Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.
Ülésnapok - 1953-19
891 Az országgyűlés 19. ülése 1955. április 22-én, pénteken. 892 céltudatosan összefogják és érvényesítik, akkor kormányaik vagy kénytelenek lesznek békés politikát folytatni, vagy pedig át kell adniok helyüket azoknak, akik a hatalom birtokában nem a halált szolgálják, hanem az életet, nem a háborút, hanem a békét, nem a pusztulást, hanem az építést, nem a nyomort, hanem a jólétet, nem a rosszat, hanem a jót. Tisztelt Országgyűlés! Mindez nem elmélet csupán, hanem a történelem valóságában egyre diadalmasabban érvényesülő igazság. A békeszerető százmilliók szervezett ereje máris nagy sikereket aratott a békemozgalom létrejötte óta. Maga az, hogy az elmúlt 10 évet az emberség óriási többsége háború nélkül élhette át, fényes bizonyítéka a békeszerető emberiség erejének, a békemozgalom céltudatos munkájának. Minél erősebbé lesz azonban valaki, annál nagyobb feladatok elé kerül és erőinek annál tudatosabb összefogására és érvényesítésére van szükség. A világbéke védelme és biztosítása nagy feladataiban is érvényes ez a tapasztalat. Az emberiség történetében még soha nem volt ilyen nagy megmpzdulás a béke érdekében. Természetes tehát, hogy ennek a nagy mozgalomnak nagyok a feladatai is. (Elnök: RÓ N AI SÁNDOR. — 22.52.) Ilyen nagy feladatok ma azok, amelyekre a külügyminiszter úr beszámolója rámutatott. Ott van mindenekelőtt Nyugat-Németország fel-* fegyverzésének a kérdése, ami földrajzi helyzetünknél és történelmi múltunknál fogva minket, magyarokat különösen közelről érint. A párizsi és londoni háborús szerződések kierőszakolt ratifikálása megtörtént. A békeszerető emberiség lélegzet-visszafojtva figyelte a legutóbbi hónapokban mindazt, ami különösen Párizsban és Franciaországban a háborús szerződések ratifikálása körül történt. A francia nép akaratát semmibe véve, a francia kormány az Egyesült Államok példátlan nyomására, a ratifikációt keresztül hajszolta. A kapitalista kormányokra jellemzően önző érdekeit tartva szem előtt, elárulta a saját népe nemzeti érdekeit és ahelyett, hogy Franciaország történelmi ellensége, a német nacionalizmus ellen a saját népével fűzte volna szorosabbra kapcsolatait, inkább annak ellenségével, a német militarizmussal szövetkezett. A ratifikáció után most már lázasan szervezik Nyugat-Németországban az új hadsereget és még csak nem is leplezik, hogy ennek íz új német hadseregnek az élére Hitler volt tábornokai kerülnek. Mintha a nyugati emberek tökéletesen elfeledték volna, hogyan fejlődött ki a második világháborút előidéző hitleri hadsereg, mintha már senki sem tudná, hogy annak idegén a versaillesd békeszerződés értelmében az akkori Németországnak engedélyezett mindössze százezer főnyi hadsereg alkotta a magvát annak a hitleri seregnek, amely a fél világot romba döntötte és 50 millió ember halálát okozta. Pedig a párizsi szerződések értelmében az új nyugatnémet hadsereg már a kezdet-kezdetén félmillió főt számlál. A nyugati hatalmak közül senki sem akar kezességet vállalni azért, hogy a nyugatnémet hadsereg létszáma ugyanennyi maradjon, s máris arról van szó, hogy a közeljövőben milliós német hadsereget szerveznek. Mindehhez vegyük hozzá azt is, hogy ezt az új német hadsereget, nemcsak, hogy a legmodernebb fegyverekkel szerelik fel, hanem atomágyúkat és atombombákat is bocsátanak a rendelkezésére. Tisztelt Országgyűlés! Minden józan és elfogulatlan ember látja* hogy itt az amerikai imperializmus legagresszívebb sakkhúzásáról van szó, s hogy mindez nem más, mint az új világháború kirobbantására irányuló törekvések kísérleti és egyúttal kísérteties előjátéka, amire csak a legnagyobb aggodalommal és felháborodással nézhet a békeszerető emberiség. Vajon mit is lehet és mit is kell tenni a béke érdekében? Nyilvánvalóan azt, hogy a békemozgalom erejét az egész földkerekségen, de mindenekelőtt a Szovjetunió vezette béketáborban, még jobban össze kell fogni, még átfogóbbá kell tenni, még magasabbra kell fokozni, a béke erői alatt értve a békeszerető emberiség szellemi és fizikai erejét egyaránt. Tisztelt Országgyűlés! Az egyházaknak is komoly feladataik vannak ezen a téren. Mint a magyarországi evangélikus egyház elnök-püspöke, hadd említsem meg, hogy egyházunk lelkészei a bécsi felhívással kapcsolatban különkülön írt levelekben fordultak a Béke-Világtanácshoz, kifejezetten is tiltakoztak Nyugat Nemetország felfegyverzése ellen és valamennyien követelik az atom- és hidrogénfegyver betiltását, kérve a Béke-Világtanácsot kövessen el mindent a béke megvédéséért. Egyházam vezetősége ezeket a leveleket díszes albumba köttette és megküldötte a Béke-Világtanács Irodájának. Tisztelt Országgyűlés! Egyházunknak ezt a több száz levélből álló békedokumentumát nem lehet megrendülés és meghatódottság nélkül olvasni. Egyházunk békevágya száz és száz.ilyen mondatban jut kifejezésre: »Egész nemzedékünk fájdalmas emlékezése élő tiltakozás az ellen, hogy újabb háborút készítsenek elő.-« »•A német militarizmus feltámasztásának kérdésében mindnyájan egyféleképpen vélekedünk: egy eddiginél is pusztítóbb háborúval fenyegetik a világot.* »Elítéljük az atomháborús készülődést is c.s Nyugat-Németország felfegyverzését, mert ez szétválaszt és nem összeköt, pusztít és nem épít.« »Kívánjuk a tömegpusztító fegyverek gyártásának beszüntetését, hogy unokáink meg ne átkozzanak bennünket.-« »Mi minden erőnkkel azért fáradozunk, hogy a ma széttépett világban újra hallhatóvá váljék minden nép számára az angyali kar karácsonyi éneke: Békesség a földön és az emberekhez jóakarat.« »Az a kép, amelyet az atomháború lehetősége felvázol előttünk, összehasonlíthatatlan messzeségben és ellentétben van azzal, amit Jézus Krisztus, a mi Megváltónk mond, amikor önmagáról így szól: En vagyok az élet.« »Intünk mindenkit: Isten számon kéri a te atyád-fiának vérét a te kezedből.-« »Amidőn a mi Urunk, a Jézus Krisztustól vett szolgálatom elkövetkezé&éből folyóan fel-
