Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-4

105 Az országgyűlés 4. ülése 1954. Magyar Népköztársaság igazságszolgáltatása és a Horthy-rendszer úgynevezett Judikatur áj a között van? Akkor ezt a judikatúrát mogyorófavesszőkkel gyakorolták, úgy, ahogyan azt a lélektelen, műve­letlen tanító csinálta az iskolában. Akkor a bíró­ság is kétféle állampolgárt tartott számon, az ural­kodó osztályokhoz tartozó elsőrangú, teljesjogú állampolgárokat, és az elnyomott osztályokhoz tar­tozó jogfosztott állampolgárokat. Most pedig ezzel a szégyenteljes múlttal szem­ben a javaslatnak az a célja, mint ahogyan a 2 § b) pontja kimondja, hogy »A Magyar Népköztársa­ság bíróságai az igazságszolgáltatás gyakorlása során védik és biztosítják az állampolgárok részére az Alkotmányban biztosított politikai, munkaügyi, lakásügyi és egyéb személyi, valamint vagyoni jo­gokat és törvényes érdekeket.« Ez az egyik oka annak, hogy a magyar nép örömmel üdvözli ezt a javaslatot, mert hiszen a saját felemelkedésének, szabadságának megvalósítását, szemmel látható fokmérőjét látja benne. . Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy ez­zel a javaslattal kapcsolatban rámutassak nemcsak arra a tényre, hogy milyen nagy időbeli változás következett be a felszabadulás óta a magyar igaz­ságszolgáltatásban, de arra a változásra, arra a különbségre is, amely bekövetkezett a bíróságnak és a népnek, az elvont jogi gyakorlatnak és az élet­inek a viszonylatában. A múltban sokszor szerették hangoztatni a bírói függetlenség szépen hangzó frázisát. Hogy ez a bírói függetlenség miként fes­tett a gyakorlatban, arról elsősorban maguk a bí­rák, de különösen a tisztességes felfogású régi bí­rák tudnának keserű vallomásokat tenni. A bírói függetlenség jelszava olyan fügefalevél volt, amely­ben senki sem hitt. A múlt rendszer nagy politikai botrányperei, sajtóperei, politikai perei bizonyítják leginkább, hogy a bírói függetlenség nem volt más, mint pufogó, dagályos frázis, a Horthy-korszak szótárának egyik legnagyobb hazugsága. A bíró, a tanácselnök valóban magasan ült az igazságta­lanul meghurcolt vádlottak, a megfélemlített, vagy leterrorizált tanuk, a tisztességes védőügyvédek fe­lett, a különböző politikai és sajtóperekben azon­ban nagyon is közel volt a tanácselnök uraknak a füle az őket irányító hatalmukhoz, a főispánokhoz, a miniszterekhez, a nagybirtokosokhoz, a főpapok­hoz. Ezek szavát nemcsak meghallották, de meg is hallgatták, a nép szavát azonban nem voltak haj­landók tudomásul venni. Egy hazug csendőrnek, be­súgónak, denunciálónak a szava százszor annyit nyomott .a latban, mint egy ártatlan, meghurcolt vádlottnak igazsága, 50 becsületes tanúnak igaz vallomása. A bírót a múlt rendszerben megvesztegetéssel vagy kényszerrel elszigetelték a néptől és ezért a bíróság ítéleteit, különösen azokat, amelyeket poli­tikai perekben mondott ki, elkeseredéssel fogadták a nép körében. Ma más a helyzet, és ezt ;a helyzetet kodifikálja az ellőttünk levő törvényjiavaslat. A bíróság a dol­gozó magyar nép bírósága. A magyar dol­gozó nép érdekeit védi, a magyar dolgozó nép ellen­ségeit kérlelhetetlenül sújtja» Mi a magyar dolgozó népnek legfontosabb érdeke? Hazája függetlenségé­nek, békés ailkotó munkájának, békéjének biztosí­tása. Akik la magyar haza függetlenségét aláaknázni évi január hó 22-én, pénteken. 106 igyekeznek, akik a magyar nép békéje ellen táma­dásokat intéznek, akik új háborúra uszítanak, azo­| kat a magyar nép nevében, a magyar nép legszen­j tefob érdekeinek nevében, a bíróság felelősségre vonja és megbünteti. Ezzel szemben, mit látunk egyes kapitalista országokban különösen az Egye­sült Államokban? Azokat az embereket üldözik, akik az emberiség békéjéért harcolnak, akik a né­pek közötti békés együttélés szükségességét hirdetik, akik elítélik a nemzeti, vallási, faji diszkriminációt. j Azok kerülnek ott a vádlottak padjára, az Egyesült : Államokban éppúgy, miint Franciaországban, Ke­nyában, Marokkóban, Tuniszban, a függő és gyii­mati helyzetben levő országokban, akik hazájuk füg­getlenségéért szállnak síkra. Nálunk a bíróság egyik legmagasztosabb feladata abban áll, hogy üldözze azokat ,akik uszítanak a béke ellen, akik a népek közötti békés együttélés lehetőségét tagadják, akik az atom- és a hidrogénbomba megvadult szektájá­nak híveiül csaptak fel. Viszont az Egyesült Álla­mokban villamoisszékbe ültették a Rosenberg-házas­párt, akiknek nem volt más bűnük, mint az, hegy szegényes otthonukban egy perselyt tartogattak a spanyol emigránsok gyermekeinek segélyezésére. Tisztelt Országgyűlés! És itt most elérkeztem beszédemnek ahhoz a részéhez, amelyben .szükségét tartom annak, hogy ne csak a Verbőczy-szellem és ennek a törvényjavaslatnak a szelleme közötti kü­lönbségre mutassak rá, hanem rámutassak arri a 1 különbségre is, amely fennáll a Magyar Népköztár­í saság Alkotmánya^ a Magyar Népköztársaság bírói ! rendszere és az Egyesült Államok papiraIkotmányn, | valamint mindennapi bírói gyakorlata között. A legtöbb polgári alkotmány valóban csak papíron'fekteti le az állampolgárok szabadságjogait, a bíróságok előtti egyenlőséget. Ez az egyenlőség azonban csak papíron van meg, de nem kerül, be a bírói gyakorlatba. A bíróságok szabadságát, a polgároknak a bíróságok előtti egyenjogúságát a kapitalista társadalmi rend egyszerűen elsikkasztja, a bírákat a szó szoros értelmében kényszerzub­bonyba, az uralkodó.osztályok, a monopolkapitalis­ták által szabott kényszerzubbonyba öltözteti. A szabadságjogok az imperialista országokban csak lidércfények, s azok, akik e szabadságjogok után futnak, akik komolyan hisznek e fények csillogásá­ban, előbb-utóbb hínárba, ingoványba ^kerülnek. A kapitalista társadalom bíróságainak szerepét éles i fénnyel világítja meg Leninnek az az ismert mon­' dása, hogy ezekben az országokban a bíróságok a S kizsákmányoltak törvénytelen elnyomásának finom ! művű eszközei, amelyek a pénzeszsák érdekeit vé­! delmezik csupán. Milyen például .az Egyesült Államokban a ti­| piktis, kapitalista bíró személyisége, egyénisége, jel. lemé? Erre a kérdésre az utóbbi évek két hírhedt amerikai bírájának rövid jellemzésével válaszol­hatok. Az egyik bírót Harold Medinának hívják, ő a hírhedt Smith-perek, munkásellenes perek bírája, ! a másikat Kaufmannak nevezik, ő a Rosenberg há­j z.aspár egyik hóhéra. Harold Medina bírót így jellemzi Eőrsy Gyula, | a jogi tudományok kandidátusa »Az amerikai igaz­ságszolgáltatás« című kitűnő, alapós müvében: »Me­dina tőkés. Vagy száz bérbeadott lakással'és nagy­mennyiségű egyéb vagyonnal és jó összeköttetéssel kezdte bírói — üzletemberi pályáját. Nem riadt

Next

/
Oldalképek
Tartalom