Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-24

1129 Az országgyűlés 24. ülése 1956. évi február 8-án, szerdán. 1130 mányföinek, majd külügyminisztereinek genfi értekezletén a leghatározottabban állást foglalt az ellen, hogy Németországot agiesszív, impe­rialista államként, a NATO tagjaként, külső erők révén egyesítsék, mert ez Európa és az egész világ békéjét fenyegetné, és helyette a Szovjet­unió olyan megoldást javasolt, amely egységes, békés, demokratikus Németország megterem­tését célozza. Az európai kollektív biztonsági rendszeren belül a német kérdés demokratikus úton való megoldásában és ily módon a béke biztosításában és fenntartásában nagy szerepet játszik a Német Demokratikus Köztársaság, amelynek létrejöttét — mint valóban béke­szerető, demokratikus német állam megszületé­sét — a magyar nép — a világ valamennyi béke­szerető népével egyetemben — örömmel üd­vözölte. Mindezek alapján teljes mértékben egyetértünk a Szovjetunió kormányának azzal a véleményével, hogy a német egység kérdését a Német Demokratikus Köztársaság nélkül, illetve a Német Demokratikus Köztársaság ro­vására nem lehet megoldani. A prágai tanácskozás elősegítette, hogy a varsói szerződésben részt vevő országok — so­raikat szorosabbra zárva — egységesen lépjenek fel az egyes nyugati agresszív körök hideghábo­rús törekvései ellen és a nemzetközi feszültsé­get csökkentő újabb és újabb javaslatokkal se­gítsék elő a nemzetközi helyzet égető kérdései­nek rendezését. A varsói szerződés tagállamai mindenek­előtt kifejezésre jutatták azt a véleményüket, hogy a jó kapcsolatok megteremtése és az egyes országok közötti vitás kérdések tárgyalások út­ján való rendezése jelentősen szilárdítaná a bé­két. Az elfogadott nyilatkozat hangsúlyozza, hogy nagy jelentőségű lenne, ha egyfelől a var­sói szerződés tagállamai, másrészről az észak­atlanti szerződés tagállamai kötelezettséget vál­lalnának arra, hogy csak békés eszközökkel old­ják meg a közöttük támadó vitákat és nézet­eltéréseket. A magyar nép békéje és biztonsága szem­pontjából megfelelő és jó megoldásnak látjuk a Politikai Tanácskozó Bizottság nyilatkozatá­ban foglalt azon javaslatot, hogy Európában hozzák létre a fegyverzet korlátozásának és ellenőrzésének különleges övezetét, amelyik magában foglalná Németország mindkét részét. Ilyen különleges övezet létrehozása, a fegyver­zet korlátozása és ellenőrzése komoly előre­haladást jelentene a német kérdés békés, demok­ratikus úton való megoldásához, és ezért ilyen értelmű megállapodás a német népnek és min­den európai országnak egyaránt érdeke. Ezekből a javaslatokból az a szilárd meg­győződés árad, hogy a különböző társadalmi be­rendezkedésű államok nemzetközi együttműkö­dését meg lehet teremteni. Ennek igazát bizo­nyítja az a tény is, hogy a békés egymás mel­lett élés gondolata mind nagyobb és nagyobb tért hódít a különböző társadalmi rendszerű országokban. Egyre nő azoknak az államoknak a száma, amelyek más országokhoz fűződő kap­csolataikat a békés egymás mellett élés ismert öt alapelvére építik. A szocialista tábor következetes, békesze­rető politikája a világon mind nagyobb vissz­hangra talál a népek között. Szüntelenül növek­szik és egyre hatékonyabb történelemformáló erővé válik a népek békeakarata. A szocialista tábor vezető ereje, a Szovjet­unió következetes békepolitikájának újabb meg­győző bizonyítékai Bulganyin elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének Eisen­howerhez, az Amerikai Egyesült Államok el­nökéhez küldött legújabb levelei, amely leve­lekben foglalt javaslatok elfogadása nagy jelen­tőségű lenne nemcsak a Szovjetunió és az Ame­rikai Egyesült Államok viszonyának a megjaví­tásában, hanem a világbéke biztosításában, a népeket fenyegető új világháború veszélyének az elhárításában. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Népköz­társaság kormányának szilárd meggyőződése, hogy megvannak a reális feltételek a nemzet­közi feszültség további enyhítésére, az államok közötti együttműködés megszilárdítására. Ennek érdekében szükséges, hogy minden ország az eddigieknél is nagyobb erőfeszítéseket tegyen a függőben levő kérdések békés úton való meg­oldására. A magunk részéről minden erőnkkel hozzá kívánunk járulni a leszerelés kérdésének meg­oldásához, amely a jelen nemzetközi helyzet­nek egyik legfontosabb problémája. A fegyver­zet ellenőrzött csökkentése, az atom-, hidrogén­és más tömegpusztító fegyverek előállításának f feltétel nélküli betiltása alapvetően megszilár­dítaná az államok közötti bizalmat és elejét venné egy Uj, minden eddiginél pusztítóbb vi­lágháború veszélyének. A fegyverkezési ver­seny csökkentése érdekében konkrét gyakor­lati lépésként fegyveres erőink létszámát húsz­ezer fővel csökkentettük és a kormány olyan költségvetést terjeszt az országgyűlés elé, amely az 1955. évi tényleges helyzethez képest közel négy százalékkal csökkenti a honvédelmi kiadá­sokat. Ugyanakkor népünk iránti fontos kötelessé­günknek tartjuk, hogy minden szükségeset meg­tegyünk hazánk biztonságának megerősítése ér­dekében. (Taps.) Kötelességünknek tartjuk, hogy teljesítsük azokat a feladatokat, amelyeknek végrehajtása a mindenkori nemzetközi helyzet alapján honvédelmünk megerősítéséhez szük­séges. Erőinkhez képest a jövőben is részt fogunk venni minden olyan nemzetközi akcióban, amely­nek célja Európa és az egész világ békéjének és biztonságának megerősítése. A különböző tár­sadalmi rendszerű országok békés egymás mel­lett élése lehetőségének és szükségszerűségének elve, az egymás belügyeibe való be nem avat­kozás és az országok szuverenitásának kölcsö­nös tiszteletben tartása alapján együtt kívánunk működni minden országgal. Népünknek, épp úgy, mint a világ bármely országa népének az az érdeke, hogy a béke megszilárduljon, megszűnjék a fegyverkezési verseny és anyagi eszközeinket mennél nagyobb mértékben a népgazdaság fellendítésére, a nép­jólét emelésére fordíthassuk. A Magyar Nép-

Next

/
Oldalképek
Tartalom