Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-4

93 Az országgyűlés 4. ülése 1954. gyobb .figyelmet kell fordítaniuk- az olyan pana­szokra, amelyek tömegesen érkezinek, és mutatják, hogy komoly a hiba. A bejelentések figyelmen kívül hagyása a dol­gozók nagyfokú lebecsülését mutatja. Példa erre Tatabányán a városi autóbuszköziekedés. A lakos­ságot szintté naponta éri sérelem az alkalmazottak részéről. Ügy viselkednek az utazókkal szemben, mintha nem ők ilennének « lakosságért, hanem a lakosság lenne a MAVAUT-ért. Mégsem (történik változás ezen a (téren, annak ellenére, hogy ezt a megyei 'lap is élesen bírálta. A kirendeltség vezető­ségié bedugja a fülét, a tanácselnök elvtárs pedig arra hivatkozik, hogy az ügy nem hozzá tartozik. A most tárgyalt .törvényjavaslat az illetékes szervek kötelességévé teszi a bejelentők nevének megőrzését, ha ők maguk, vagy az ügy érdeke ezt kívánja. Ez igen fontos dolog, ugyanis nagyon sok esetben előfordult, hogy a, bejelentőket kelle­metlen helyzetbe hozták. Például a XXI. kerületi tanács kereskedelmi osztályáról több esetben meg­tudta az egyik áruda vezetője, hogy munkájával kapcsolatban ki )tett észrevételt Az árudavezető a bejelentőkkel igyekezett is éreztetni, hogy sérel­mesnek tairtja a vele szemben alkalmazott kritikát. A tanács kereskedelmi osztályának eljárása nem volt helyes, elvette a 'lakosság készségét attól, hogy észrevételeivel segítse az ellenőrző munkát. A lakosság, figyelemmel kíséri, hogy azok a vezetők; akikkel a,z észrevételeiket közölte, megr tettek-e mindent a hibák kijavítására a mulaszlók felelősségrevonásával. A bejelenések nyomán feltárt hibák a-lapján a bűnösök és mulasztók felelősségrevonása elenged­hetetlen feltétele annak, hogy a dolgozóknak az állam szervezeivel való kapcsolata még szoro­sabbá, még élőbbé váljék. Meg kell keresni a hibák elkövetőjét, a károk okozóját és felelősségre kell vonni, bármilyen állást töltsön is be. Állami és gazdasági fejlődésünk érdeke azt követeli, hogy a lakosság bátrabban kezdeményezzen, hogy az in­dokolt panaszok minél gyakrabban felszínre kerül­jenek és lehetővé váljék azoknak orvoslása. Az előterjesztett törvényjavaslat több olyan szabályt tartalmaz, ameiyek betartása alapos ja­vulást kell, hogy eredményezzen a lakosság észre­vételei, bejelentései, panaszai és kezdeményezései terén. Ezért a magam részéről az előterjesztett javaslattal egyetértek és elfogadását igen, hasz­nosnak tartom. (Nagy taps.) ELNÖK: A törvényjavaslathoz több hozzá­szóló mines, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Kérdem 3 t. Országgyűlést, hogy a lakosság bejelentéseinek elintézéséről ISZQIÓ törvényjavaslatot általánossáig­ban és részleteiben elfogadja-e? (Igen!) Kimon­dom a határozatot: az országgyűlés a lakosság bejelentéseinek elintézéséről szóló törvényjavasla­tot általánosságban és részleteiben elfogadta. Napirend szerint következik a Magyar Nép­köztársaság bírósági szervezetéről ,szóló törvény­javaslat tárgyalása. Mielőtt az előadónak a szót megadnám, az országgyűlés tudomására hozom, hogy a (törvényjavaslathoz Molnár Erik és Parragi György képviselők jelentkeztek szólásra. Harrer Ferenc előadó képviselőtársunkat illeti a szó. HARRER FERENC: T. Országgyűlés! Beje­lentem, hogy a jogügyi bizottság a Magyar Nép- | évi január hó 22-én, pénteken. 94 köztársaság bírósági szervezetéről szóló törvény­javaslatot letárgyalta es általánosságban elfo­gadta. A részletes tárgyalás során bizonyos módo­sítást fogadott el, amelyre előadói beszédem' végén térek rá. Tisztelt Országgyűlés! Népköztársaságunk jogalkotásában elsősorhan népi demokrácián kait ós kialakuló szocialista társadalmi rendünket védi, azután az állampolgároknak ezen belül adott jo­gokat és elismert érdekeiket. Védi pedig rendelke­zésekkel, ítéletekkel, büntetéseikkel és — amire Népköztársaságunk különös súlyt helyez — neve­léssel. A Magyar Népköztársaság bírósági szerveze­téről szóló, előttünk fekvő törvényjavaslat ennek a védelemnek a szervezeti alapját teremti meg, min­den előbbi törvény hatálytalanításával; (tehát gyö­keresen, és ezért jelentőségében megközelíti egy alaptörvény súlyát, mint alkotmányunk ddevon|ait­kozó rendelkezéseinek mélyítője és továbbfejlesz­tője is. A törvényjavaslat lényeges rendelkezéseit (a következőkben ismertetem: A bíróságok ezek: a járásbíróságok, ideértve a városi és városi kerületi bíróságokat; a megyei bíróságok, ideértve a budapesti fővárosi bíróságot; a külön bíróságok és a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága. A járásbíróság az általános elsőfokú bíróság; a megyei bíróság az általános másodfokú bíróság; a külön bíróságok — ia katonai és közlekedési bíróságok — elsőfokon ítélkeznek a katonai és közlekedési ügyekben; a Legfelsőbb Bíróság másodfokon ítélkezik az első fokon a megyei bírósághoz tartozó ügyekben, valamint a katonai és közlekedési bíróságok hatáskörébe utalt ügyekben. Törvény által hatáskörébe utalt fonto­sabb ügyekben a megyei bíróság és a Legfelsőbb Bíróság első fokon is ítélkezik, ja Legfelsőbb Bíró­ság pedig ezenfelül a legfőbb ügyész által hozzá benyújtott kiemelkedő fontosságú ügyekben. A tör­vényjavaslat tájékozódást is. ad az eljárási törvé­nyekbe tartozó és ott meghatározott hatáskörök megoszlására. A Legfelsőbb Bíróság továbbá dönt a bíróságok jogerőre emelkedett határozatai ellen a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a Magyair Népköztár­saság legfőbb ügyésze által emelt törvényességi óvások felett és végül a bíróságokra-kötelező irány­elveket állapíthat meg. Valamennyi bíróságnál a következő elvek valósulnak meg: minden állampolgár ügyében egy­ségesen ugyanazok a bíróságok járnak el; a bírák bírói működésükben függetlenek és csak a törvénynek vannak alávetve; a bírói tisztségeket választás útján töltik be; hivatásos bírónak vagy népi ülnöknek meg­választható minden olyan büntetien: előéletű ma­gyar állampolgár, akinek választójoga van és 23. életévét betöltötte; , a hivatásos bíró tudományos, művészi, iro­dalmi és oktatómunka kivételével más kereső fog­lalkozást nem folytathat; a bírósági eljárás nyelve magyar, magyarul nem tudó személy azonban anyanyelvét használ­hatja; a bíróságok tárgyalásai — a törvény által meghatározott kivételektől eltekintve — nyilvá­nosak;

Next

/
Oldalképek
Tartalom