Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-31

1543 Az országgyűlés 31. ülése 1956. tárgyalja — mérlegelni fogja az Unióból való kilépését. Alapjában véve ez a nyomás volt az, ami sok delegációt arra indított, hogy emellett a halasztó jellegű határozat mellett döntsön és így most — legalábbis Bangkokig — függőben marad, hogy a kínai interparlamentális csoport tagja lehet-e az Uniónak, vagy sem. Ha azonban ettől a kétségkívül negatív jelenségtől eltekintünk, a dubrovniki tanácskozások maguk általában pozitívok voltak. Az országgyűlés elnökének beszámolója említette többek között a lefegyverzésre vonatkozólag elfogadott határozatot, amely — és ez is jellemző volt az Unió tanácskozásaira — egy egyesített angolszovjet javaslat nyomán született meg, és lényegében azokat a követeléseket tartalmazza, amelyek mellett a Szovjetunió is. a mi országunk is ezekben a kérdésekben síkra szállt. Tartalmazza többi között azt a legutóbb általunk is tárgyalt követelést, hogy amíg az atomfegyver, az atomes hidrogénbomba teljes betiltásáról és megsemmisítéséről nem lehet gondoskodni, legalábbis az atomfegyver kísérleteket kellene betiltani. Hasonlóképpen pozitívan kell értékelnünk az Unió gazdasági kérdésekről folytatott dubrovniki tárgyalásait, amelyeknek a vitáiban magyar részről én vettem részt. Jellemzőül megem'ítem, hogy két fontosabb kérdés megvitatása folyt. Az egyik a gazdaság szervezésének a kérdéseivel foglalkozott. Olyan törekvés nyilvánult meg, hogy bizonyos fokig szembeállítsák a tervszerű gazdálkodást a kapitalista országokban folyó és a tervezet összeállítói által „szabadnak" nevezett gazdasági rendszerrel és hogy lehetőleg kiemeljék ennek az úgynevezett szabad rendszernek nagy fölényét. Ez a kísérlet teljes kudarcba fulladt. Kudarcba kellett fulladnia, mert hiszen tervgazdálkodást ma nem is csak a szocialista országok folytatnak, hanem — bár más elvi alapon, és ez is szóbakerült ott a viták folyamán — alapjában véve tervszerűen próbálja alakítani gazdaságát egy néhány ázsiai és afrikai ország is, köztük olyan hatalmas birodalom, mint India, de köztük olyan, a függetlenségét csak a közelmúltban elnyert ország is, mint például Szudán. Bár ezek a tervgazdaságok egészen más valamit jelentenek, mert hiszen egészen más társadalmi viszonyokon épülnek fel, mint a szocialista országok tervgazdálkodási rendszere, kétségtelenül van ezeknek a tervezéseknek, e tervszerű gazdálkodásoknak is az illető országok népét szolgáló, haladó, pozitív jelentősége. A másik gazdasági vita arról a segítségről folyt, amelyet a visszamaradt országoknak — és itt megint elsősorban az ázsiai és afrikai országokról van szó — más országok nyújtanak. Ennek a vitának" az eredményeként az az álláspont jutott érvényre a határozatban, hogy a visszamaradt országoknak olyan segítséget kell nyújtani, amely maximálisan előmozdítja maguknak az illető országoknak a fejlődését, és ennek megfelelően azt, hogy ezek az országok teljesen szabaddá, teljesen függetlenné válhassanak, gazdasági értelemben is teljesen, minden szempontból egyenjogú társaivá a nagy nemzetközösségnek. A politikai határozatok is általában élesen évi augusztus 2-án, csütörtökön. 1544 hangsúlyozták az egyes országok teljes függetlensége, szabadsága megvalósításának a szükségességét. Ezek — tisztelt Képviselőtársaim — azok az . eredmények, amelyek az Interparlamentáris I Unió határozataiban jutottak és jutnak kifejezésre. Hozzá kell azonban tennem, hogy az Interparlamentáris Uniónak a magyar interparlamentáris csoport nézete szerint ezenkívül még egy szempontból van komoly jelentősége. Ez az, hogy az Unió konferenciái és a konferenciát előkészítő tárgyalások is alkalmat nyújtanak kapcsolatok felvételére a különböző országok képvii selői közt és ezzel is alapvetően a békepolitikát, a béke ügyét szolgálták és szolgálják. Ezen a téren a mi csoportunk, illetve ami dubrovniki delegációnk munkáján bizonyos kritikát kell gyakorolnom. A mi csoportunk nem kellően készült fel erre, az előkészítő munka súlypontját a bizottságban való fellépésre, a vitákban való részvételre helyezte és nem készítette elő azt, hogy megfelelően foglalkozzék a személyes kapcsolatok felvételével és kiterjesztésével. Ennek ellenére ezen a téren is voltak bizonyos sikereink. Egyrészt például a finn és a török képviselőkkel folytatott tárgyalásokban, de ezenkívül és ennél nagyobb mértékben a jugoszláv interparlamentáris csoport tagjaival folytatott rendkívül szívélyes, baráti beszélgetésekben. A dubrovniki példa azt is mutatja, hogy ezek a személyes kapcsolatok túlnyúlnak az Interparlamentáris Unió tárgyalásain. Személyes tapasztalatom ennek egyik bizonyítéka. A dubrovniki tárgyalások folyamán összeköttetésbe kerültünk többek között a jugoszláv interparlamentáris csoport egyik tagjával, egy Begovics nevű elvtárssal, aki amellett, hogv képviselő, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának tagja. Ennek a személyes kapcsolatfelvételnek volt a következménye, ÍTogv néhány héttel a dubrovniki ülésszak után Begovics elvtárs meghívást juttatott el hozzám, s ennek a meghívásnak az eredményeként azóta néhány napot töltöttem a Jugoszláv Népköztársaságban, előadást tartottam a magyar gazdasági életről és lehetőséget kaptam arra, hogy elég széles körben bepillantást nyerjek a jugoszláv gazdasági élet szervezésébe és vezetésébe. Természetes, hogy az ilyen kapcsolatok nagymértékben alkalmasak arra. hogy a népek közötti barátság ügyét szolgálják. összefoglalóan, képviselőtársak, még egyszer erre a fő kérdésre szeretném ráirányítani a figyelmet. A magyar delegáció abban a tudatban ! végezte munkáját Rómában, Helsinkiben, Dubi rovnikban, hogy ez a munka, ha kis mértékben ! is, de hozzájárul a népek közötti barátság kifej! lesztéséhez. kiterjesztéséhez és ezzel a béke szoli gálatához. Én ebben látom a jövőben is az Unió i munkájának az értékét a mi számunkra — és ez i az, ami indokolttá teszi —, hogy a jövőben is J komoly figyelmet szenteljünk a munkának, hogy ezzel is a népek közötti béke fenntartását, megszilárdítását szolgáljuk. (Taps.) ELNÖK: Minthogy a vitához több felszólaló nem jelentkezett, a vitát bezárom. ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ 115