Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-19

881 Az országgyűlés 19. ülése 1955. április 22-én

} pénteken. 882 A Szovjetunió következetes békepolitikájának eredményeként megegyezés jött létre Moszkvában a szovjet—osztrák tárgyalások során, amely tárgyalások célja az osztrák államszerződés megkötése volt. E megegyezés megvalósulása, valamint más fontos nemzetközi kérdéseknek a Szovjetunió javaslatainak szellemében történő rendezése jelentős mértékben előmozdítaná a nemzetközi együttműködés kiszélesedését, a feszültség csökkentését. Ezzel szemben a nyugati hatalmak Németország remilitarizálására törekednek. Semmibe veszik a népek, beleértve saját népeinek és magának a német népnek a tiltakozását, legközvetlenebb érdekeit. A háborús uszítóknak fontosabb a párizsi egyezmények ratifikálása, a német militarizmus feltámasztása, mint a világ békéjének megőrzése. A párizsi egyezmények ratifikálása új helyzetet teremtett a Szovjetunió és Anglia, illetve a Szovjetunió és Franciaország közötti szerződéses szövetségi viszony szempontjából. Ennek az új helyzetnek a konzekvenciáit vonja le a Szovjetunió, amikor az említett szerződéseket fel kívánja bontani, tekintettel arra, hogy Anglia és Franciaország kormányai a szerződések szellemével és betűivel ellentétben szövetségre léptek a német militarizmussal. Mindezzel kapcsolatban fontos hangsúlyozni azt a körülményt, hogy a kapitalista országok népeinek más véleménye van a háború és béke kérdéséről, mint a háborúra uszító vezető köröknek. A francia nép még nem felejtette el a német fasiszta megszállást, annak szenvedéseit. Még frissen hantoltak azok a sírdombok, amelyek alatt porladnak a hős francia hazafiak, akik megtették kötelességüket népükkel és hazájukkal szemben. A háború okozta sebek még frissek mindenütt, ahol a fasiszta hordák végiggázoltak és felmérhetetlen anyagi károkat és szenvedést okoztak. A nyugati országok munkásai, parasztjai és haladó értelmisége fel tudják t mérni egy újabb háború szörnyűségeit, ezért fokozzák harcukat a békéért, a biztonságért és az emberhez méltó életért. A társadalmak történetéből levont tanulságok alapján állíthatjuk, hogy a fejlődést megállítani erőszakkal nem lehet. Erre számtalan példa fordult elő a múltban, amelyek tanulságul szolgálhatnának napjaink háborús úszítóinak is. A békeharcosok többszázmilliós tábora feljogosít bennünket arra, hogy feltételezzük: a párizsi egyezményeket ratifikált országok népei nem értenek egyet diplomatáikkal és háborúra uszító politikusaikkal. Sem az amerikai, sem a német anyák nem lelkesednek fiaik ágyútöltelékként való felhasználásáért. Tudatában vannak annak, hogy békéjüket és biztonságukat saját uraikon kívül senki sem fenyegeti. De nem lelkesednek ezekért a háborús szerződésekért, a katonasorban lévő fiatalok sem, amit szemléltetően mutatnak a nyugatnémet ifiúság tüntető felvonulásai,, tiltakozásul a kötelező katonai szolgálat bevezetése ellen. A párizsi egyezményeket ratifikálták, és a nyugati hatalmak nagy erőfeszítéseket tesznek a német militarizmus feltámasztására. A német dolgozók, a német nép azonban még nem felejtette el a második világháború szenvedéseit, még figyelmeztetésül ott vannak romvárosaik. Csak a munkájából élő, alkotó ember tudja felbecsülni, hány milliárd munkaóra temetői ezek a romvárosok és falvak, hány milliárd munkaórába telik a helyreállításuk. Az atombombák pillanatok alatt rombolják le mindazt, amit dolgos munkáskezek egy egész generáció élete során építenek fel. Nyugat-Németország dolgozói ugyanolyan jól látják mindezt, mint a világ többi népei, amelyek az életet, az alkotó munkát kívánják a rombolás és a halál helyett. A háború és< a különböző tömegpusztító fegyverek alkalmazása pontosan annyi veszélyt jelent a nyugati fővárosokra, beleértve Washingtont is, mint mireánk. Az atombomba többé nem csodafegyver a háborús uszítók kezében. Az imperialistáknak meg kellene szívlelniök Molotov elvtársnak, a Szovjetunió külügyminiszterének szavait, hogy a Szovjetunió semmiképpen sem gyengébb az Egyesült Államoknál, és egy újabb háború, bár hatalmas szenvedést okozna a világ népeinek, magát a kapitalista rendszert pusztítaná el. A második világháború szenvedéseiből megszületett döntő fontosságú eredmény: a kapitalista világtábor mellett megalakult a szocializmus és a demokrácia világtábora, élén a Szovjetunióval. Ebben a táborban foglal helyet hazánk is a többi népi demokratikus országokkal Ezek az országok békepolitikát folytatnak és azt akarják, hogy valamennyi vitás kérdést békésen oldjanak meg az érdekelt felek. Ezt a célt szolgálja a Szovjetunió által a berlini értekezleten előterjesztett tervezet, amely azt célozza, hogy hozzák létre az európai kollektív biztonság rendszerét. Ennek keretében mód nyílnék a német kérdés rendezésére is. Az imperialisták azonban — élükön az Egyesült Államok uralkodó köreivel — fontosabbnak tartják Nyugat-Németország felfegyverzését, amelyet a Szovjetunió és a béketábor többi országa elleni háború előkészítésének tekintenek, mint leülni egy tárgyalóasztalhoz és békésen rendezni a vitás kérdéseket. A béketábor országai — köztük hazánk is — jól látták ezt, és ennek a felismerésnek volt a következménye a moszkvai értekezlet. Ezen az értekezleten a részt vevő nyolc ország megállapodott abban, hogy a nyugati hatalmaknak a német militarizmus feltámasztására irányuló törekvéseire méltó választ fog adni. A magyar nép, a magyar munkásosztály nagy örömmel értesült arról, hogy a moszkvai értekezleten olyan határozatokat hoztak, amelyeknek célja biztosítani békés építőmunkánk eddigi és jövőbeni eredményeit. Munkásosztályunk teljes mértékben magáévá teszi a moszkvai értekezlet határozatait, s azok tudatában végzi felelősségteljes munkáját. A magyar munkásosztály jól tudja, hogy az érdekelt országok összefogása a közös cél, a béke megőrzése, biztonságuk megteremtése érdekében meghozza gyümölcsét. Azt akarjuk, hogy eddigi munkánk eredményeire támaszkodva tovább fejlesszük iparunkat, mezőgazdaságunkat, növeljük dolgozó népünk élet- és kulturális színvonalát. A német militarizmus feltámasztásán, egy újabb világháborúnak a létrehozásán jelenleg ugyanazok az erők mesterkednek, amelyek Hit-