Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-18

833 Az országgyűlés 18, ülése 1955. április 21-én, csütörtökön. 834 A gondozásra szorulók részére az állam közel 190 szociális otthont tart fenn. A kormány a földesurak által elhagyott kastélyokból létesített szociális otthonokat. Horthy kenderesi kastélyá­ban, gróf Károlyi nagymágócsi kastélyában és sok más főúri kastélyban ma az öregek találtak nyugodt, barátságos otthonra. A szociális ottho­nok férőhelyeinek száma az ötéves terv idején 10 000-ről 16 000-re emelkedett. Az 1955. évi költségvetés az otthonok fenn­tartására 96 millió forintot irányoz elő. Az ott­honok ebből az összegből fedezik a gondozottak teljes ellátását, ruházatát, orvosi kezelését, kul­turális szükségleteit. A szociális otthonokban a gondozottak egészséges, napfényes szobákban élnek, rádió, napilapok, képes folyóiratok állnak rendelkezésükre. Akik dolgozni kívánnak, részt vehetnek az otthon belső munkáiban, művelhe­tik a kerteket. Mintegy 130 olyan otthon van, ahol háztáji gazdálkodás, vagy háziipari gazdál­kodás folyik. A háztáji gazdálkodás legújabb ága az exportcélokat is szolgáló gyógynövény­termelés. A háziipari foglalkoztatás keretéber. több otthonban a gondozottak kosarakat fon­nak, a nagymágócsi és pécsi otthonokban papu­csot készítenek, a balassagyarmati otthonban pedig kesztyűt, sálat kötnek. Az országban három otthon működik a hadi­rokkantak és hat a vakok részére — közel 900 ággyal. A költségvetés ezeknek az intézeteknek további fejlesztését biztosítja. Nálunk a szocializmus építése során a mun­kanélküliség teljes felszámolásával fokozatosan mód van arra, hogy a teljes értékű munkaerők foglalkoztatása mellett a különböző fogyatéko­sok számára is biztosítsuk a munkalehetőséget. A csökkent munkaképességűek foglalkoztatásá­nak megszervezése tekintetében a Szovjetunió példáján elindulva, a háború utáni első években államunk átképezte és fokozatosan munkába helyezte a hadigondozottakat. Rendelet szabá­lyozza azokat a munkaköröket, amelyekben a csökkent munkaképességűeket kell foglalkoz­tatni. Sajnos, igen sok üzem ezt a rendeletet nem tartja be. Ügy gondolom, az egészségügvi minisztérium fokozott feladata ennek ellenőr­zése és a foglalkoztatás további megszervezésé­nők kezdeményezése. Jelenleg 31 olyan tanácsi kézműipari válla­lni és 39 olyan szövetkezet működik, ahol túl­nyomórészt csökkent munkaképességűek dolgoz­nak. A budapesti bőrdíszmű vállalatnál több mint 400 csökkent munkaképességű férfi és nő dolgozik. A vállalat, amely főleg exportra ter­mel, 1954. évi tervét 130,8 százalékra teljesí­tette. A vállalat — élüzem, dolgozói között 60 sztahanovista van. A vakok részére külön vállalatok vannak Budapesten, Szegeden és Szombathelyen. Ezek­ben kefekötéssel, fonalmentéssel, kosárfonással és más hasonlókkal foglalkoznak. A budapesti vállalat már három ízben elnyerte az élüzem címet, mintegy 600 dolgozója között 70 sztaha­novista van. Ezeknek a dolgozóknak túlnyomó többsége a múltban könyöradományokból cs koldulásból élt. A beterjesztett költségvetés ada­tai bizonyítékai annak, hogy az egészségügyi minisztérium tovább kívánja fejleszteni -a szo­ciálpolitikai eredményeket, de a jövőben ezen a téren is szélesíteni kell a gondozást, még to­vább kell emelni a gondozás színvonalát. A szociálpolitikai feladatok eredményes megoldása nemcsak feltételezi, hanem szükso­gessé is teszi a tömegszervezetek, különösen az MNDSZ fokozottabb bekapcsolását a szociális gondoskodás társadalmi munkájába. A társadal­mi segítség nagymértékben fokozhatja e téren is ez eredményeket. Tisztelt Országgyűlés! Mind az anya-, mind a gyermekvédelem, mind a szociálpolitika terü­letén működő egészségügyi dolgozók messze­menő elismerést érdemelnek áldozatos — sok esetben rendkívül nehéz körülmények között végzett — munkájukért. Többségük magasszín­vonalú szakmai felkészültséggel, igen sokan mély hivatásérzéssel végzik munkájukat. Tennivalónk azonban van még bőven. Fo­kozni kell az egészségügyi dolgozók politikai ne­velését, szakmai továbbképzését. Az egészség­ügyi dolgozók körében is meg kell valósítani. meg kell szilárdítani a munkafegyelmet. Az egészségügyi dolgozók munkájában, a betegek­hez való viszonyában vissza kell tükröződnie annak a szemléletnek, hogy az egészségügyi in­tézmények feladata a dolgozók egészségének mi­előbbi helyreállítása. Ezért intézményeinkben az egészségügyi dolgozóknak arra kell töreked­niök, hogy a betegek a gondoskodáson és a bá­násmódon keresztül is érezzék ezt. Ugyanakkor az egészségügyi dolgozóknak az eddiginél követ­kezetesebben kell harcolniok a~ táppénzcsa-ók ellen. Fejleszteni és szélesíteni kell az egészség­ügyi és a tömegszervezetek közötti kapcsolaiol Együtt kell működni elsősorban a Vöröskereszt ­tel, a Magyar Nők Demokratikus Szövetségé a tanácsok egészségügyi állandó bizottságaival és az Orvosegészségügyi Dolgozók Szakszerve­zetével. Ezeknek a szervezeteknek a támogatása nélkül az egészségügyi minisztérium nem tudja megoldani feladatait. Tudjuk, hogy a párt támogatására, megér­tésére továbbra is számíthatunk. De számítha­tunk a társminisztériumok és a szakszervezetek eddiginél sokkal nagyobb megértésére is. El kell érni, hogy az egészségügy valóban közügy le­gyen. Végezetül megismétlem azt a javaslaton. at. hogy az Országgyűlés emelje fel az egészség­ügyi költségvetés összegét egymillió forinttal a bölcsődei felszerelés kiegészítésére. Abban a re­ményben, hogy az országgyűlés magáévá teszi javaslatomat, a költségvetést elfogadom. (Tapa.) ELNÖK: Szólásra következik Köböl József képviselőtársunk. KÖBÖL JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Az 1955. évi költségvetéssel kapcsolatban az építés­ügyi minisztérium költségvetéséről szeretnék szólni és főleg két kérdést érinteni. Az egyik kér­dés: a lakásépítés és a megépített lakások mi­nősége. A második kérdés: építkezéseink tagad­hatatlan drágaságának okai. Rátérek az első kérdésre. Sokan — amikor a dolgozók életnívójának emeléséről beszélnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom