Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-18

o39 Az országgyűlés 18. ülése 1955. április 21-én, csütörtökön. 84Û azért kell ismét elmondani, mert vannak sokan, akik összefüggéseiből kiragadva bírálják az építőiparnak kétségtelenül meglévő hiányosságait. A magyar építőipar természetesen ma még nem dolgozik kifogástalanul, sok hiányossága bírálható. Ugyanakkor azonban el kell ismerni azt az órási fejlődést, amelyet néhány év alatt megtett. Az építőipar az elmúlt egy évszázad alatt nem fejlődött annyit, mint népi demokráciánkban hat év alatt. Említettem már, hogy a magyar ipari építkezést, útépítést nemzetközileg elismerik és méltányolják. Az építőipar ma már igen nagy teljesítményekre képes. Sokan emlegették már ezen az országgyűlési szakaszon is Sztálinvárost, a fél évtized alatt felépített modern várost és gyáróriást, gyakran beszélnek más hatalmas létesítményekről. Én ezekhez a jó példákhoz még egyet sorolnék. Az elmúlt év második felében a nagy dunai árvíz után a szigetközi falvak nagy része rombadőlt és többtízezer ember vált hajléktalanná. A minisztertanács az építésügyi minisztériumra bízta a rombadőlt szigetközi falvak felépítését. Szeptemberben kezdődött az összedőlt falvak újjáépítése. December elején, amikor a Szigetközben jártam, a parasztasszonyok könynyezve és boldogan mondták el, hogy nem hittek az ígéretben, nem hitték, hogy télre tető lesz a fejük felett. A mi építőiparunk a szigetközi falvakban négy hónap alatt 3455 házat épített fel. Négy hónap alatt 36 millió téglát szállítottak a víztől feldúlt, megrongált Szigetközbe és ebből építették fel a modern parasztházakat. A kapitalista országokban egy-egy ilyen természeti csapás családok ezreit teszi tönkre, változtatja földönfutókká. Népi demokráciánk állama — támaszkodva a nagyipari jellegű szervezett szocialista építőiparra — viszonylag rövid idő alatt hozta helyre ezt a nagy elemi csapást, teremtette meg a dolgozó családok további boldogulását. Még egyszer ismétlem, tisztelt Országgyűlés, jogos az építőipar bírálata. Ez a bírálat azonban soha se legyen felületes. Látni kell az építőipar objektív nehézségeit, így például azt a tényt, hogy szemben a többi iparágakkal, az építőiparnak mindig újból és újból kell megszerveznie elölről az üzemegységeit, minden építkezés megkezdése új üzemszervezést jelent. Az építőipari dolgozók szívesen fogadják a bírálatot, de megérdemlik a jó szót is, a megbecsülést, nemcsak azért, mert a magyar munkásosztálynak mindenkor a legharcosabb osztagai közé tartoztak, nemcsak azért, mert a fasizmus elleni harcban élenjártak, hanem azért is, mert a mi időnkben, a szocializmus építésében nehéz körülmények között gyakran hősies munkát végeznek az új lakások, gyárak, utak, a szocializmus létesítményeinek felépítésében. Dicsérőleg kell megemlékezni az építőipar műszaki dolgozóiról is, akik törekednek arra, 'hogy gyorsan, jót és olcsón építsenek. Az ismertetett költségvetési tervet jónak találom és biztosra veszem, hogy segíti a szocialista építőipar további fejlődését, ezért a költségvetést elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Miklós Árpád képviselőtársunk. MIKLÓS ÁRPAD: Tisztelt Országgyűlés! A közlekedés- és postaügyi tárcához tartozó költségvetési fejezetek 1955. évi előirányzatára vonatkozó hozzászólásomban a részletek ismertetése előtt feltétlenül beszélnem kell arról az útról, amelyet a közlekedés a felszabadulásunk óta eltelt tíz év alatt megtett. Talán a népgazdaság egyetlen területén sem látható és érzékelhető olyan szemmel láthatóan és kézzel foghatóan az újjáépítés hatalmas eredménye, mint éppen a közlekedés terén. A háború romokba döntötte, tönkretette a magyar közlekedésnek minden területét. A fasiszták vasúthálózatunknak több mint 50 százalékát teljesen elpusztították, vagy súlyosan megrongálták. Vasúti hídjainknak — hasonlóan egyéb hídjainkhoz — legnagyobb részét felrobbantották. A személykocsiknak több mint 60 százalékát, a teherkocsiknak háromnegyed részét, a mozdonyoknak közel felé külföldre hurcolták, de az itthonmaradt gördülőanyag nagy részét is megrongálták, közlekedésre alkalmatlanná tették. A Magyar Kommunista Párt ekkor felhívással fordult az ország dolgozóihoz és elsősorban a vasút dolgozóihoz. Rámutatott, hogy az ország gazdasági és kulturális életének megindításához döntő feltétel a közlekedés és elsősorban a vasút újjáépítése. A párt által kiadott »Arccal a vasút felé-« jelszó eredményeként megindult a nagy küzdelem az 500 mozdony és 10.000 vasúti kocsi helyreállításáért. A Szovjetunió első perctől kezdve megnyilatkozó segítségével, a magyar vasutasok hősi helytállásával biztosíthattuk, hogy ma már, felszabadulásunk után 10 évvel, nagyrészt pótoltuk a háború előidézte hiányokat és ha a szocializmus építésének egyéb irányú — részben fontosabb — feladatai miatt a megnövekedett forgalommal a vasút és a közlekedés többi ága nem is tudott mindenben lépést tartani, közlekedésünk — és elsősorban a vasutasok — hős dolgozói a rendkívüli nehézségek mellett is biztosították az ország vérkeringésének zavartalanságát. Tíz évvel ezelőtt a posta dolgozói felrobbantott telefonközpontokat, szétszaggatott légvezetékhálózatot, kidöntött távíróoszlopokat, földre döntött rádióantennákat kaptak örökül a 25 éves ellenforradalmi korszaktól. Ma — ha nehézséggel is —, a posta szolgáltatásai rendben folynak, a múlthoz viszonyítottan jelentősen megnövekedett mértékben. A felrobbantott hidak százainak helyreállítása, új, az eddiginél nagyobb teherbírású hidak építése máskor sok évtized munkájába került volna, és nem telt bele egy évtized sem, s hídjaink újra állnak, s hirdetik a pártvezette dolgozó nép alkotó erejét. Hatalmasat fejlődött gépjárműközlekedésünk. Uj autóbuszvonalak megnyitásával százával kapcsoltuk be az ország vérkeringésébe a közlekedésétől eddig elzárt falvakat. A háború előttinek többszörösére nőtt tehergépkocsiállományunk, és megteremtettük a nagyüzemű tehergépkocsiközlekedést is.