Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-18

827 Az országgyűlés'IS. ülése 1955. április 21-én, csütörtökön. H2H kai a kérdésekkel foglalkozik, amelyeket a gyakorlati élet tűz napirendre. Meg kell itt mondani, hogy a magyar tudósok jórésze él is ezekkel a lehetőségekkel. Egyoldalú volna az értékelés, ha nem foglalkoznánk azokkal a hibákkal is, amelyek ma még az egészségügyi munkában megtalálhatók. A magyar egészségügyi dolgozóknak sokat kell tanulni és fejlődni ahhoz, hogy valóban teljes erejükkel és tudásukkal a dolgozók egészségügyét szolgálják. A szocializmus építése nemcsak anyagi helyzetét változtatta meg a dolgozóknak, de nagymértékben fejlesztette kulturális és egészségügyi igényeit is. Meg kell állapítani, hogy a magyar egészségügy komoly fejlődés ellenére sem tudott lépést tartani a növekvő igényekkel. Sok a panasz még most is a dolgozók részéről egyes kórházak és rendelőintézetek, zsúfoltsága miatt. Ezért az egészségügyi minisztérium egyik legfőbb feladata, hogy az egészségügyi hálózatot — az anyagi adottságokat legjobban felhasználva ~7 törekedjék a dolgozók jogos igénye kielégítésére fejleszteni; biztosítsa jobban, mint eddig e fejlesztésben az arányosságot. A magyar orvosok, gyógyszerészek egészségügyi munkáját dolgozó népünk megbecsüli. Pártunk és kormányunk ennek a megbecsülések adott kifejezést akkor, amikor jelentős számban tüntetett ki orvosokat, gyógyszerészedet, egészségügyi dolgozókat magas kormánykitüntetésekkel. Orvosainknak ezért a megbecsülésért is fokozottan kell segíteni a termelést, a szocializmus építését, a munkafegyelem megszilárdításáért, a táppénzcsalók elleni határozott eljáráséit folytatandó együttes harcot. Orvosaink megértették, hogy legszebb kötelességük a nép odaadó szolgálata, a szocializmus építésének elősegítése az egészségügy és a

z orvostudomány sajátos eszközeivel. Vigyáztok kell azonban, hogy jó munkájukat, a dolgozókról való gondoskodásukat egyesek anyagias szemlélete ne lazíthassa. Erről gondoskodjék az egészségügyi minisztérium. Egészségügyi dolgozóink munkáját egyre szélesebben támogatják maguk a dolgozók is. ^mondhatjuk, hogy sok ezerre-rúg az egészségügy társadalmi munkásainak száma. A tanácsok állandó bizottsága, a tömegszervezetek, a Vöröskereszt sok ezer aktívája egészíti ki az egészségu

gyi hálózat helyes szervező és felvilágosító munkáját. Dolgozó népünk szívesen és örömmel támogatja az egészségügyi munkát. Nem egy esetben tudunk arról, hogy a dolgozók kezdeményezésére, társadalmi munkában bölcsődék, szülőotthonok, orvosi rendelők és egyéb egészségügyi intézmények létesültek. Az egészségu

gyi munka nem nélkülözheti a tömegek segítségét, akik alkotó kezdeményezésükkel, bírálatukkal segítik munkáját. Szükséges a tanácsok, a tömegszerv izetek, a

Hamigazgatási szervek közreműködése az orf^g közegészségügyi helyzetének megjavitásá^°z. Közegészségügyünk gyorsabb fejlődését csak akkor tudjuk biztosítani, ha az ipari és mezőgazd asági fejlesztési tervekben, a váro> és községrendezésnél, oktatási és kulturális intézmények létesítésénél, a közlekedés és kereske°RSr4GGYÜLÉSI ÉRTESÍTŐ | deimi hálózat szélesítésénél, az ezeket a területeket irányító minisztériumok komoly gondot fordítanak a tervekben az egészségesebb életés munkafeltételek biztosítására. Nagy segítséget nyújtanak közegészségügyünk fejlesztéséhez a közelmúltban megszervezett megyei kózegész! ségügyi állomások. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének márciusi határozata rámutat azokra a legfontosabb feladatokra, amelyeket a jövő| ben népgazdasági, társadalmi és politikai életünk egész területén meg kell valósítani. A Központi Vezetőség határozata megsemmisíti, csapást mér azokra a hibás nézetekre, amelyek a nehézipar fejlesztését háttérbe akarták szorítani. Nehézipar nélkül életszínvonalunk emelése, az ország véderejének fokozása nem képzelhető el. Az ipar, benne a nehézipar fejlesztésének feladata, még jobban kell, hogy ösztönözze az egészségügyi minisztériumot az üzemegészségügy fejlesztésére. Ezeknek az elveknek érvényesülniük kell egészségpolitikánkban is. A magyar egészségügy legközelebbi feladata az, hogy még jobbá tegye a munkásosztály egészségi ellátását. Ügy gondolom, hogy a költségvetésben nagyobb mertékben kell gondoskodni a bányák és nagyüzemek dolgozóinak orvosi ellátásáról. Fokoznunk kell az egészségügyi ellátásukat. Az egészségügyi minisztériumnak sürgősen gondoskodnia kell a bányák és nagyüzemek jobb üzemorvosi ellátásáról, minél előbb be kell tölteni a sok helyen még üresen álló üzemorvosi állásokat, de korszerűbbé kell tennünk az üzemorvosi rendelők felszerelését is. Bár az 1955. évi költségvetésben töriénik gondoskodás az üzemorvosi rendelők felszereléséről, de ezt a magam részéről nem tartom kielégítőnek, ezért javaslom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a nagyüzemek orvosi rendelői felszerelésének kiegészítésére a költségvetési keretet egy Jiiíllió forinttal egészítse ki. Javaslatom a nagyüzemi dolgozók jobb egészségügyi ellátását fogja szolgálni. Javasolom továbbá az egészségügyi tárca költségvetésében a tanácsok felügyelete alá ia>tozó kórházak hitelelőirányzatának 10 millió forinttal való felemelését, a kórházak felszereLési tárgyakkal és gyógyszerekkel való fokozottabb ellátására. Fontos érdek fűződik ahhoz, hogy ezekben a kórházakban is megfelelő mértékben emelkedjék az ellátás színvonala. A lakosság szakorvosiellátásának megjavítása érdekében ugyanis főleg a bánya- és iparvidékeken, több tanácsi kórházban szervezett az egészségügyi minisztérium új, speciális osztályokat. Elsősorban ezeken az újonnan szervezett osztályokon, de egyéb osztályokon is, a szakmai munka színvonalának további fejlesztéséhez szükséges a felszerelés kiegészítése, a belső kapacitás bővítése és a különleges gyógyszerekkel való fokozottabb ellátás. Míg ugyanis a biztosítottak száma a felszabadulástól 55—60 százalékkal nőtt, a kórházi ágyak száma csak 17 százalékkal szaporodott. ! Emiatt is növelni kell az ápolás színvonalát. Ez 60