Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-24

1127 Az országgyűlés 24. ülése 1956. évi február 8-án, szerdán. 1128 Ez természetesen — hozzátehetem — legalább annyira hátrányos azokra az országokra, amelyek a szocialista tábor országaival szemben alkalmazzák a megkülönböztető rendszabályokat, mint a mi táborunk országaira. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Az országgyűlés 1955 áprilisi ülésszaka óta eltelt időszak számunkra legfontosabb külpolitikai eseménye az, hogy hazánkat a Szovjetunió javaslata alapján az Egyesült Nemzetek Szervezete, más országokkal együtt, felvette tagjai sorába. Az egész magyar közvélemény nagy örömmel és lelkesedéssel fogadta e régi és jogos kívánságának teljesítését. Engedjék meg, hogy itt, az országgyűlés színe előtt is köszönetet mondjak a Szovjetunió kormányának azért, hogy békeszerető és kezdeményező politikájával kiharcolta Magvarország ENSZ-be való felvételét. (Nagy taps.) Hasonlóképpen köszönet illeti Lengyelország, Csehszlovákia, Jugoszlávia, India, Egyiptom, Kanada és mindazon országok kormányait, amelyek támogatták a Magyar Népköztársaság felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. (Taps.) Magyarország felvétele az Egyesült Nemzetek Szervezetébe nagy jelentőséggel bír, mert hazánk legszélesebb körű elismerését jelenti. Elismerése annak, hogy a Magyar Népköztársaság tevékenysége mind bel-, mind külpolitikájában teljes összhangban áll a világszervezet alapokmánya elveivel és célkitűzéseivel. A Magyar Népköztársaságnak, mint az emberi jogokat, a demokratikus szabadságjogokat biztosító, a nemzetközi együttműködés politikáját folytató államnak az Egyesült Nemzetek Szervezete tagjaként tovább nőtt nemzetközi súlya és tekintélye. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének elsöprő többséggel hozott határozata döntő csapást mért azoknak a külföldi köröknek és külföldre szökött hazaárulóknak a rágalmaira, akik a népi Magyarország jó hírnevét éveken keresztül beszennyezni próbálták. A Magyar Népköztársaság az Egyesült Nemzetek Szervezetében minden erejét latba veti az egyetemes béke és biztonság fenntartása és megszilárdítása, a népeket megillető egyenjogúság és önrendelkezési jog elvének tiszteletbentartása, a különböző társadalmi berendezkedésű államok békés egymás mellett élésének megvalósítása érdekében. Küldötteink tevékenységét mindenkor a magyar népnek a béke megőrzése iránti őszinte vágya hatja át. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Az országgyűlés áprilisi ülésszakán helyeselte és szükségesnek tartotta, hogy — a támadó jellegű párizsi egyezmények ratifikálására és a német militarizmus feltámasztására való tekintettel — kormányunk kössön barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést azon országok kormányaival, amelyek az 1954 november— decemberi moszkvai értekezlet részvevői voltak. Ennek — mint ismeretes — a kormány eleget is tett. 1955. május 14-én Varsóban aláírtuk nyolc európai állam barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződését, valamint az egyesített katonai parancsnokságról szóló határozatot, amelyet az országgyűlés röviddel azt követően törvénybe is iktatott. Ennek a szerződésnek a megkötése az elmúlt időszak egyik legjelentősebb eseménye volt. Országaink határozott és erélyes válasza volt ez az agresszív Nyugateurópai Unió létrehozására, NyugatNémetország új raf elf egy vérzésére. Ez a szövetségi szerződés, amelyet a Kínai Népköztársaság is teljes mértékben támogat, a szocialista tábor országainak külpolitikai alapelveire épül: védelmi jellegű, tiszteletben tartja a részvevő államok szuverenitását, minden vonatkozásban fokozza az együttműködést és bármely békeszerető európai ország számára nyitva hagyja a csatlakozás lehetőségét. A magyar kormány nagy jelentőséget tulajdonít a szocialista tábor országai közötti együttműködésnek. Olyan erőnek tartjuk ezt, amely egyik legfontosabb tényezője volt és marad is a nemzetközi helyzet további kedvező alakulásának és a béke megszilárdulásának. Ezért örömmel üdvözöltük a varsói szövetségben részvevő országok Politikai Tanácskozó Bizottságának első, Prágában ez év január 27-én és 28-án tartott ülését, amely kifejezője és egyben továbbfejlesztője volt az országaink között kialakult szoros baráti kapcsolatoknak és elvi alapokon álló együttműködésnek. A Politikai Tanácskozó Bizottság beható elemzés alapján megvonta a jelenlegi nemzetközi helyzet mérlegét. Megvitatta és jóváhagyta az egyesített katonai parancsnokság szabályzatát, eldöntött néhány olyan szervezeti kérdést, amely a varsói szerződésben részt vevő államok együttműködésével, fegyveres erőinek közös vezetésével kapcsolatos. Kiemelkedő jelentőségű volt a Német Demokratikus Köztársaság megbízottai részéről előterjesztett javaslat elfogadása, amely szerint a Német Demokratikus Köztársaság nemzeti néphadseregének megalakítása után annak meghatározott egységeit is bevonják az egyesített fegyveres erők kötelékébe. A Magyar Népköztársaság megbízottai, csak úgy, mint a Politikai Tanácskozó Bizottság minden résztvevője, teljes mértékben helyeselték, hogy a Német Demokratikus Köztársaság létrehozta függetlenségének és szabadságának védelmi erőit. (Taps.) Ezt a lépést szükségessé tette az a körülmény, hogy Nyugat-Németország a támadó jellegű Atlanti Paktum fő támaszpontjává vált és az északatlanti agresszív szövetség háborús terveinek megvalósulása rendkívül súlyos következményekkel fenyegetné nemcsak a német népet, de Európa, sőt az egész világ népeit is. Ezzel kapcsolatban ismételten hangsúlyozni kívánom, hogy a magyar kormány nagy jelentőséget tulajdonít a német kérdés békés úton való megoldásának, az egységes, békeszerető és demokratikus Németország megteremtésének és az európai kollektív biztonsági rendszer létrehozásának. Minden népnek — különösen pedig az európai népeknek — érdekében lépett fel a Szovjetunió, amikor a négy nagyhatalom kor-