Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-18

829 Az országgyűlés 18. ülése 1955. április 21-en, csütörtökön. 83Ö teszi indokolttá e kórházak költségvetésének 10 millió forinttal való felemelését. Az egészségügyi ellátás alapegysége váró­ban és falun egyaránt a körzet. A jó körzeti or­vos nemcsalt a Körzet gyógyító, megelőző es köz­egészségügyi, járványügyi munkájáért felel, hanem mint a népet szolgáló értelmiségi dol­gozó, egyre inkább részt vesz a lakocsag felvi­lágosításában, nevelésében és a közügye* inté­zésében is. Ezt bizonyítja a legutóbbi tanács­választás is. Orvosokat és egészségügyi dolgozó­kat a lakosság városban és falun egyaránt sok helyen választott meg tanácstagnak. Ezért is fontos, hogy a nagyüzemek, a bányavidékek üres körzeti orvosi állásainak betöltése után az egészségügyi minisztérium minél előbb gondos­kodjék a falusi üres körzeti orvosi állások be­töltéséről, és egyre inkább biztosítsa a mező­gazdaság szocialista szektorának jobb egészség­ügyi ellátását. Ehhez azonban nem elég az orvo­sok körzetbe irányítása, hanem az is kell, hogy az orvos munkafelételeiről is gondoskodás tör­ténjék. Nagy feladat vár a tanácsokra az orvos lakásának, rendelőjének, közlekedésének biztosí­tására. Követendő példaként említem, hogy az én járásomban, a békési járásban, Köröstarcsa községben az új körzeti orvos részére tiszta, jó lakást biztosított a községi tanács. Ugyanott a községi tanács a legnagyobb és legszebb házból jól működő bölcsődét létesített. Békés község­ben a jól dolgozó egészségügyi állandó bizottság komoly munkát végez az egészségügyi felvilá­gosítás terén. Ennek következtében javulni fog községünk tisztasága, közegészségügyi helyzete. Célunk az, hogy a község lakossága átérezze a közegészségügy jelentőségét és fokozottabban vi­gyázzon jobb egészségügyi helyzetére. Tisztelt Országgyűlés! Nehéz, de szép és megtisztelő feladat az egészségügyi dolgozók szá­mára az ország lakosságának egészségét meg­védeni, fejleszteni a magyar egészségügy minő­ségi színvonalát. A magyar orvosok, gyógysze­részek, egészségügyi dolgozók érzik ennek fele­lősségét, és minden erővel és tudásukkal azon vannak, hogy megfeleljenek ezeknek a felada­toknak. Nincs szebb kötelességük a magyar egészségügyi dolgozók tízezreinek, mint hogy tu­dásukkal és munkájukkal szolgálják népünk ér­dekét. A magyar egészségügyi dolgozók már eddig is bebizonyították, hogy akarnak és tud­nak küzdeni a dolgozók egészségügyi ellátásá­nak megjavításáért. Meggyőződésem, hogy az egészségügyi dolgozók a haladó tudományok eredményeinek felhasználásával mindent el fog­nak követni, hogy az egészségügy sajátos esz­közeivel elősegítsék a szocialista építést. Kérem az Országgyűlést, hogy javaslatai­mat fogadja el. Az 1955. évi költségvetést, amely visszatükrözi számaiban az egészségügyi fel­adatokról való gondoskodást is, elfogadom. (Taps) ELNÖK: Szólásra következik? CZÉH JÓZSEF jegyző: Sárfi Rózsi képvi­selőtársunk. SÁRFI RÓZSI: Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügyi költségvetés két rendkívüli fontos­ságú területét szeretném kissé részletesebben érinteni felszólalásomban, az anya- és csecsemő­védelem és a szociálipolitika területén elért eredményeinkről és elkövetkezendő feladataink­ról kívánok szólni. ivormanyzatunk az elmúlt tíz esztendő alatt Len miezxs.eueùeiDOi rmncug Kimagaslott az eni­uciioi, a uuiuüi, a gyermeKeKroi, az öregedi oi, a «jsaiaurol vaio gouaosKodas. A lelszaoauuias eloui Magyarul szag anya- es csecsemoveüeime is magán viselte a Kapitalista társadalom min­uen jenegzetesseget. Hivatalosan DeszelteK ugyan csaiaaveaelemroi, de ugyanaKKor a nóKet es a gyermeKeket a Kettős KizsaKmanyolas minden szenveuese és nélKulözese sújtotta. Felszabaüu­lasunK után pártunk politikája határozta meg a magyar egészségügy és ezen belül az anya­es cseesemóvedelem lejlödésenek irányát is. Ez kilejezesre jutott mind az egyes intézmények íejlesztesében, mind az állami szervek által Ki­adott rendelkezésekben. Az anya- és csecsemővédelem területén nagy haladást jelentett a Munka Törvényköny­ve, amely szabályozta a nők jogait és védel­mét. A Munka Törvénykönyve ugyanis leszö­gezi, hogy a nőket olyan munkára nem szabad alkalmazni, amely rájuk nézve hátrányos kö­vetkezményekkel jár. Intézkedik arról is, hogy a terhes anyát a terhesség hatodik hónapjától, a szoptató anyát pedig a gyermek hathónapos koráig nehéz testi, éjszakai munkára, illetőleg túlórázásra beosztani nem lehet. Szabályozza a Munka Törvénykönyve a szülés előtti és utáni szabadságot, biztosítja az anyák számára a szop­tatási időt. Anyavédelmünk fokozott gondot fordít a terhes nők gondozására, ezért tette kötelezővé a terhesség bejelentését is. Ennek következmé­nye az, hogy huszonnégyszer annyi terhes nőt gondozunk, mint a felszabadulás előtt. A szülé­szeti, nőgyógyászati és szülőotthoni ágyak szá­mának emelkedése és a felvilágosító munka eredményezte, hogy míg 1938-ban a szüléseknek csak 22,1 százaléka, addig 1954-ben már 62,5 százaléka történt intézetben. A szülészeti ágyak számának emelkedése azonban nem állt arány­ban az intézeti szülések iránt megnyilvánuló igényekkel. Ennek következtében meglehetősen zsúfoltak intézeteink. Az egészségügyi tervezés nem készült fel a fejlesztés feladataira időben. Népünk egészségügyi kultúrájának jelentős emelkedését mutatja az is, hogy egyre kevesebb szülés történik szaksegítség nélkül, egyre töb­ben veszik igénybe az orvosi segítséget, egyre jobban érvényesülnek ezen a területen is a Szovjetunióban szerzett tapasztalatok. Ezek együttesen eredményezték azt, hogy az anyák halálozása jelentős mértékben csökkent és nem­zetközi viszonylatban is igen kedvezően alakult. E területen komoly előrehaladást jelentett a koraszülött-gondozás tudományos alapjainak le­rakása. Ez a háború előtt teljesen ismeretlen volt. Ma már Budapesten és több vidéki város­ban korszerű koraszülött osztályok működnek. Az elmúlt évben kezdte meg működését a Ba­kács téri koraszülő-koraszülött kórház. Az elmúlt évekbeh jelentősen növekedett «

Next

/
Oldalképek
Tartalom