Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.
Ülésnapok - 1953-4
103 Az országgyűlés 4. ülése 1954. évi január hó 22-én, pénteken. 104 A javaslatot elsősorban azért üdvözlöm, mert újabb fejlődést jelent népköztársasági Alkotmányunk teljes megvalósítása felé. Visszatükrözi Alkotmányunknak azt a legsarkalatosabb tételét, hogy »nálunk a legfőbb érték az ember«. Mint minden intézményünknek, a bírósági szervezetinek is ezt a magasztos szempontot kell képviselnie, ezt a legfőbbb célt kell szolgálnia. A mai bíróságot, a mai bírákat elsősorban az különbözteti meg lényegesen a légi rendszer bíróságától, a kapitalista társadalom bíráitól, hogy elsősorban az ember érdekeit, jogait nézik és nem a lélektelen aktákat. Az érző ember szemével vizsgálják népköztársaságunk bírái és ülnökei az eléjük kerülő ügyeiket és nem a rideg paragrafusokon keresztül. Es ez természetes, mert hiszen a. népnek bírái, ülnökei maguk is érző, szocialista gondolkodású emberek. Azt hiszem, tisztelt Országgyűlés, hogy valamennyien, akik itt ülünk ezekben a padsorokban, saját tapasztalatainkon, élményeink"!! keresztül le tudjuk mérni azt az óriási különbséget, amely Nép( köztársaságunk bírósága, bírói gyakorlata és az örökre levitézlett mulí rendszer bírósága között fennáll. Sokan álltak közülünk a reakciós világ különféle bíróságai előtt azért, mert akkor üldözték a szabad gondolatot, mert s bíróságok drákói ítéleteivel akartak megfojtani minden olyan törekvést, amely a dolgozó nép számára szebb, igazságosabb, emberibb társadalmi rendszert akart teremteni. Akkor a bíróságok a dolgozó nép elnyomásának szervei, eszközei voltak, és ha akadtak is ittott úgynevezett »jó bírák«, ezeket a reakció rendszere bizalmatlansággal vette körül és előbb-utóbb fekete listára tette. A rendszernek dédelgetett, kar rierhez jutó bírái a cinikusan lelkiismeretlen To rekyek, Szemákok és hasonló hírhedt nevű társaik voltak. Eizek azzal hivalkodtak, hogy a Dózsa-lázadást vérbefojtó, a jobbágyokat kegyetlen intézkedéssel röghöz kötő Verböczy szelleme hatja át okot. A Verbőczy-szellem volt a régi magyar jogásztársadalom sovinizmusának, osztályönzésének kiteljesítése, ezzel akarták indokolni, takarni a jogtiprást, a dolgozó magyar parasztság, munkásság, haladó értelmiség mozgalmainak, gondolatainak, szabadságvágyának gúzsbakötését. A felszabadulásunk után bekövetkezett új korszak egyik szimbolikus tényét kell látnunk abban, hogy fővárosunkban munkás és paraszt származású ifjak, az új jogásznemzedék öntudatos ifjúsága, ledöntötte Verböczy Istvánnak, a népelnyomó Pgászi felfogás képviselőjének szobrát. A szobordöntéstől azóta nagy utat tettünk meg. Ennek az útnak egyik mérföldjel zö köve az előttünk fekvő törvényjavaslat. Ez a javaslat Népköztársaságunk Alkotmányának egyik logikus továbbfejlesztése a haladás, a szocializmus, az emberi jogok, szabadságjogok kiszélesítésének és teljesmértékíí biztosításának terén. Verböczy sízobrát ledöntöttük, de mint ez a javaslat is bizonyítja, magasba emeltük az emberi szabadságjogokat, a dolgozó magyar népet. Az előttünk fekvő törvényjavaslat mondom — visszatükrözi azt a mélységes változást, amely a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. IV. törvénycikk óta a bíróság szervezetében, szellemében nálunk bekövetkezett. De nemcsak a felszabadulás előtti és utáni korszak történetében jelent ez a javaslat éles válaszvonalat, hanem lerögzíti szocialista társadalmunk, államunk építésének új korszakát is, amelynek egyik központi feladata a párthatározatok és a kormányprogramul irányvonala szerint a törvényesség megszilárdítása, a dolgozó nep anyagi és szellemi életkörülményeinek minden eddiginél nagyobb felemelése. Felületes szemlélő azt kérdezhetné milyen összefüggés van a törvényesség megszilárdítása ésa dolgozó nep anyagi és kulturális életszínvonalának emelése között? Az egyszerű dolgozók erre a kérdésre a maguk életéből vett tapasztalatokkal — es hallottunk már itt néhány ilyen tapasztalatot — könnyen es világosan tudnak felelni. Ott ahol a törvényesség gyengelábon áll, ahol a törvényesség betartását félvállról veszik, ott a dolgozó ember nem érzi jól magát, bizonytalannak érzi a sorsát, fel a kiskirályok, a basáskodók önkónyeskedésétől. Ahol a törvényesség szilárd, ahol betartják az Alkotmánynak, a törvényeknek paragrafusait ott az emberek szabadon lélegzenek, ott tudják átérzik hogy valóban ők az ország gazdái. Ott szabadon szólalhat meg a jogos birálat, ott nem félnek az ön kenyeskedok leleplezésétől, ott a szabadság levegője ujabb és újabb lendületet ad a munkának megedzi a szocializmus jövőjébe vetett rendületlen hitet magas lángra lobbantja a hazaszeretet szent tüzét. . Éppen ezért a bírósági szervezetről szóló törvényjavaslat több, mint adminisztrációs intézkedés több, minta bírói fegyelem lerögzítése, a bírói füo-' getlenség biztosítása. Ez a törvényjavaslat elsősorban a dolgozó nép és bírósága közti szerves egyseget teremti meg. A múltban magát a bírói szót diszkreditálta az a tény, hogy a nép legfőbb elnvomoit így nevezték: szolgabíró, főszolgabíró Mit juttattak eszébe a falusi embereknek ezek a szavak? A derest, a náspángot, a kalodát, az úriszéket De kérdezem, vájjon csak az elmaradt századokigazságszolgáltatásának« voltak ezek a kísérő jelenségei? Kérdezem: a Horthy-korszak úri io^rendszerének nem ;1 botbüntetésről szóló törvénv volt-e a kulminaciós pontja, egyik legszégvenletesebb törvénye? Ezt a törvényt 1920-ban fogadták el az akkori nemzetgyűlésen, mint a magyar törvénvkönyv legszégyenletesebb törvényét. A javaslat vi tájában egy magát kereszténynek nevező Schlachta Margit nevű képviselő a többi között ezeket mondotta: »Mint elepedő ember a vizet, úg v varia a közönség ezt a javaslatot. Nem létezik olvan gyenge ember, még a haldokló sem, akinek a pótbüntetés valamilyen alakban kiszolgáltatható ne volna, es necsaV férfiakra, nőkre is ílkZazzák!« Engedje meg a tisztelt Országgyűlés hogv éppen a mostani törvényjavaslat vitájával'össze^ függésben idézzem a Pesti Hírlap 1921 október 6i szamának következő hírét. A címe így hangzik »Megrendeltek a derest.« A szövege nedi/ a követező: »A botbüntetésről szóló törvény vélrehaJtó rendeleteben szabatosan körülírja, hogy a f elítél tekén a fogház egyik félreeső zugában a íoXL erre alkalmas fogházőre által hajtandó végr? ítélet. A királyi ügyészség már. beszerezte a mo gyorofayesszoket es most rendelte meg a dereit is « Hat igen. Lehet-e, tisztelt Országgyűlés ezek! Nc < a sotet emiekeknek a felidézésénél döbbenet*^•hberi megrajzodni azt a különbséget amely a
