Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-5

151 Az országgyűlés 5. ülése 1954. ban, még szélesebbal akarjuk eljuttatni dolgozóinkhoz, éppen irodalmunk és művészetünk további nagyarányú fejlődését, népi gyökereinek megerősödését várjuk. Irodalmi és művészeti életünkben ma határozott megélénkülés tapasztalható. íróink és művészeink többsége érzi az új szakasz politikája nyomán megnőtt alkotói lehetőségeket és a megnőtt felelősséget is. Egyes területeken élénk viták zajlanak. Mi ezeket a vitákat bátorítani, szélesíteni szeretnénk, mert az a helyes, ha nem deklarációkban, s felülről várt nyilatkozatokban intéződnek el olyan alkotói kérdések, amelyek csak az alkotók közötti éles elvi vitákban dönthetők el termékenyen és helyi E bátrabban kibontakozó vitákba azonban né hol zavar is vegyül. Vannak, akik félreértik az új szakiasz politikáját és megpróbálják • felmelegíteni régi burzsoá nézeteiket. Szeretnénk megmondani nagyon határozottan: az új szakasz nem jelenti az eszmék »londoni vásárát«, ahol szabadon lehet árusítani az ellenséges eszmék dugáruját is. Az új szakasz plattformja kulturális téren is a széles nem. zeti egység plattformja, megfér ezen minden alkotó ember, aki becsületesen akar dolgozni népéért és hazájáért. De csak az ilyen alkotók férnek meg rajta. íróink, művészeink az utóbbi időben nemegyszer felvetették: több türelmet, segítőbb bírálatot várnak és több lehetőséget szabadságol az alkotó kísérletezésekhez. Ogy hiszem, igazuk van. A i allât a, realizmus alkotó módszerét nemcsak elvileg elfogadni, hanem művekben is megvalósítani nem könnyű feladat. Nem megy egyik napról a másikra, utasításra pedig semmiképpen nem megy. És egyébként is az alkotói érzékenység, egyéniség gon. dos, türelmes figyelembevétele, tisztelete, az irodalom, művészet kivirágzásának feltételeié, ßrdemes idézni Lenin szavait. »... az irodalmi és legyük hozzá, a művészeti munka tűri legkevésbbé a gépies egyforniásítást, nivellálást . . . Nem vitás, hogy leb ben a munkában nagyobb teret kell biztosítani az egyéni kezdeményezésnek, az individuális hajlamok: nak, a gondolat és a fantázia, a forma és tartalom szabadságának« - mondotta Lenin. Ügy hiszem, helyes, ha e szavakat jobban figyelembe vesszük, mint eddig, irodalmi és művészeti étetünk irányításában. De a több türelem nem jelenthet esz. igénytelenséget, nem jelenthet liberalizmust az ellenséges nézetekkel szemben és a nagyobb alkotói szabadság nem jelenthet pódiumot eszmeileg, politikailag káros müvek számára továbbra sem. írók és művészek részéről az elmúlt hónapok során sok kritika hangzott el az állami irányítás bürokratikus módszerei ellen. E kritikák jel. kény része jogos bírálat. A bürokrácia mindenütt veszedelmes, de kétszeresen veszedelmes a kulturális életben. Márpedig a mi irányító munkánk nem mentes a bürokráciától, « hivatalnok-szellemtől, sőt az alkotói munkába vak) türelmetlen, útasítgatő beavatkozástól sem. S ezen változtatnunk kell. Nem • lehet azonban egyetérteni az olyan bírálatokkal, amelyek a fürdővízzel együtt a gyermeket is kiöntenek és főleg, amelyek nyíltan vagy burkoltan a párt és állami irányítás jogosságál tagadják A párt és az állam irányítása irodalmi és művészeti életünkben az esizmei tisztaság és a nevelő szerep elengedhetetlen biztosítéka. Arra kell törekednünk, évi január hó 23-án, szombaton. 152 hogy az állami irányítás bürokratizmusát megszüntessük. Ne avatkozzunk be utasítgató módszerekkel az alkotói munkába, ellenben segítsük íróinkat, művészeinket minél pozitívebb módon, minél több nevelő türelemmel alkotói problémáik megoldásában. Az irányítás túlzott központosítása helyett, ami jellemző volt eddig kulturális életünkre, erősítsük inkább az alkotómunka műhelyeit, a művészeti szövetségeket, színházainkat és egy-egy kérdés eldöntésénél támaszkodjunk legjobb íróink és művészeink véleményére. íróink, művészeink számára, alkotómunkájuk még gazdagabb kibontakozásához nagyobbak lettek a [ehetőségek. Sok olyan akadály elháruilt útjukból a Központi Vezetőség határozata és a kormányprograméi nyomán, amelyek eddig nehezítették munkájukat. Irodalmunk és művészetünk az elmúlt évek során sokat fejlődött a szocialista realizmus útján, sok értékes mű született, szinte minden műfajban, közülük nem egy nemzetközi vonatkozásban is öregbítette népünk jóhírót. Minden alapunk megvan rá, hogy a fejlődés a következő időkben még erőteljesebb legyen. Ennek egyik legfontosabb előfeltétele, hogy irodalmunk, művészetünk forduljon még bensőségesebb érdeklődéssel dolgozó népünk élete felé és szolgálja még hívebben, még következetesebben pártunk nagy célkitűzéseit nemzetünk felvirágoztatására. Legyen számára útmutató példa a szovjet irodalom és művészet, amely ezen az úton emelkedett mind magasabbra. Irodalmunk, művészetünk legszentebb feladata népünk nevelése. De népünk nevelésében csak az az irodalom és az a művészet állhat hivatása magaslatán, amelyet mélységes demokratizmus, a dolgozó tömegekkel való teljes összeforrottság jellemez. Viszont ez a mély demokratizmus, ez a néppel való teljes összeforrottság igazán nevelő értékűvé csak akkor magasodhat, ha a párt eszmei irányításával tájékozódik a valóság bonyolult szövevényében és így vet fényt népünk útjaira. A másik dolog, amire még úgy hiszem, helyes ráirányítani íróink és művészeink figyelmét: irodalmunk, művészetünk nemzeti jellegének fejlesz'\ tése és ápolása. Üj irodalmunk, művészetünk legsikeresebb és egyben legnagyobb hatású alkotásai azok, amelyek nyelvén, stílusán, színein, formáján és egész levegőjén érződik az, hogy magyar művek, hogy nemzeti jellegzetességük van. Haladó hagyományaink ápolása terén is ' van még éppen elég tennivalónk. Nemcsak Jókaival voltunk igazságtalanok — ahogyan Nagy Imre elvtárs mondotta — de sajnos, nincs nálunk például még eléggé eleven l-etöfi-kultusz sem. íróinktól azt várjuk, hogy ábrázolják a valóságot bátran, szélesen, ellentmondásaival és éles konfliktusaival egyetemben. Ma, a Központi Vezetőség határozatai és a kormányprogramul után még világosabb: az a helyes, ha az ember, a ma embere érdekli őket szenvedélyesen, ha a kohók árnyékában nem mosódik el az emberi arc és ha az ember nem mint tételek és szempontok illusztrációja jelenik meg műveikben, hanem valóban — és nemcsak a szó műfaji értelmében — az ember a mű hőse. Csak helyeselni lehet, ha ma íróink'bátrabban nyúlnak életünk egész valósága megmutatásához, banne nehézségeink ábrázolásához is. De a valóság