Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-33
1661 Az országgyűlés 33. ülése 1957. évi május 9-én, csütörtökön. 1662 pártalakulások bejelentését fogadták el, tudomásul vették. De különös figyelmet szenteltek a Mindszenty körüli mozgolódásoknak és már a többpártrendszer bejelentésének harmadnapján komoly megbeszélések folytak — amint mondták — a „nagy katolikus párt" bekapcsolásáról a kormánykoalícióba. És erről több szó esett, pedig az állítólagos „nagy katolikus pártból" nem volt meg több, mint néhány öreg kegyelmes és méltóságos úr a Horthy-időkből, aki most valahonnan felbukkant. Most már tudjuk, hogy Mindszenty politikai és szellemi képességeiről a Vatikánban sincsenek valami jó véleménnyel. (Derültség.) Budapestre érkezése után még azt az ostobaságot is elkövette, hogy politikai tanácsadójának maga mellé vette a harmincas évek Trettina-féle zsarolási ügyeiben súlyosan kompromittált Turchányi Egont. (Közbekiáltások: Ébredő magyar volt! — Zaj.) A budai Várban levő prímási palotából tisztelgő látogatásra készült ide, az Országházba. Csak mikor üzentek neki, hogy ne jöjjön, mert a kormány emberei hozzá fognak menni tisztelgő látogatásra, akkor egyszerre kezdte magát megint valami első zászlósúrnak érezni és ettől kezdve úgy is viselkedett. Ha ő maga nem, akkor a tanácsadói meg tudták állapítani, hogy a kommunista Nagy Imre vezetése alatt álló kormány Mindszentyn és a parlamentbe behívott Ravasz Lászlón keresztül akar jobbfelé barátkozni. Három napig nagy püspök járás volt itt az Országházban és végül a prímás rádióbeszédében már annak a nagyúrnak a gőgjével beszélt, aki elevenek és holtak felett ítélkezik, s a földet mindenesetre visszakövetelte az uraknak. Jellemző volt, hogy — mint utóbb kiderült —, rádióbeszéde odakint az országban sokkal nagyobb felháborodást keltett, mint^jdebent a kormány vezetői között. Arról sem érdektelen megemlékezni, hogy a november 4-re virradó éjszaka Nagy Imre áthozatta Mindszentyt Budáról a parlamentbe és ha a prímás emlékiratainak hinni lehet, ő ajánlotta neki, hogy menjen az amerikai követségre. (KISS KAROLY: Még kísérőt is adatott melléje!) Már előbb említettem, hogy Nagy Imre bizalmas köre kezdeményezésére a minisztertanácsban fokról fokra haladt előre a szovjetellenesség. A Szovjetuniótól és a többi szocialista barátunktól való eltávolodás politikájának fontos lépése volt Magyarország semlegességének kinyilatkoztatása. Ezt Nagy Imréék annyira előkészítették, hogy még a minisztertanács ülésén, közvetlenül a határozathozatal után szétosztották a kinyomtatott plakátokat a semlegességről. A következő, döntően fontos szovjetellenes lépés az a javaslat volt, hogy Magyarország az ENSZ-től kérje semlegessége biztosítását és lépjen ki a varsói egyezményből. Jelen voltam a kabinet ülésén és az indítvány mellett elhangzott felszólalások után kifejtettem, hogy nekünk semmi szükségünk nincs az ENSZ biztosítékára. Mi szövetségesei vagyunk a Szovjetuniónak, tagjai vagyunk a varsói egyezménynek, amely többoldalú védelmi szerződés. Az egyezmény több ország helyzetét és biztonságát érinti — mondtam — abból véleményem szerint egyszerű minisztertanácsi határozattal kilépni nem lehet és becstelenségnek érezném azt, hogy ilyen lépést a Szovjetunióval való előzetes megbeszélés nélkül akarnánk végrehajtani. Az én álláspontommal ellentmondó felszólalások hangzottak el. Végül azonban elfogadták azt a javaslatomat, hogy legalább a szovjet nagykövetet hívják meg, beszéljenek vele a kilépési szándékról. Rövid idő múlva Andropov nagykövet megjelent az ülésen. Nagy Imre közölte vele a meghívás okát. Több miniszter megint állást foglalt amellett, hogy forduljanak garanciáért az ENSZ-hez és Magyarország lépjen ki a varsói szerződésből. Szót kértem, azonban Nagy Imre nem adta meg nekem a szót. Kihirdette az ismeretes határozatot, anélkül, hogy a kabinet meghallgatta volna véleményemet az ország és a nép szempontjából döntő fontosságú kérdésről. Megdöbbentő volt a kabinetnek ez a felelőtlensége, de alapjában véve természetes folytatása volt az előzményeknek. Annak a kormánynak, amely az ellenforradalomra építette terveit, amelynek Dudás és Maiéter volt a megbízható katonája, Mindszenty a dédelgetett szövetségese, végül is el kellett jutnia erre a pontra, ahol Nagy Imre már nem volt kommunista, a kabinet máspártbeli tagjai pedig úgy érezték, hogy szabadon kiélhetik szovjetellenes érzelmeiket, és a kormány nagy többsége elérkezettnek látta az időt, hogy szakítson a szocializmussal és visszavigye az országot a kapitalizmus útjára. Visszamentem a hivatalomba. Többé nem hívtak, és nem vettem részt a kabinet megbeszélésein. Az Országház tele volt ismeretlen emberekkel, civilekkel és katonákkal. Tudtam, hogy mi történik a városban. Vártam az események kifejlődését és tisztában voltam vele, hogy a fejlemények közvetlenül a személyemet is érinthetik. Ismételten hallottam hírét, hogy valakinek az volt a véleménye, engem félre kell állítani, meg kell tőlem szabadulni. A viselkedés, amit irányomban november első napjaiban tanúsítottak, körülbelül megfelelt ezeknek a híreknek. Ilyen előzmények után történt, hogy a november 4-re virradó éjszaka belépett hozzám egy őrnagy, akit az Országház északi frontjáról látásból ismertem. Régi horthysta őrnagy volt, az ellenforradalmi napokban többedmagával ott teljesített szolgálatot a maga régi egyenruhájában, ami elég feltűnő lehetett mindenkinek, aki ebben az időben a parlamentben dolgozott, vagy itt járt. Feltűnő lehetett Nagy Imrééknek és a tömegesen ide özönlő küldöttségeknek is. Négy géppisztolyos katona kísérte. „Maga jöjjön velünk !" — mondta az őrnagy és én velük mentem. Rónai Sándor éppen nálam volt. öt is mellém szólították és lekísértek minket az északi szárny egyik alagsori szobájába. Mielőtt kiderülhetett volna, hogy tulajdonképpen miért kísértek le oda, megjelentek a szovjet csapatok. Nagy Imre már elment a jugoszláv követségre barátaival együtt. Az Országházban véget ért az ellenforradalom! (Nagy taps.) Ne értsen félre a tisztelt Országgyűlés. Én ezt az átkísértetést csak azért mondtam el, mert hozzátartozik azoknak a napoknak a nem telje-