Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-19

893 Az országgyűlés 19. ülése 1955. április 22-én

} pénteken. 894 emelem szavam az emberiség elleni merényletterv ellen, vallom, hogy «a békesség követe» vagyok és a békesség ügyében kívánom szolgálni nemzetemet és egyházamat!« »Kérjük a világ minden keresztyénét, emelje fel tiltakozó szavát minden ellenségeskedéssel és gyűlölséggel szemben, hogy embertestvérünknek, Ábelnek vére ne kiáltson többé ellenünk az égre.-« Tisztelt Országgyűlés! így tudnám hosszasan idézni a békevágy erőteljesebbnél erőteljesebb megnyilvánulásait, amelyekre kivétel nélkül jellemző, hogy keresztyén emberek bibliailag megalapozott hitéből és erkölcsiségéből erednek. A keresztyénség szent könyvét idézve foglalja össze a béke melletti bizonyságtevését az egyik levél a következő szavakban: »Törekedjünk azokra, amik békességre és egymás épülésére valók.*« Vannak lelkészek és világiak, akik idézik a világbéke boldogult emlékű nagy előharcosának, Söderblom uppsalai érseknek híres szavait: »Hogy háború van-e a világon, vagy sem, annak számotokra, keresztyén papok számára éppoly kevéssé szabad közömbösnek lennie, mint annak a ténynek, hogy rablás és házasságtörés van-e a világon, vagy sem. És ha most azt mondjátok nekem, hogy a világ még nem jutott el odáig, hogy meglehetne háború nélkül, akkor hadd mondjam meg nektek: éppen az a kötelességtek ós feladatotok, hogy végre eljusson odáig.* Egyik gyülekezetünk lelkészi kara a gyülekezet egyik egyszerű hivő nőtagjának a versével tesz bizonyságot békevágya mellett, melynek utolsó strófája így végződik: »Békére vágyunk! Békét kiáltunk! Békéért eseng egész világunk! Emeljük zászlónk magosán, égre — Egy szó ég rajta, mely győz — a béke!« Tisztelt Országgyűlés! Keresztyén meggyőződésem, hogy az egyházaknak az egész világon, de különösen Nyugat-Európában és Amerikában ugyancsak meg kell tenniök mindent a békéért, s a Béke-Világtanács mellé állva erejük, s erkölcsi tekintélyük teljes latbavetésével kell küzdeniök egy új háború előkészítése és kirobbantása ellen. Hiszen itt Isten és ember ellen olyan szörnyű bűntett előkészületei folynak, hogy az már nem teszi lehetővé egyetlen erkölcsi alapon álló egyházi embsrnek sem a közönyt és a tétlenséget. A németországi evangéliumi keresztyén egyházakra és híveikre irtóztató felelősség hárul e háborús előkészületekkel kapcsolatban. A lutheri reformáció magyarországi egyházának nevében erről a helyről is kérem a német evangélikus keresztyéneket, ébredjenek rá valamennyien roppant felelősségükre és arra a nagy feladatra, amelyet a béke érdekében a saját haajkikban kell teljes erejük kifejtésével megoldlmiok. Ne feledjék, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus világosan megmondotta: »Akik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök.« Ennek a bibliai igazságnak az érvényét a német nép a két világháború során már irtóztatóan tapasztalta, országában mindenfelé még most is vannak háborús romok, köztük felbecsülhetetlen értékű ősi székesegyházak romjai, s nem lehet előttünk kétséges, hogy egy újabb háború esetén a támadó háborút kezdőkön Jézus Krisztus idézett szavai bizonyulnának megint igaznak itt a földön. De nekünk hitünk szerint az örök Bíró előtt is számot kell adnunk arról, hogy mit tettünk és mit mulasztottunk el a béke védelméért folytatott drámai küzdelem során. Tisztelt Országgyűlés! A béke és az élet, hazánk és gyermekeink, mindnyájunk legdrágább kincse ezen a földön. A pártankívülieknek, a hivő keresztyén embereknek is. Amikor tehát mint egyházi ember és mint pártonkívüli képviselő szólok hozzá a külügyminiszter úr tájékoztatójához, annak tanulságaiért köszönetet mondva, a benne megjelölt és indokolt célkitűzéseket lelkiismeretem szavaira hallgatva, elfogadom, a tisztelt Országgyűlésnek is elfogodásra javaslom, a mindenható Istent pedig buzgón kérem, segítse és áldja meg teljes sikerrel azt a nagy küzdelmet, melyet a békemozgalom vezetésével a békeszerető emberiség, s benne magyar népünk a béke érdekében kifejt. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik? PESTA LÁSZLÓ jegyző: Kókai Jánosné képviselőtársunk. KÓKAI JÁNOSNÉ: Tisztelt Országgyűlés! A külügyminiszter elvtárs beszámolójának ahhoz a részéhez kívánok hozzászólni, amelyben az imperialisták háborús terveiről, a háború kirobbantására folytatott erőfeszítéseiről, hazánk elleni aknamunkájáról szól. A magyar nép és benne a dolgozó parasztság milliói, nagy figyelemmel kísérik a nemzetközi eseményeket. Jól látjuk, hogy az imperialisták, élükön az Amerikai Egyesült Államok tőkés uraival, háborúra uszítanak, fokozzák a nemzetközi feszültséget, a legkülönbözőbb módon igyekeznek megzavarni a szocialista tábort, meg akarják akadályozni a békés fejlődést. Egy harmadik világháború kirobbantását tervezik, hogy megdöntsék azokat az országokat, ahol a nép vette kezébe saját sorsának irányítását. Az imperialista országokban soha nem látott méretekben duzzasztják a hadiköltségvetést, fokozzák a fegyverkezési hajszát és ezt a dolgozókkal fizettetik meg. Az Egyesült Államokban ebben az évben 54 százalékkal több adót szednek, mint 1954-ben. Angliában 513 millió font sterlinggel növekedett az adó, Franciaországban pedig 74 milliárd frankkal haladja meg a múlt évit. A lázas fegyverkezés során hadi támaszpontokat létesítenek, támadó katonai tömböket tákolnak össze a békés népek ellen. Míg Ázsiában a nagy Kína és a többi ázsiai népi demokratikus országok ellen, Tajvan-sziget térségében Csang Kaj-sek-bandája felhasználásával háborút igyekeznek kirobbantani, addig Európában a német militarizmust igyekeznek felhasználni az európai népek ellen. Azt a nyugatnémet militarizmust fegyverzik fel, amely már eddig is oly sok pusztítást, szenvedést okozott az európai népeknek, nekünk, magyaroknak is. i A párizsi szerződések keretében felfegyver-