Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-5

Í35 Az országgyűlés 5. ülése 1954. évi január hó 23-án-, szombaton. 136 Illetékes hatóságainknak más téren is érvényt keli szerezniök népköztársaságunk törvényeinek. Példásan kell megbüntetni az árdrágítókat, akik kijátsszák az árleszállítást és tiltott áremeléssel, vagy minöségrontással károsítják meg a lakosságot. Ügyészségeink, bíróságaink, állami ellenőrző szerveink fontos feladata őrködni a kormány árpolitikai intézkedéseinek szigorú betartásán. Tisztelt Országgyűlés! A kormányprogramul célkitűzéseinek eredményes megvalósításában, dolgozó népünk messzemenő erőfeszítései mellett sokat köszönhetünk annak a nagy és értékes segítségnek, amit a Szovjetuniótól és a baráti országoktól kaptunk, valamint a szocialista tábor országai között fennálló kölcsönös gazdasági együttműködésnek. De új politikánk kibontakozásában éreztette hatását a nemzetközi feszültség enyhülése is, ami bizonyos lehetőséget nyújtott a nemzetközi gazdasági kapcsolatok kiszélesítésére, új területekre való kiterjesztésére. Külkereskedelmünk e téren számottevő eredményeket ért el. Népgazdaságunk átállítása, iparunk átcsoportosítása, 1954. évi terveink biztosítása nagy és bonyolult feladatokat ró külkereskedelmünkre, export-import terveink teljesítésére. Másrészről fejlett népgazdaságunk számos ágazata széles alapot és komoly lehetőséget nyújt a velünk való gazdasági kapcsolatok fejlesztésére, amit elősegíthet az, hogy a magyar márka jó hírnevét öregbítve, jóminőségű áruval jelenünk meg a piacon. Mi készek vagyunk egyenlő alapon bárkivel, kapitalista országokkal is kereskedni. Gazdasági adottságainknál fogva elsősorban közvetlen szomszédainkkal. Ezen a téren kölcsönösen kedvező lehetőségek állnak fenn. Mi a magunk részéről kívánatosnak tartjuk ezek hasznosítását. A Szovjetunióval és Romániával most kezdődtek meg a kereskedelmi tárgyalások, míg a demokratikus tábor országainak legtöbbjével már folyamatban vannak. Kereskedelmünket az utóbbi hónapokban a tőkés országokkal továbbszélesítettük. 1953 második felében árucsereforgalmi megállapodást kötöttünk Ausztriával, Hollandiával, Svédországgal, Finn

L országgal, Svájccal és Argentínával. Hasonló tárgyalások vannak folyamatban Nyugat-Németországgal, Olaszországgal és Brazíliával. Érdemes megemlíteni, hogy Brazíliával a felszabadulás óta elsőt/ben folytatunk kereskedelmi tárgyalásokat, ugyanakkor fizetési megállapodást kötöttünk Paraguayjal, míg Uruguay-jal meghosszabbítottuk. Fizetési megállapodásra vonatkozó előzetes tárgyalások folynak Chilével. A közeli hetekben árucsereforgalmi tárgyalások kezdődnek • Norvégiával, Dániával, irakkai és Indonéziával. Nemrég tekintélyes egyiptomi kormánydelegáció járt Budapesten, amely az áruforgalom bővítéséről tárgyalt. Feltehető, hogy Angliával is sor kerül az 1949-ben megszakadt kereskedelmi tárgyalások újra lel vételére. Itt említem meg, hogy különböző kormányszerveink megbeszéléseket folytattak az európai gazdasági bizottság főtitkárával, Myrdal úrral, aki Budapestre látogatott, hogy Magyarországnak a bizottság munkájában való tevékenyebb részvételét biztosítsa. Hazánk mind élénkebben bekapcsolódik a nemzetközi gazdasági élet vérkeringésébe, hogy az egyenlő elbánás és kölcsönösség alapján a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésével ellássuk népgazdaságunk importszükségletét, ugyanakkor piacokat biztosítsunk a magyar áruk számára. Tisztelt Országgyűlés! Parlamenti ülésszakunk eseményteljes időpontban, a négy nagyhatalom külügyminiszterei berlini ertekezletének előestéjén ülésezik. Olyan időpontban, amikor a népek békés együttélésének, a fenyegető háborús veszély elhárításának, az egész haladó emberiség jövendőjének legmagasztosabb 'ügyéről, a békéről folytatnak fontos tárgyalásokat a négy nagyhatalom képviselői. A Szovjetunió minisztertanácsának elnöke, Mailenkov elvtárs, múlt év márciusában megáiliíapította, hogy »nincs jelenleg olyan vitás, vagy megoldatlan kérdés, amelyet ne lehetne békés úton megoldani az érdekelt országok kölcsönös megegyezése alapján«. Ez az elv a Szovjetunió vezette béketábor külpolitikai tevékenységének alapja, amellyel minden békeszerető ember egyetért az egész világon. (Hosszantartó nagy taps.) A Szovjetunió kormánya, .következetes békepolitikájához híven, kezdettől fogva hajlandónak nyilatkozott arra, hogy a nagyhatalmak külügyminiszterei üljenek össze és tárgyalják meg azokat a. vitás kérdéseket, amelyek a nemzetközi feszültség enyhülését, s ezzel a béke megszilárdítását elősegíthetik. Ennek ellenére csaknem félévig tartott, míg a három nyugati nagyhatalom hozzájárult a Szovjetunió javaslatához, Ugyanakkor a nyugati hatalmak, annak ellenére-, hogy egyetértettek a külügyminiszteri értekezlet összehívása vad, tovább folytatták az úgynevezett »európai védelmi közösség« megteremtésére, lényegében a német miílitai izmus feltámasztására irányuló politikájukat, ami nagy mértékben fokozza egy új európai háború veszélyét. . A szovjet kormány november 26-i jegyzékében leszögezte, hogy »a német militarizmus újrateremtésének és Nyugat-Németország újrafelfegyverzésének tág teret nyitó, úgynevezett, »európai hadsereg« megteremtésének tervei, valamint külföldi katonai támaszpontok létesítése jónóhány* európai állam területén, veszélyeztetik más európai államok biztonságát, összeegyeztethetlenek az európai biztonság érdekeivel!« A szovjet kormány az összes békeszerető népek álláspontját fejezte ki, amikor javaslatokat tett a német kérdés rendezésére, egységes, demokratikus, békeszerető Németország megteremtésére. A béke megőrzésére irányuló politika másik döntő kérdése a fegyverkezési hajsza megszüntetése. A háborús veszély elhárításának legfontosabb előfeltétele a fegyverkezés csökkentése és a fegyverek legveszedelmesebb fajtáinak, az atom-, hidrogén- és más tömegpusztító fegyvereknek betiltása. A szovjet kormánynak ez az álláspontja nem újkeletű. A második világháború befejezése óta a Szovjetunió következetesen síkraszállt az atomfegyver betiltása és ennek nemzetközi ellenőrzése melllett. Egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében ilyen irányú konkrét javaslatokat tegyen. A tömegpusztító fegyverek betiltása az egész békeszerető emberiség legfőbb óhaja. Az amerikai imperializmust terheli a felelősség, hogy ez nem valósulhatott meg. A világ haladó közvéleményének ezt az egyértelmű meggyőződését nem hagyhatják figyelmen kívül azoknak az országoknak a kor-