Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-31

1541 Az országgyűlés 31. ülése 1956. évi augusztus 2-án, csütörtökön. 1542 lentétben megadja a lehetőséget, hogy minden szovjet ember néhány évenként a világ ez egyik legszebb helyén tölthesse szabadságát, s ugyanakkor bizonyára egyes baráti nemzetek dolgozói, köztük honfitársaink is, mind nagyobb számban élvezhessék azt. Végezetül a legnagyobb élményünkről szeretnék szólni, a szovjet emberről. Láttuk, hogyan becsüli meg a régi és új világát kialakító történelmét, mily műgonddal és a modern technika vívmányainak igénybevételével restaurálja templomait, freskóit és egyéb műemlékeit, hogyan tiszteli Lenin kicsiny lakószobáját és hatalmas könyvtárát, szerénységének és megdöbbentő sokoldalúságának, tudásának és alkotóerejének e nagyszerű dokumentumait, hogyan keresik fel földi maradványait minden nap az önkéntes zarándokok, ezrei. Láttuk az ő példáján felnövekvő szovjet ember szerénységét, nyugodtságát, ugyanakkor biztonságát, világépítő öntudatát és főképp hitét munkájának értékében, a munkáját vezérlő lenini eszmék helyességében. Legyen ennek a világformáló hatalmas és mély hitnek átültetése, elsajátítása is feladatunkAmikor tudatosítjuk, hogy a világ leghaladóbb rendszerének megvalósításán fáradozunk, arra is törekednünk kell, hogy e rendszer kialakításához magunk is minél inkább hozzájáruljunk új találmányokkal, módszerekkel, újításokkal, eszmékkel és alkotásokkal. Arra kell törekednünk, hogy legyen közös bennünk a szovjet emberrel az is, hogy a haladást szolgáló új világépítő munkájának nemcsak a módszereit, hanem abban való hitét és szellemét is átvesszük. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Friss István képviselőtársunk. FRISS ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Az országgyűlés elnökének beszámolója elég sok kérdést ölelt fel és így természetesen csak viszonylag kis hely juthatott benne az Interparlamentáris Unió munkájának. Azt gondolom, képviselőtársaimat érdekelheti ez a kérdés és ezért megérdemli, hogy néhány szóval kiegészítsem az Interparlamentális Unió munkájáról és az Interparlamentális Unióban a magyar delegáció által végzett munkáról adott képet. Ami az Interparlamentális Uniót — mint intézményt — számunkra közelivé teszi, az az,, hogy ennek az immár közel hét évtizede létező szervezetnek alapvető kiinduló pontja, alapszabályainak első megállapítása az, hogy az Unió célja a népek közötti béke és együttműködés előmozdítása. Valóban az Unió egyes tárgyalásai maguk is alkalmat adnak a népek közötti együttműködés megnyilvánulásának és bizonyos fokig tükrözik a népek között folyó békés versenyt is. Hozzátehetem mindjárt, hogy ebben a versenyben a mi államunk képviselői, de a baráti szocialista államok képviselői is nem rosszul állták meg a helyüket és az Interparlamentális Unió konferenciáinak határozataiban, de a konferenciákat előkészítő szekciók határozataiban is elég jó eredménnyel tükröződnek az említett országok munkái. Az Unió — mint ezt képviselőtársaink egy része jól ismeri — évenként tart konferenciát, általában az év második felében, ősszel, vagy az év vége felé és ezt megelőzően tanácskozásokat, amelyek a konferenciát vannak hivatva előkészíteni. Az utolsó konferencia a múlt évi helsinki konferencia volt, amelynek fő határozatairól az országgyűlés elnöke beszámolójában megemlékezett. Talán nem felesleges azért még egyszer rámutatni arra, hogy ezek a helsinki határozatok nagyon határozottan húzták alá az államok közötti békés, aktív együttélés szükségességét. Alapjában véve magukévá tették a békés egymás mellett élés öt ismert alapelvét. Kifejezetten hangsúlyozták az egyes államok feltétlen egyenjogúságát, szabadságuk, függetlenségük tiszteletben tartásának a szükségességét. Helyes határozatokat hoztak a leszerelés kérdésére vonatkozólag, állást foglaltak egy minden nemzet számára nyitvatartandó biztonsági rendszer kiépítése mellett és a nemzetközi együttműködés legkülönbözőbb formáinak, a nemzetközi kapcsolatok legkülönbözőbb formáinak fejlesztése mellett. Hozzáteszem, hogy figyelembe véve azt a körülményt, hogy ezeken a tanácskozásokon nagvon különböző nézeteket képviselő parlamenti képviselők vitáznak egymással, a határozatok kialakítása igen gyakran — nem is annyira a határozatok kialakítása, mint az a törekvés, hogy közös, egyöntetű elhatározásra lehessen jutni — azt követeli, hogy az érdességeket lehetőleg lecsiszolják. Ennek következtében a létrejött határozatok természetesen legtöbbször meglehetősen általános jellegűek, hiszen az Interparlamentáris Unió tárgyalásain olyan határozatok elérésére törekednek, amelyeket nemcsak a szocialista országok képviselői tehetnek magukévá, de magáévá tehet az angol delegáció, az amerikai delegáció -s különböző más nemzetek delegációja is. Ennek ellenére — mint az általam felsoroltakból azt hiszem, világosan kitűnik —, ezek a határozatok együttvéve nagyon határozott irányba, éspedig a béke fenntartásának és megszilárdításának az irányába mutatnak. Mint említettem, az Interparlamentáris Unió utolsó konferenciája a tavalyi helsinki konferencia volt. A legközelebbi konferencia az idén novemberben esedékes Bangkokban. Ennek előkészítését szolgálta az idén tavasszal, áprilisban Dubrovnikban folyt tanácskozás. Ennek a dubrovniki tanácskozásnak még az is megkülönböztető vonása volt, hogy előterében az ázsiai és afrikai népek problémái, az ázsiai és afrikai népek fejlesztésének kérdései állottak. Ha a konferencia eredményeit összegezzük, akkor persze ezekre bizonyos árnyékot vet az a Rónai elvtárs által kiemelt tény, hogy ez a tanácskozás Kínának, a kínai interparlamentáris csoportnak az Unióba való felvételére vonatkozólag egy halasztó jellegű határozatot hozott. Ez kétségkívül negatívum a dubrovniki tanácskozásokkal kapcsolatban és csak úgy illeszthető bele abba a képbe, amelyet az Unió működéséről és általános irányzatáról festettünk, ha figyelembe vesszük, hogy elég jelentős nyomás nyilvánult meg különösen az amerikai delegáció részéről, s elhangzottak olyan kijelentések, hogy Amerika — abban az esetben, ha az Unió a kíI - nai delegáció felvételét elintézett kérdésként