Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-31

1537 Az országgyűlés 31. ülése 1956. Eleven útmutatást ad azoknak a népeknek, amelyek a haladást írták zászlójukra. A parlamenti delegáció egyben a kölcsönös tanulásnak is hatalmas eszköze. Ennek jegyében folyt le legemlékezetesebbként búcsúkihallgatásunk is Vorosilov elvtársnál. Bár a parlamenti delegációnak nem közvetlen célja, mégis kiépítettünk néhány közvetlen állandó kapcsolatot is a szovjet intézményekkel, így Losonczi elvtárs, a barcsi Vörös Csillag termelőszövetkezet részéről munkaversenyszerződést kötött a krimszkajai 20 000 hektáros Lenin kolhozzal, amelyre vonatkozó hivatalos iratokat is már kicserélték. Gáspár képviselőtársunknak a Szegyin gépgyárral kötött megállapodása értelmében kiküldötteik éppen a napokban vannak nálunk tapasztalatcserére. Magam a Lomonoszov egyetem földtani karával kötöttem megállapodást az ÉLRE ÁsványKőzettani Intézete nevében évenkénti kiadványcsere és az ásvány-kőzetanyagok cseréje tekintetében. A moszkvai kar nyomban meg is ajándékozta intézetünket egy pénzértékben is igen jelentős szovjet kőzetritkaság gyűjteménnyel, amelynek további részeit postán megküldték. Személyes megbeszéléseink geokémiai kutatási kérdésekről is felbecsülhetetlen értékűek és ugyanakkor örömmel állapíthattam meg, menynyire ismerik a mi tudományos eredményeinket is. Az országgyűlés elnökének helyes megállapítása szerint a parlamenti delegáció nem szakmai delegáció. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szorosabb értelemben vett parlamenti delegációs főkérdések mellett ne foglalkozzunk egyes országos fontosságú részletkérdésekkel is. Áttérek tehát most a hazai viszonyokra vonatkozó néhány konkrét, noha részben szakmailag tőlem távol álló tanulságra, mely delegációnk egyes tagjaiban e nagyszerű kiküldetésünk folyamán kialakult. Talán különösnek látszhat, hogy egy, mindössze alig 20 napos utazás alapján tanulságokról szólunk olyan testület előtt, melynek számos tagja igen alaposan, nálam sokkal jobban ismeri ezt a nagy országot. Azonban egy rendkívül koncentrált és gondosan összeállított szovjet parlamenti delegációs út élménytömegeiből leszűrt következtetések, melyek a komplex összetételű delegáció tagjai közti eszmecserék is részben továbbérleltek, nyilván parlamenti nyilvánosságot érdemelnek. Nagy fontosságú tanulság volt delegációnk tanácsmunkákban szakértő tagjainak az a megfigyelése, hogy mily nagy népszerűsége és tekintélye van a szovjet tanácsoknak a szovjet nép és a felsőbb államvezetés előtt. Ez nyilván arra vezethető vissza, hogy a szovjet tanácsok közel négyévtizedes gyakorlata során kialakult nemcsak a nagy, hanem a kisebb ügyekben is a lakosság véleményének, kívánságának ismerete, a szoros kapcsolat megteremtésének technikája. Amikor a 20 000 hektáros kolhoz életébe nyertünk betekintést, első pillanatban bizonyára mindnyájunk előtt az a gondolat merült fel — ez részben kifejezést is nyert —, hogy a mi néhány száz vagy legfeljebb néhány ezer holdas termelőszövetkezeteinknek is mielőbb ily hátaiéin augusztus 2-án, csütörtökön. 1538 mas méretű nagyüzemi mezőgazdasági termelésre kell törekedni. 20 000 hektár azonban már kb. egy-egy járásunk területe és ennek tudatában Vorosilov elvtárs néhány nagyon megszívlelendő megjegyzést tett. Mindezek alapján delegációnk szakemberei előtt az a vélemény alakult ki, hogy az ilyen nagyméretű mezőgazdasági egységek kifejlesztésére nálunk csak a szakkáderek megfelelő gyakorlata után és a tagok kívánsága szerint szabad törekedni. Nem egy kérdés merült fel bennünk a moszkvai és az egyéb szovjet városok óriásméretű lakóházépítésének a mienkkel való összehasonlításakor is. Moszkvában ma leginkább 400— 600 méter hosszú, 9—11 emeletes, 200—250 lakásos házóriásokat építenek. Egy ilyen épület méretei tehát olyanok, hogy azokban hosszában is két-háromszor elfér a mi egész parlamentünk. Számunkra megdöbbentő technikai eredménynek mutatkozott az a szakembereink, előtt már bizonyára ismeretes tény, hogy egy ilyen házóriást előregyártott elemekből 70 munkás két műszakl ban 7 hónap alatt teljesen felépít. Természetes, hogy az építkezéseknél valóságos toronydaruerdők dolgoznak, láthatóan nagymérvű kihasználtsággal. Már most nem is olyan Jus kérdés, hogy a mi 2—4 emeletes és egyéb méreteiben is jóval kisebb lakóházaink építésében is ki vannak-e kellően használva — a benyomásom szerint itt többet tétlenül álló, s sokszor kevésbé terhelt — toronydaruink. Megérdemli ez a kérdés a szakemberek részéről való megvizsgálást, mert hajlamosak vagyunk műszaki, sőt adminisztratív kérdésekben is a méreteinkkel kellőleg nem számoló és ezért pazarló módszereket alkalmazni, a szovjet és más fejlett államok példájának helytelen értelmezésével. N Az építkezésekkel kapcsolatban meg kell említenünk egy másik hazai kérdést is, amely a delegációs út kapcsán új távlathoz jutott. Több mint 5 éve ismeretes, hogy hazánkban könnyű szigetelőanyag előállítására és éppen ezért kiváló építő panellek készítésére is alkalmas perlit nevű kőzet a tokaji hegységben előfordul, sőt a hazai szükségletek kielégítése mellett bizonyos méretű, ; de kétségtelenül sok millió devizaforintos exI portra is alkalmas. A szükséges vizsgálatok nagy j részét elvégezték, megállapítva, hogv perlitünk a legjobb amerikai minőséghez hasonló minőségű. Gyakorlati felhasználása azonban sajnálatos mó| don késik. Az ügy kőzettani és technológiai fel> tételeit néhány hónap előtt egy akadémiai főbi| zottsági ulesen tisztáztuk és a vonatkozó eredi menyeket az Országos Műszaki Tanácsnak megküldtük. Arra kérem a kormányt külön interpelláció mellőzesével, hogy foglalkozzék e kérdés gyakorlati továbbvitelével. — A moszkvai építkezések hatalmas és nehéz betonpanelljeinek megtekintésekor nemcsak az volt szembetűnő, hogy a perhtbol készült anyag a betonnál többszörösen könnyebb levén, szállítása és beépítése jelentékeny megtakarítást jelentene és emellett a hang- es szigetelőképessége lényegesen nagyobb a betonénál, hanem az is, hogy a panellek valamely belső vezető elemének meghibásodása esetében annak javítása is sokkal könnyebb lenne ebben a szilárd, de mégis a betonnál jobban véshető porózus anyagban.