Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-19

883 Az országgyűlés 19. ülése 1955. április 22-én, pénteken. 884 1er hadseregét szabadították rá Európa számos országára és a Szovjetunióra. Napjainkban na­gyon is időszerű annak a kérdésnek felvetése: Miért kellett millióknak a korai halálba men­nie s mérhetetlen, még milliárdokban is alig ki­fejezhető anyagi javaknak megsemmisülniük, ha a világ visszakanyarodott oda, ahol a II. vi­lágháború kezdetén volt? Az imperialista háborús uszítóknak figyel­meztetésül szolgálhatna az a harc, amelyet a kapitalista országok dolgozói vívnak a békéért, az emberhez méltó életért. A bányászok, vas­munkások, nyomdászok és más dolgozók sztrájkja mind megannyi figyelmeztetés, hogy a proletár nemzetköziség szilárd alapokon nyug­szik. Végzetes hiba volna, ha a párizsi egyezmé­nyek bábái, számításaikban elhanyagolnák azt a körülményt, hogy a háborús uszítók száma el­enyésző a világ sok milliót számláló munkás és békét óhajtó tömege mellett. A világ dolgozó népeinek nincs szükségük a párizsi egyezmé­nyekre; az élethez, a munkához való jogaikat meg tudják védeni minden politikai és diplomá­ciai mesterkedéssel szemben. A dolgozó magyar nép, a magyar munkás­osztály baráti együttérzéssel kíséri figyelemmel a kapitalista országok dolgozóinak harcát a bé­kéért. Szilárd meggyőződésünk, hogy ennek a harcnak mi leszünk a győztesei. A kapitalista országok dolgozói legyenek kemények és bátrak, ez a győzelem biztosítéka. A magyar munkásság harcos kiállása, s példa­mutató bátorsága hozzá fog járulni ügyük győ­zelméhez. Munkásosztályunk kemény és harc­ban edzett. Munkásainknak volt bátorságuk fegy­vertelenül is szembeszállni 1944-ben a fasiszta hordákkal, amikor Csepelt ki akarták üríteni. A bátorság győzött, életet és anyagi javakat mentettek meg kemény kiállásukkal. Ma meny­nyivel bátrabban nézhetünk a jövőbe, amikor ennek a kemény és bátor munkásosztálynak tegjai alkotják honvédségünk tisztikarát és har­cosait. Bizalommal tekintünk a jövőbe, mert magunk mellett érezzük a béketábor valameny­nyi országát, élén hazánk felszabadítójával, n agy barátjával és szövetségesével, a nagy Szov­jetunióval. Barátainkkal szilárd egységet al­kotva építjük a jövő szocialista Magyarországát. A magyar munkásosztály pártunk III. kong­resszusának határozata és a Központi Vezető­ig márciusi határozatai alapján haladva harcol Pártunk egységéért, s minden jobboldali elhaj­lás ellen, iparunk, elsősorban nehéziparunk fejlesztéséért, mezőgazdaságunk felvirágoztatá­sért, a népjólét emeléséért, a békés életért! A külügyminiszteri beszámolót elfogadom. (Nagy taps.) ELNÖK: Szólásra következik Máté János képviselőtársunk. MATÉ JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! En­Sedjék meg képviselőtársaim, hogy már mint többek előttem, a külügyminiszteri expozé után ^n is felszabadulásunk évfordulójával, a rája v aló emlékezéssel kezdjem mondanivalómat. Még most is igézete alatt állok április 4-i szépséges ünnepünknek, amikor a napsugaras Sztálin téren Örömtől repeső szemlélője voltam felszabadult népünk erejének, szépségének, jó­kedvének. Felszabadulásunk napja egyik leg­nagyobb dátuma drága hazánk történelmének, de ha az örömteli dátumokat nézzük, joggal mondhatjuk, hogy a legnagyobb. A felszabadulás a mi új életünk kiinduló­pontja, a mai Magyarország születésnapja. Örömünnepe ez minden hazáját szerető magyar embernek, minden hazafias érzésű katolikus papnak is. örömünnepe nemcsak azért, mert végét jelenti egy nyomorúságos, gyászos kor­szaknak és egy rengeteg veszteséggel járó há­borúnak, hanem főleg azért, mert mindenünket, amink most van, békés szabad életünket, hatal­mas alkotásainkat, a felszabadulásnak köszön­hetjük.. Amikor most hálatelt szívvel fordulok a mindenható Istenhez, egyben hűséges hálával gondolok a nagy szovjet népre, amelynek fiai önfeláldozó hősiességgel és oly sok vérrel és életáldozattal szerezték meg számunkra a fel­szabadulást, eszünkbe juttatva az írás szavát: »Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.« Ezért emelem meg kalapom mindig Osztyapenko kapitány szobra előtt, amikor Veszprémből Pestre jövet autóbuszunk elsuhan mellette. Eletét áldozta értem, értünk ő és sokezer társa. Soha el nem múló hálával tartozunk a szovjet hősöknek és a nagylelkű szovjet népnek, mely azóta is sza­kadatlanul segít bennünket felemelkedésünk útján és védelmezi békés életünket. Tisztelt Országgyűlés! Felszabadulásunk igazi jelentőségét nemcsak a múló évek száma gazdagítja, de történelmi fontosságúvá növeli a múlttal való összehasonlítás. Ezeréves történel­münk során már megértünk egynéhány ország­pusztulást. Voltak már romjaink, feldúlt fal­vaink, üszkös templomaink. Utána rövidebb­hosszabb idő múlva ismét megindult az élet ösz­tönös vérkeringése pusztán azért, mert az élet élni akar. Megindultunk újra a jövő felé, de legtöbbnyire csak a régi nyomokon, a régi el­képzelések és a régi módszerek szerint. Nálunk is legtöbbször a jövő nem jelentett mást és nem jelenthetett mást, mint a múlt restaurálását, a régi rend helyreállítását, annak minden hibájá­val együtt, olyan hibákéval, amelyek éppen bu­kásunkat okozták. A múlttal való összehasonlítás tekintetében felszabadulásunk merőben újat jelent. Alap­vető változást jelent, népünk életének legmé­lyebb fordulatát, új utak, új formák, új élet­stílus választását jelenti, múltunk megszentelt értékeinek feladása nélkül. És mindez a válto­zás a dolgozó nép tömegeinek tényleges fel­szabadulása irányában történt meg. Csak két dologról teszek említést az esemé­nyekben gazdag tíz év eredményei közül: a nemzeti erők összefogásáról és a szociális kér­dések megoldásáról. A múltban országunkat az akkori kormá­nyok politikája szembeállította más országokkal és belül a nemzetiségeket egymással. Az ural­kodó osztályok a »divide et impera« elv alap­ján így akarták biztosítani felülmaradásukat. Sajnos, ezzel egyvonalon futott az akkori hiva­talos magas egyházpolitika is, bár mindig, a múltban is voltak olyan néphez hű, a néppel

Next

/
Oldalképek
Tartalom