Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-33

1608 Az országgyűlés 33. ülése 1957. évi május 9-én, csütörtökön. 1664 sen ismert történetéhez. Nem vádolok és nem gyanúsítok miatta senkit. Később üzenték, hogy valaki barátságból érdeklődött felőlem és az őr­nagy azért jött volna el értem a négy géppiszto­lyos katonával. Minden bizonnyal így is igaz. (Derültség.) A városban még dörögtek az ágyúk. Vissza­mentem a hivatalomba. Az Elnöki Tanács jelen­levő tagjaival együtt visszatértünk a munkánk­hoz. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy Nagy Imre és kormányának működése veszélyeztette a Ma­gyar Népköztársaság állami és társadalmi rend­jét, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa november 4-én Nagy Imre kormányától megvonta bizalmát és felmentette a kormányt. Ezt követően alkot­mányos jogkörében eljárva miniszterelnökké vá­lasztotta Kádár Jánost (Hosszantartó taps), el­nökhelyettessé dr. Münnich Ferencet (taps), a forradalmi munkás-paraszt kormány tagjaivá megválasztotta Marosán Györgyöt (taps), Hor­váth Imrét (taps), Kossá Istvánt (taps), Apró Antalt (taps), Dögei Imrét (taps) és Rónai Sán­dort (taps). A forradalmi munkás-paraszt kormány fel­lépésével és alkotmányos úton történt kinevezé- j sével — bátran elmondhatjuk — új lapot nyi­tottunk Magyarország történetében. A szocializ­mus erői az országban még dúló ellenforradalom | tüzében talpraállva megint szervezetten jelent­keztek életünkben. Kádár Jánosnak volt bátorsága, elszántsága és tisztánlátása a cselekvéshez. Nagy Imre és tár­saságának bűnei következtében a kapitalizmus nyomorúsága és szolgasága felé tántorgott az or­szág. Hamis nacionalista jelszavakkal, hamis nemzetiszínű szalagokkal körülpántlikázták a csalogató programokat, amelyek szakadékba ta­szították volna a dolgozó népet. Kádár János november 3-án a szovjet csapatok segítségét kérte és november 4-én, mint az ország alkot­mányosan kinevezett miniszterelnöke kezdte el az okos, céltudatos munkát, amivel — szovjet csapatok segítségével — először megfékezte, le­törte az ellenforradalmat, azután a Szovjetunió és a baráti országok segítségével megmentette a nyomortól, az éhségtől az országot. Amikor ezen a szakaszon túljutottunk, iparban és mezőgazda­ságban — ha kezdetben zökkenőkkel is — meg­indult és fejlődött a termelés. A kapitalizmusba való visszatérés veszélyé­nek megsemmisítése után a forradalmi munkás­paraszt kormány vezetésével megint elkezdtük és folytatjuk a szocializmus építését. Május elseje tapasztalatai bizonyítják, hogy a dolgozó magyar milliók egyetértésével tesszük. Tisztelt Országgyűlés! Ez Kádár János, a munkás-paraszt kormány és a szervezkedő Ma­gyar Szocialista Munkáspárt történelmi érdeme. (Nagy taps.) November 16-án az Elnöki Tanács a meg­üresedett legfelsőbb ügyészi tisztségre dr. Szé­nási Gézát választotta meg. 1957. február 28-án az Elnöki Tanács Rónai Sándort, aki az ellenforradalom után nagy érde­meket szerzett az ország kereskedelmének újjá­szervezésével, mint az országgyűlés elnökét fel­mentette a kormányban viselt tisztsége alól és ugyanakkor dr. Münnich Ferencet első elnökhe­lyettessé, Biszku Bélát belügyminiszterré, dr. Doleschall Frigyest egészségügyi, Kállai Gyulát művelődésügyi, Révész Gézát honvédelmi mi­niszterré választotta meg. Az Elnöki Tanács működését az ellenforra­dalom alatt és november 4. után mindvégig az Alkotmányban meghatározott keretek között látta el. Jogszabályaink egy részével hatályon kívül helyeztünk, vagy újonnan szabályoztunk néhány olyan intézkedést, amely az elmúlt évek politikai és gazdasági hibáinak forrása volt. így 1956. évi november 12-én a 21. számú törvényerejű ren­delettel megszüntettük a mezőgazdasági termé­nyek és termékek kötelező beadását, a 34. számú törvényerejű rendelet intézkedett az öregségi nyugdíjjal kapcsolatos kérdésekről, más rende­leteink megszüntették a kötelező tűz- és jégbiz­tosítást, szocialista fejlődésünk jelenlegi szaka­szához alkalmas formában szabályozták a ma­gánkereskedés gyakorlását, intézkedtek a sok­gyermekes anyák jutalmazásáról, a doktori cím használatáról. Az ellenforradalom fegyveres leverése, a közrend és a nyugalom biztosítása érdekében törvényerejű rendeletet adtunk ki a rögtönbírás­kodásról, a gyári munkásőrségek fegyverviselé­séről, a közbiztonsági őrizetről, a gyorsított bün­tetőeljárás szabályozásáról, a munkásőrségekről, a Legfelsőbb Bíróság Népbirósági Tanácsának felállításáról és eljárásának szabályozásáról. Az elmúlt hónapok során, az ellenforrada­lom leverése után igen fontos jogszabályokat al­kottunk a mezőgazdasági termelés elősegítése ér­dekében. Ezek közül szükségesnek tartom ki­emelni a magánszemélyek által megszerezhető mező- és erdőgazdasági földterületek felső hatá­rának megállapításáról, a mezőgazdasági ingat­lanok tulajdonosi és használati viszonyainak rendezéséről, a földreformmal és a telepítésekkel kapcsolatos korlátozások megszüntetéséről és a megváltási ár megállapításáról szóló törvény­erejű rendeletet. Határozatot adtunk ki a tanácsok munkájá­val kapcsolatban. Mindannyian tudjuk, hogy az ellenforradalmárok mindenfelé megkísérelték a helyi tanácsok szétverését, egyes végrehajtó bi­zottsági tagok és funkcionáriusok üldözését és meghurcolását. Országos viszonylatban megálla­píthatjuk, hogy a tanácsok és azok tagjainak többsége nemcsak tevékeny részese volt az ellen­forradalom leverésének, hanem aktív közremű­ködésükkel, a legtöbb esetben saját kezdeménye­zéseikkel helyes úton járva, részt vettek a nor­mális mindennapi élet helyreállításában, felosz­latták a különböző ellenforradalmi bizottságo­kat és rendet csináltak saját területükön. A ta­nácsi szervezet az ellenforradalmi időkben ál­talánosságban megállta a helyét és méltónak bi­zonyult arra, hogy népi demokratikus állam­rendszerünk alappillérének tekintsük. Az Elnöki Tanács most kiadott határozata összefoglalta azokat a feladatokat, amelyek a legközelebbi időben a tanácsok államhatalmi munkájának eredményes továbbviteléhez szük­ségesek. Az Elnöki Tanács november 4-től kezdve a legszorosabban együttműködik a forradalmi

Next

/
Oldalképek
Tartalom