Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-28

13ßft Az országgyűlés 28. ülése* 1956. évi július 30-án, hétfőn. 1370 népi demokráciánk fejlődésének egyik legfontosabb kérdése. Az iskolai oktatás számszerű adatait tekintve, általában elégedettek lehetünk az elmúlt évi eredményekkel. Fejlődés tapasztalható az általános és középiskolák, a főiskolák és egyetemek anyagi ellátottságában is, bár bizonyos kezdeti javulás ellenére — különösen az általános iskolai tanterem-ellátottság terén — még igen komolyak a nehézségeink és igen sok a pótolni valónk. Ha közelebbről megnézzük az oktatás tartalmát, ha válaszolni próbálunk arra a kérdésre, hogy iskolai oktatásunk miként veszi figyelembe a társadalmi szükségleteket, akkor meg kell állapítanunk, hogy a munka neheze még előttünk van. Iskolai oktatásunk egész rendszere, módszerei és tartalma ma összehasonlíthatatlanul magasabb színvonalon áll, mint a felszabadulás előtt és ez a fejlődés ma is tart. Az általános iskolák alsó négy osztályában ez év szeptemberétől kezdve életbe lép az új tanterv és megjelennek az első új tankönyvek, amelyek kiváló pedagógusok munkájának és több iskolában folyó többéves kísérletnek eredményeként alakultak ki. Mégis meg kell mondanunk, hogy az oktatásügyi minisztérium több kérdésben nem tett meg mindent, amit meg lehetett és meg kellett volna tennie. Elsősorban a politechnikai oktatás bevezetése körüli huza-vonát szükséges itt megemlíteni. Erről a kérdésről illetékes fórumainkon már eddig is sokat beszéltek, de mindmáig igen keveset tettek. Az ifjúság szocialista nevelésének egyik döntő részét alkotó politechnikai oktatásnak általános és középiskoláinkba való bevezetése halaszthatatlanul sürgős feladat. Ezért a kormány már a legközelebbi jövőben széleskörű vitát kíván rendezni, amelyben illetékes minisztériumaink, pedagógusaink, párt-, ifjúsági és tömegszervezeteink és kulturális életünk legjobbjainak részvételével tisztázzuk a politechnikai oktatás terén előttünk álló legfontosabb elméleti kérdéseket és gyakorlati tennivalókat. A kormány az új rendszerű oktatás megalapozása érdekében intézkedéseket tervez a tanítóés óvónőképzés új alapokra helyezésére. A közeljövőben a minisztertanács elé kerülő tervezet szerint a tanító- és óvónőképzőkben csak a gimnáziumi érettségi után vesszük fel a hallgatókat, akik újabb kétéves tanulmányi idejük leteltével az eddiginél is szélesebb és alaposabb tudással állhatnak tanítványaik elé és kapcsolódhatnak be a népművelési munkába. Ugyancsak előkészítés alatt van a tanárképzés megjavítására a képzés idejének öt évre való felemelésére irányuló javaslat is. , Már az 1956—57. tanévre vonatkozóan megkezdődött azoknak a tankönyveknek a kicserélése, amelyekben a dogmatizmusnak, a vulgarizálásnak, a káros személyi kultusznak kirívó példáival találkozunk. Emellett az új tantervek bevezetéséig is oktatási szerveink felülvizsgálják a közép- és felsőoktatási tankönyveket, jegyzeteket, tanterveket és programmokat, hogy azokat a tudomány követelményeinek megfelelően fejlesszék tovább. A minisztertanács fontosnak tartja, hogy tevékenységében is és a helyi tanácsok végrehajtó bizottságainak munkájában is, azaz az egész államigazgatásban, a kulturális és oktatási kérdéseknek az eddiginél nagyobb súlyuk legyen, hogy ezek a kérdések a gazdasági építés feladatai mellett ne szoruljanak háttérbe. Tisztelt Országgyűlés! A minisztertanács az elmúlt hónapokban nagy gondot fordított az állami szervek munkájának megjavítására. Népi demokratikus államrendünk megerősítése érdekében a legfontosabb feladat a szocialista demokratizmus fejlesztése, amely elősegíti a dolgozók tevékenységének, kezdeményezésének növelését és kibontakoztatását az állami munkában, és ily módon megerősíti népi demokratikus rendszerünket. Államunk ereje ugyanis mindenekelőtt abban van, hogy mint igazi népi állam, a dolgozók százezreit vonja be az állami tevékenységbe, és hogy a dolgozó tömegek, részben közvetlenül,' részben képviselőiken, tanácstagjaikon keresztül részt vesznek az állam ügyeinek intézésében. A szocialista demokratizmus fejlesztésében kiemelkedő jelentőségű az országgyűlés munkájának megjavítása. A minisztertanács eddig sok, nagy, a lakosság széles tömegeit érintő kérdést, amelyet helyesebb lett volna az országgyűlés elé terjeszteni, hogy törvény útján kerüljenek rendezésre, az Elnöki Tanács elé terjesztett mielőbbi jóváhagyás céljából. Ez hiba volt, amit a jövőben feltétlenül ki kell küszöbölnünk. A minisztertanács a jövőben minden olyan kérdést, amely törvény útján való rendezést igényel, az országgyűlés elé kíván terjeszteni, és már a törvények előkészítésének kezdeti szakaszában kikéri az országgyűlés különböző szakbizottságainak véleményét. A minisztertanács gondoskodni kíván arról is, hogy a képviselők által felvetett kérdéseket a minisztériumokban, a különböző hivatalokban nagy gonddal vizsgálják meg, és ezekben a lehető legrövidebb idő alatt érdemi döntést hozzanak, s erről az országgyűlési képviselőket értesítsék. Az államhatalom helyi szerveinek, a tanácsoknak működésére ma még szintén az a jellemző, hogy viszonylag kevés és gyakran nem a lakosságot legközvetlenebbül érintő kérdésekben döntenek, határozataikat nem érdemi vita alapján hozzák, és azok sokszor általánosak. A minisztertanács e hiba kiküszöbölése érdekében kötelezte a tanácsok végrehajtó bizottságait, hogy minden fontosabb kérdést a tanácsülés plénuma elé terjesszenek eldöntésre. így pl. a járási tanácsnak és nem a végrehajtó bizottságnak kell határoznia, mégpedig érdemi vita alapján, hogy a járás melyik községében épüljön iskola, napközi otthon, vagy egészségház. Jelentős feladataink vannak a legfelsőbb államigazgatási szerv, a minisztertanács és a többi államigazgatási szervek, a végrehajtó bizottságok munkájának megjavítása terén is. Ezeknél a szerveknél arra törekszünk, hogy csak a hozzájuk tartozó legfontosabb kérdésekben döntsenek, és döntéseikben messzemenően érvényesüljön a kollektív vezetés elve. A testületi vezetés erősítése az államhatalmi és államigazgatási szervekben természetesen nem jelentheti az egyéni felelősség, az egyszemélyi