyűlés! Kedves elvtársak! Éreztük és élveztük többi barátaink, a nagy Kína és a szocialista tábor többi országainak testvéri segítségét is. A szomszédos Csehszlovák Köztársaság és a Román Népköztársaság kormányküldöttségei már az első napokban felkerestek bennünket, hogy biztosítsanak legmeszszebbmenő teljes szolidaritásukról és megbeszéljék velünk, hogyan enyhíthetnének nehézségeinken. A cseh és a román testvérnépek legkülönbözőbb formák között megnyilvánuló áldozatos és azonnali segítsége igen nagy jelentőségű volt számunkra. A Román Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság népeit és kormányait ezért a segítségért tisztelet és elismerés illeti. (Taps.) évi május 9-én, csütörtökön. 1694 A múltban a magyar, a román, a cseh és a szlovák népeket az uralkodó körök egymás ellen uszították. Az október—novemberi hetekben a magyar népnek alkalma volt felismerni a népeink közötti új szocialista viszony mindanynyiunk számára áldásos jellegét és az önzetlen segítségnyújtás a magyar tömegekben forró, testvéri érzéseket váltott ki a szomszédos népek iránt. Indokoltnak tartjuk külön szólni a lengyeles magyar népköztársaságok között fennálló baráti viszonyról. Ebben a viszonylatban érvényesülnek valóban a kölcsönhatások. A lengyel kommunisták, miközben kemény harcot folytatnak a múlt hibáinak felszámolásáért, erősítik a szocializmus pozícióit, növelik a párt vezető szerepét. Üdvözöljük ezt a fejlődést és sok sikert kívánunk a lengyel népnek, a Lengyel Egyesült Munkáspártnak, és szerencsének tartjuk, hogy olyan kipróbált kommunista vezeti harcukat, mint Gomulka elvtárs. (Lelkes taps.) A szocialista táborhoz tartozó országok után elsőnek Jugoszláviáról kell beszélnem, mert Jugoszlávia népei is a szocializmus építésén fáradoznak. A magyar dolgozók ehhez az építő munkához szívből sikert kívánnak. A mi népünkben, a magyar kommunistákban élénken élnek azoknak a hősi harcoknak emlékei, amelyeket Jugoszlávia népei vívtak közös ellenségeink, a Hitler-fasizmus és ennek Horthyfasiszta csatlósai ellen. Mindezek ellenére nem volna helyes, ha elhallgatnánk, hogy vannak ellentétek közöttünk. Vannak bizonyos jugoszláv állásfoglalások, amelyekkel nem tudunk egyetérteni. Ilyen az az állásfoglalás, amely a szocalista tábort katonai blokként kezeli. Mi, magyarok, ha soha, most október—novemberben a magunk tapasztalatain megmérhettük a szocialista tábor egységének jelentőségét, ezért talán mi, magyarok, tudjuk a legjobban, hogy a szocialista tábor nemcsak és nem is elsősorban katonai védelmi szervezet, vagy közösség, hanem a proletár internacionalizmus szellemétől áthatott új világ, amelynek éppen egységében, összeforrottságában, a közös gondok és örömök megosztásában, az egymás iránti testvéri szolidaritásban van a lebírhatatlan ereje. Nem tudjuk elfogadni a jugoszláv elvtársaknak az októberi ellenforradalom, majd a megalakult munkástanácsok kérdésében velünk ellentétes értékelését sem. Nem érint bennünket kellemesen az az egyoldalú gyakorlat, amelyet a jugoszláv sajtó alkalmaz velünk szemben. A jugoszláv sajtóban napirenden vannak az olyan cikkek, amelyek magyarázni kívánják nekünk, hogy mit teszünk jól, mit rosszul, mit és hogyan kellene szerintük csinálnunk. A mi sajtónkban viszont 1953 óta egyetlen olyan cikk sem jelent meg, amely a jugoszláv párt valamely határozatát, vagy Jugoszlávia kormányának valamely intézkedését bírálta volna. Ezeknek az ellentéteknek nyílt feltárása mellett a kormány tudatában van annak, hogy sokoldalú államközi kapcsolataink továbbfejlesztése Jugoszlávia szocializmust építő népeivel és kormányával a magyar nép érdekeit is szol-