Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-18

823 Az országgyűlés 18. ülése 1955. április 21-én, csütörtökön. 824 dott, vetéseink viszont még eléggé hátra vannak a fejlődésben. A kedvező őszi vetés és az elég jól áttelelt növényállomány alapján a késői kitavaszodás ellenére is számíthatunk jó gabonatermésre, ha mindent megteszünk őszi vetéseink tavaszi munkái terén. A legfőbb e tekintetben, hogy mindenütt fokozott figyelemmel végezzék el a vetések tavaszi ápolását és számítva a gyomok nagyobb arányú jelentkezésére, felkészüljenek a gyomirtásra. Ehhez nagy segítséget nyújt, hogy jelentős területen — csaknem negyedmillió holdon — tudunk már vegyszeres gyomirtást alkalmazni. Vetéseink nagyobb részén azonban még rá kell készülni, hogy kézi gyomirtást végezzenek minden olyan veszedelmes gyomnövény kiirtására, amely különösen csökkentené a termést. Emellett a készletekhez képest mindenütt alkalmazzák a fej trágyázást, ahol csak lehetőség van arra. A nagyobb kenyérgabona-termésért folytatott harc következő fejezete pedig a betakarítás lesz, s már most kezdeni kell készülni arra, hogy a betakarításkor minél kevesebb legyen a veszteség és minden megtermett szem a zsákba kerüljön. Tavaszi vetésnövényeink terméseredménye természetesen még inkább kezünkben van. Kiemelkedő jelentőségű ezek között a kukorica, amelynek a termelésére országunkban különösen kedvező adottságok vannak, s egész dolgozó parasztságunk ért is a kukorica termesztéséhez. Most arra van szükség, hogy a nagyobb termés elérésének minden célravezető útját-módját teljes mértékben alkalmazzuk és feltétlenül biztosítsuk, hogy ez évben nagy kukoricatermést takarítsunk be. Az őszi-téli előfeltételek kedvezőek. A kukoricaföldek nagy része őszi szántást kapott, a trágyázás elég jelentős volt, a talajnedvesség is jelentékenyen nagyobb, mint az átlagos. A siker most azon múlik, hogy már a vetés előtti talaj előkészítésben, a vetés végrehaj tásásában, s legfőképpen a növényápolásban minden lehetőt megtegyünk a termés növelése érdekében. Kiemelkedő jelentősége van e tekintetben annak, hogy minden rendelkezésünkre álló heterózis kukoricavetőmagot elvessünk, ami már egymagában mintegy 15 százalékos termésnóvelést jelent az ilyen vetőmaggal vetett területen. Ezenkívül annak, hogy elsősorban a termelőszövetkezeti gazdaságokban és az állami gazdaságokban, de az egyénileg termelőknél is minél nagyobb területen vessék és műveljék négyzetesen a kukoricát. Ehhez most már — ha még nem is nagy számban — gépeink is vannak. Emellett azonban kézi munkával is törekedjenek négyzetes vetésre mindenütt, mert ami munkatöbbletet kíván ilyen módon az ültetés, az bőven megtérül a kapálás időszakában, amikor elsősorban a gépállomások gépeivel, de lókapával is keresztbe-hosszába gyorsan többszöri kapálást lehet adni a kukoricának. Hasonló lehetőségeink vannak a burgonyatermés növelése érdekében is. A burgonyánál is minél nagyobb arányban érdemes alkalmazni az ennél a növénynél még kevéssé ismert négyzetes fészkes ültetést. Ennél a növénynél szintén nagyarányú munkaerő-megtakarítással és a termés növelésével jár ez a módszer. Előre kell látnunk, hogy a késői kitavaszodás folyamán erősen összetorlódnak a tavaszi munkák és mire a burgonya, kukorica, napraforgó és egyéb tavaszi növények vetése befejeződik, máris nyakunkon lesz az első sarabolás, kapálás munkája a cukorrépánál és sorra a többi növénynél is. Ezért előrelátó szervezéssel, a munka jó beosztásával kell mindenütt már most felkészülni arra, hogy ebben a rohammunkában ne a gyomok kerekedjenek felül. Ez évben sokkal kedvezőbb feltételeink vannak arra, hogy bármilyen mértékben összesűrűsödő nóvényápolási munkával is megbirkózzunk. Az a több ezer Univerzál traktor és kultivátor, ami gépállomásaink rendelkezésére áll, olyan erő, amit ha helyesen használunk fel, nem lehet olyan helyzet, nem lehet olyan időjárás, hogy sikeresen ne tudjuk elvégezni minden növénynél a kapálást. Ennek a sikere a mezőgazdasági irányító szerveken, döntően a gépállomások dolgozóin, mezőgazdászain, traktorosain múlik, és természetesen a termelőszövetkezetek minden tagján és minden egyéni gazdálkodón is. A mezőgazdasági irányító szerveknek az a kötelességük, hogy a munka helyes megtervezésével és jó szervezésével irányítsák ezt a munkát és különösen erélyesen és operatív módon segítsenek ott, ahol a munka kezdene lemaradni. Ha kedvező időjárási viszonyok mellett is joggal azt mondjuk, hogy a termés döntően a növényápoláson, a kapáláson és a talaj erőpótláson múlik, úgy most kétszeresen igaz ez. Éppen ezért a mezőgazdaság minden dolgozója, akár a minisztériumban, akár a helyi szerveknél, akár közvetlenül a termelésben dolgozik, kétszeresen felelős most egész népünknek azért, hogy megsokszorozott erővel végezze munkáját, használjon ki minden munkára alkalmas időt, hogy az elvégzendő' munkákkal semmit nem késlekedve, minél több kedvező feltételét teremtse meg a jó termésnek. Népköztársaságunk állama a költségvetésben és a népgazdasági tervekben minden lehetőt megadott mezőgazdasági termelésünk fejlesztése érdekében, most rajtunk a sor, hogy minden erőnket latbavetve teljesítsük azt, amit egész dolgozó népünk joggal elvár tőlünk: minden eddiginél jobb munkát kell végeznünk és ennek eredményeként minden körülmények között jó termést kell betakarítanunk. Kérem a költségvetés elfogadását. (Nagy taps.) ELNÖK: Az ülést 14 óra 30 percig felfüggesztem. (Szünet 13,30—14,30) (Elnök: NAGYISTÓK JÓZSEF) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik Szabó Miklós képviselőtársunk. SZABÓ MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Az 1955. évi költségvetést olyan időpontban tárgyaljuk, amikor egész dolgozó népünk forró lelkesesedéssel ünnepelte meg hazánk felszabadulásának tizedik évfordulóját. A megemlékezés egyben visszatekintés volt az elmúlt tíz esztendő nagy harcaira, politikai, gazdasági és társadalmi életünk egész területén.