Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-19

889 Az országgyűlés 19. ülése 1955. április 22-én, pénteken. 890 félelem miatt. Guillaume tábornok, Franciaország vezérkari főnöke erélyes Schuyler-ellenes emlékiratot intézett a NATO parancsnokságához; s ebben az emlékiratban ingerülten állapította meg, hogy a gyilkosság-eszme igen könynyen bumeránggá válhat. De hogy mennyire rothadt az atom-politikusok világa, azt nemcsak az atom-tábornokok előbb idézett példáiból lehet lemérni, hanem az egész imperialista propaganda lélegzet elállító cinizmusából is. Az »U. S. News and World Report* című amerikai hetilap január 28-i számában egy Richard S. Leghorn nevű háborús uszító nagy cikkben próbálja népszerűsíteni az atomháborút. Cikkében többi között a következőket írja: »Atomfegyverekkel sokkal olcsóbban el lehet érni bizonyos mennyiségű pusztítást, mint hagyományos fegyverekkel. Becslések szerint a városi lakosság» megölésének költségei atomfegyverekkel hihetetlenül olcsóak, egy halál csak néhány dollár.« Es még egy idézet. Hja Erenburgnak, a magyar nép előtt is közszeretetben álló békeharcosnak április 18-án a Pravdában megjelent cikkében olvashatjuk a következőket: »A nagy nyugateurópai lapokban nemrég egész hasábos, óriási kereskedelmi hirdetés jelent meg. Az ilyen hirdetés ugyancsak drága és csupán gazdaságilag nagyon jól álló cég engedheti meg magának. Mit reklámozott ez a hirdetés? Autókat? Televíziós készülékeket? Cigarettát? Nem. Ez a hirdetés a halált kínálgatta. A Chaillot-palotát ábrázolta, ahol az Eszakatlanti Tanács vezetői nemrég határoztak az atomháború előkészítéséről.« Erenburg elmondja, hogy a hirdetés a kép alatt ffelsorolja, hogy az Eszakatlanti Tanács 14 részvevője milyen katonai erőfeszítéseket tett, majd tovább idézve, így folytatja: »A hirdetés összeállítói a továbbiakban közlik, hogy az amerikai repülőgépipar biztosíthatja a szóbanforgó ügyhöz szükséges elsőrendű amerikai repülőgépek megtervezését, gyártását és szállítását.« »öt esztendeje, s akárcsak egy esztendeje, még nem beszéltek ilyen nyíltan... Ha valaki még mindig azt merné mondani, hogy Amerikában nincs senki, akinek égető érdeke lenne a népek szerencsétlensége, mutassuk meg neki az angol »Times«, a francia »Monde«, vagy a belga »Le Soir« egy-egy számát, amely közli a tömeggyilkosságról álmodozó gyárosok reklámját« — állapítja meg Erenburg. Az atomháború elméletének gonosz bűnözői ellen csak a tények ismeretében lehet eredményesen harcolni. A tények pedig két fontos körülményre figyelmeztetnek bennünket. Az első körülménx az erőviszonyok helyes felismerése, a második a néptömegek világméretű békeharcában rejlő óriási erő tudata. Ami az erőviszonyokát illeti, a helyzet vizsgálata azt mutatja, hogy az amerikai »erőpolitika« hívei jelen számításaikban éppúgy homokra építenek, mint akkor, amikor még az volt taktikai elgondolásuk alapja, hogy egyedül birtokolják az atomfegyvereket. Erre vonatkozólag Iszajev szovjet vezérőrnagy a »Novoje Vremja« 10. számában többi között a következőket írja: »A washingtoni politikusok és a Pentagon stratégái abban látják ütőkár- * tyájukat, hogy ha már el is vesztették az atommonopóliumot, megőrizték mennyiségi fölényüket e fegyverben. Megalapozott-e ez az állítás? Aligha. Nem is szólva arról, hogy az atomfegyver gyártásának jelenlegi szakaszában a dolog mennyiségi oldalának nincs döntő jelentősége.« Ami az erőtényezőket illeti, egyébként már Molotov elvtárs is megállapította, hogy »a hidrogénfegyver előállításában a szovjet emberek olyan sikereket értek el, hogy nem a Szovjetunió, hanem az Amerikai Egyesült Államok került az elmaradottak helyzetébe.« Ahhoz, hogy a magyar nép békés életét biztosítani tudjuk és hogy a magunk területén hozzájáruljunk az európai béke megóvásához, szükség van a békeszerető népek még szorosabb együttműködésére. Tudjuk ugyanis, hogy a 900 milliós demokratikus és szocialista tábor ereje és szoros egysége a legfőbb gátja a háborús uszításnak. Éppen ezért üdvözöltük örömmel és megnyugvással a moszkvai határozatokat, a közös katonai parancsnokságra, valamint a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírására vonatkozólag. A másik tényező a világ népeinek egyre szélesülő és mélyülő békeharca. A stopkholmi békefelhívás hatásossága ékesszóló bizonyítéka annak, hogy a tömegeknek az atomfegyver ellen vívott küzdelme milyen hatalmas erőt rejt magában. À nemzetközi békemozgalom sorainak szaporításával, új rétegek bevonásával, remény van arra, hogy a jövőben ne csak egy adott akciót tudjunk megakadályozni, mint amilyen Észak-Korea tervezett atombombázása volt, hanem elérjük azt is, hogy az atomfegyvert kiütjük az agresszorok kezéből. Ami egyet jelent azzal, hogy az atomot az emberi haladás szolgálatába állítjuk, amint azt a Szovjetunió nagyszerű példája mutatja. Ebben a világméretű békeharcban a magyar helytállásnak egyik szerény, de határozott megnyilatkozása volt az értelmiségi nyilatkozat. Új és régi értelmiségünk egy emberként áll a nyilatkozat mögött, egy emberként támogatja a józan alkotóelme fáradozásait a pusztítás vad erőinek megfékezésére és egy haladottabb, gazdagabb, szebb korszak, a szocialista atomkorszak elérésére. Minthogy a magyar külpolitikának egyik alapvető tétele a béke biztosítása és a békés egymás mellett éles elvének szem előtt tartása, a külügyminiszter elvtárs által ismertetett célkitűzéseket örömmel elfogadom. (Taps.) (Elnök: NAGYISTÖK JÓZSEF. — 12.40.) ELNÖK: Szólásra következik Vető Lajos képviselőtársunk. VETŐ LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! Dolgozó népünk ma már reálisan látja a világpolitika nagy kérdéseit, s megtanulta azt is, hogy ezeket a kérdéseket, hogyan kell és hogyan lehet megoldani. Megtanulta — és ma már nagyon jól tudja —, hogy a fejlődésében, emelkedésében, jólétében, nyugalmában az egész emberiséget akadályozó háborúk és háborús mesterkedések ellen egy orvosság van: a békeszerető százmillióknak az egész földkerekségen össze kell fogniok, rá kell mindenütt ébredniök annak tudatára, hogy ők alkotják a túlnyomó többséget, ők az erősebbek. Ha a népek erejüket