Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-31

1545 Az országgyűlés 31. ülése 1956. évi augusztus 2-án, csütörtökön. 1546 Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke kíván szólni. RÓNAI SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! A beszámolóhoz hozzászóló képviselőtársaim megállapításaival teljes mértékben egyetértek. Egyetértek azokkal a kritikai megállapításokkal, amelyek arra vonatkoztak, hogy a delegációk jobban készüljenek fel. amikor külföldi útra mennek, jobban ismerjék meg annak az országnak életét, gazdaságát, kultúráját, történelmét, ahová mennek. Az eddigi delegáció járás kapcsán kétségtelenül úgy érezték a delegáció tagjai, hogy nem voltak kellőképpen tájékozódva. Márpedig ez igen fontos kérdés. Ismétlem, ebben teljesen egyetértek a felszólalókkal, amelyet különösképpen Sebes képviselőtársam hangsúlyozott. A másik része a kérdésnek az, hogy a delegáció tagjai számoljanak be a küldöttség tapasztalatairól, részben az országgyűlésnek, részben az országgyűlés külügyi bizottságának, de még fontosabb, hogy számoljanak be az ország dolgozó népének; minden delegáció-tag elsősorban saját választóinak. Nyilvánvaló, hogy ezt a gyakorlatot kell követni, mert az a körülmény például, hogy a Szovjetunióban járt delegációt — mint már a beszámolóban is mondtam — magyar felírással üdvözölték, részben a sajtóban, részben különböző helyeken való megjelenésénél, amely így szólt: „Üdvözöljük a testvén magyar nép küldötteit!", nemcsak személy szerint a delegáció tagjainak szólt, hanem a delegáció tagjain keresztül az egész magyar dolgozó népnek. Ha tehát ez így van, mint ahogy így van, akkor logikus, hogy a delegáció tagjainak be kell számolniuk munkájukról, tapasztalataikról és ezen túlmenően döntő fontossága van annak is, hogy a választóknak való beszámolással együtt teljesíti csak a delegáció feladatát, azt a nagy feladatot, amelyet a Szovjetunió Legfelső Tanácsának a felhívása juttat kifejezésre, hogy a népek közötti barátságot és együttműködést minél tökéletesebben tudjuk szolgálni. Másik része a dolognak az, hogy saját tapasztalatainkról többet kell beszélnünk. Nemcsak olyan értelemben fontos tehát a delegációnak a felkészülése, hogy ismerje meg annak az országnak életét, ahova megy, hanem ismerje meg saját országának az életét is, nehogy úgy járjon a delegáció, vagy egyik-másik tagja, mint az a magyar járt, aki elment Párizsba, aztán dicsérte Párizsnak a szépségeit, az egyik francia viszont megkérdezte, hogy néz ki most Magyarországon a Hortobágy, mit csinálnak most azon a területen és az illető nem tudott rá válaszolni. Nyilvánvaló tehát, hogy nekünk nagyon alaposan kell ismernünk a magunk életét, felszabadulásunk óta elért fejlődésünket, mert csak így tudjuk azokat a kívánságokat kielégíteni, amelyek teljes joggal vetődnek fel. Ilyen kívánságok, ilyen kérdések minden alkalommal felvetődnek. De hadd utáljak csak egyre. A Szovjetunióban járt delegációnak alkalma volt találkozni olyan elvtársakkal és barátainkkal, akik hazánk felszabadításában és külön a Budapestet felszabadító harcokban részt vettek. Ezek a barátaink és elvtársaink nem arról beszéltek, hogy milyen nehezek voltak ezek a harcok, milyen sok áldozatot jelentettek, hanem az iránt érdeklődtek, hogy néz ki most Debrecen, hogy néz ki most Szolnok, hogy néz ki Budapest, milyen eredményeket értünk el az újjáépítésben, felépítettük-e már hídjainkat, stb. stb. És ha további kérdéseket is vetnének fel a magyar ipar fejlődése, kultúránk fejlődése és az egész magyar dolgozó nép élete iránt, az ilyen érdeklődésekre nyilvánvalóan csak akkor tudunk megfelelő válaszokat adni, ha a delegáció tagjai hazai kérdéseinket, saját hazánk életét, népünk tevékenységét alaposan ismerik és a mi hazánk szépségeiről is tudnak beszélni. Továbbmenőleg: a beszámoló-kötelezettséggel és a felkészüléssel kapcsolatban arra kívánok még rámutatni, hogy a delegációk cserelátogatásainak egy másik és nézetem szerint fontos következménye az kell, hogy legyen, hogy a szerzett személyes kapcsolatok ne szakadjanak meg, amikor hazánkból elutazott egy delegáció, vagy a mi delegációnk hazajött egy másik országból. Azokat a személyes kapcsolatokat, amelyeket részben az ittjárt delegációk tagjaival, vagy a mi delegációnk tagjai más országokban, beszélgetések, ismerkedések alkalmával szereztek, tovább kell ápolni és gondozni. Minél szélesebb területre kell kiterjeszteni a személyes kapcsolatokat és ezeket időnként egy-egy levéllel, vagy különböző ünnepélyes alkalmakkor küldött üdvözlő távirattal stb. tovább kell ápolni, mert ez is hozzátartozik ahhoz, hogy a népek közötti barátságot tovább tudjuk fejleszteni. Teljesen egyetértek azokkal a kritikai megállapításokkal, amelyeket Friss elvtárs az Interparlamentáris Unióval kapcsolatban tett. Az Interparlamentáris Unióban is arra kell törekedni, hogy azokat a nagy gondolatokat, amelyeket a parlamenti delegációk cserelátogatásai szolgálnak, a népek békés egymás mellett élésének, a béke megvédésének stb. nagy gondolatait, ebben a nemzetközi szervben, az alapszabályok figyelembevételével tovább ápoljuk, s valóban létrehozzuk azokat a személyes kapcsolatokat, amelyeket mindeddig nem tudtunk ebben a nemzetközi szervben megfelelően megteremteni. Az elkövetkezendő időkben az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának, illetőleg a csoport azon tagjainak, akik részt vesznek az Unió nemzetközi konferenciáin, nagyobb súlyt kell helyezniök arra, hogy ezt a nemzetközi szervezetet is jobban használjuk fel az említett nagy gondolatok szolgálata érdekében, a személyes, baráti kapcsolatok kiépítésében. Ismétlem, egyetértek a kritikai megállapításokkal, s különösképpen fontosnak és szükségesnek tartom aláhúzni, hogy a delegációk tagjainak elsőrendű kötelességévé kell tenni, hogy a választoknak minden alkalommal- számoljanak be a delegáció-járással szerzett tapasztalataikról, és így szolgáljuk a népek békés egymás mellett élesének es együttműködésének ' nagy ügyét. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést szavazásra: Elfogadja-e az országgyűlés az országgyűlés elnökének beszámolóját azzal, hogy a parlamenti delegációk