Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-18

821 Az országgyűlés 18. ülése 1955. április 21-én, csütörtökön. 822 nabetakarítás során, majd a nyári munkák időszakában a kombájnok, aratógépek, tarlóhántást végző gépek ós egyéb, főleg betakarító gépek munkájában. Egy vonatkozásban pedig különösen fontos és sürgős teendőink vannak: ez pedig a termelékenység növelése és az önköltség csökkentése. Gépállomásaink igen drágán dolgoznak, önköltségük nem csökken megfelelő arányban, s különösen laza a pénz- és anyaggazdálkodás, valamint a nép vagyonának megóvása a gépállomásokon. E tekintetben meg kell állapítanunk, hogy mindazok a súlyos megállapítások, amelyeket a Központi Vezetőség általában tett, fokozottan érvényesek a gépállomásokra. Ennek megfelelően fokozott erőfeszítésre van szükség, hogy ezeket kiküszöbölhessük. Ez év első negyedében, mint az elmúlt évben is, már tettünk néhány komoly intézkedést ennek' érdekében, s ezek hatása részben máris jelentkezik. Így a gépállomások könyvelését és adminisztrációját fejlesztettük, szorosabbá tettük a gépek és eszközök nyilvántartását és számadásuk ellenőrzését, és ezenkívül a traktorbrigádok többségében megfelelő színvonalú külön elszámolót állítottunk be, akiknek feladata egyrészt a teljesítmények ellenőrzése, másrészt a brigád anyagi eszközeivel való gazdálkodás számontartása és ellenőrzése. Tisztelt Országgyűlés! Gépállomásaink ma már rendelkeznek olyan gépi erővel, emellett à gépállomási és tanácsi mezőgazdasági szervezetben van annyi képzett szakemberünk — és nem utolsósorban termelőszövetkezeti vezetőinknek és az egész tagságnak van már annyi tapasztalata —, hogy a termelőszövetkezeti gazdaságok nagyüzemi lehetőségeit sokoldalúan, nagyarányúan és az eddigit messze meghaladó mértékben valóra váltsuk. Termelőszövetkezeteinkben minden lehetősége megvan annak, hogy nagy többségük gyors ütemben fejlett, szocialista nagyüzemmé fejlődjék, és tömegesen elérje azt a szintet, ahova már több száz élenjáró termelőszövetkezetünk eljutott, és már ebben az évben egész termelőszövetkezeti gazdálkodásunk jóval túlszárnyalja az egyéni gazdálkodók termelési eredményeit. Ezért a mezőgazdaság minden irányító szervének az most a legfőbb kötelessége, hogy a termelőszövetkezeti gazdaságokat hozzásegítse reálisan meglévő nagyüzemi adottságaik teljes kiaknázásához, s érjék el, hogy a termelőszövetkezetek minden téren kimagasló termelési eredményeket mutahassanak. fel. Mi szükséges ehhez? Mindenekelőtt az, hogy mind a tanácsi mezőgazdasági szervek, mind a gépállomások sokoldalúan erősítsék a közös gazdálkodás nagyüzemi alapjait. Tehát terjedjen ki figyelmük a szövetkezeti gazdaságok talajerő utánpótlására, helyes vetési arányaira, a munkaerő biztosítására, a háztáji gazdaság fejlesztésére, s különösen arra, hogy a közös állatállományt, ezen belül is elsősorban a szarvasmarhaállományt, mind növendékek felnevelésével, mind vásárlások útján, s az új tagok állatainak bevitelével a lehető leggyorsabban gyarapítsák. Különösen terjedjen ki figyelmük arra, hogy a népgazdaságilag különösen fontos, és a termelőszövetkezet jövedelmezősége szempontjából is leghasznosabb termelési ágakat kiemelkedő gonddal fejlesszék. Legfontosabb ezek közül — a kenyérgabona mellett — a kukoricatermelés minél nagyobb területen való kiterjesztése és a terméshozam minden lehető eszközzel való fokozása, továbbá a szövetkezeti tehenészet tejtermelésének a növelése, s nem utolsósorban a szerződéses növények gondos megtermelése. Ha így dolgoznak a mezőgazdasági irányító szervek a szövetkezeti gazdálkodás megerősítésén, fejlesztésén, semmi kétség nem fér hozzá, hogy már ez évben minden termelőszövetkezetben az egyénieket jóval meghaladó termelési eredményeket lehet elérni. Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó nagyjelentőségű határozatok, a Központi Vezetőség júniusi határozata, s utána a párt és a kormány együttes mezőgazdaságfejlesztési határozata, majd a III. kongresszus útmutató határozatai, végül a Központi Vezetőség márciusi határozata nyomán sok olyan intézkedést hajtottunk végre a mezőgazdaságban, amelyek közvetlenül és hatékonyan szolgálják mind a termelés általános fejlesztését, mind a szövetkezeti gazdálkodás erősítését és kiszélesítését. Ezek nyomán sok biztató jel mutat arra, hogy mezőgazdaságunk ez évi eredményei jobbak lesznek a múlt évinél. A múlt év őszén eddig el nem ért arányban teljesítettük az őszi mélyszántás tervét, s kedvező időjárási viszonyok mellett időben történt őszi kenyérgabona-vetésünk nagy része, bár súlyos lemaradás mutatkozott meg abban, hogy kenyérgabona-vetésünk nem érte el a tervezett mennyiséget. Nem volt kedvezőtlen a téli időjárás sem, részben azzal, hogy a nagyobb hidegek időszakában hótakaró fedte a vetéseket, részben azzal, hogy az idei téli csapadék meghaladta a korábbi évek átlagát. Ugyancsak nem szenvedtek vetéseink számottevő károsodást sem a tavaszi vizektől, sem növényi vagy állati kártevőktől. Mind e kedvező körülmények igen biztatók a tekintetben, hogy ez évben jó termésre számíthassunk. Sajnos, a tavaszi időjárás nem kedvezett. A késői kitavaszodás erősen hátráltatta a tavaszi munkák megkezdését, emiatt késett a tavaszi kalászosok elvetése és emiatt nem tudtuk tavaszi búzavetéssel sem pótolni az őszi kenyérgabonavetés hiányait, másrészt pedig a szokatlanul hideg tavaszi időjárás, valamint a most is folytatódó hajnali fagyok nagymértékben hátráltatják a növényzet fejlődésének megindulását. Különösebb kárt ez a szokatlanul hideg tavaszi időjárás — a barack- és cseresznyetermést nem számítva — még nem idézett elő, azonban mindenesetre nem segíti elő, hanem nehezíti a jó termés elérését. Azt azonban előre látjuk, hogy a szokatlanul hideg tavaszi időjárás kedvezőtlen kihatásait leküzdhetjük a következő időszakban. Ez évi termésünk sikere még a kezünkben van és a mezőgazdaság dolgozóinak a további munkáján múlik, hogy mekkora termést tudunk az idén betakarítani. Ennek tudatában kell, hogy felelősséget érezzen a mezőgazdaság minden dolgozója, és ennek megfelelően tegyen meg minden tőle telhetőt. így van ez már az őszi kenyérgabona termését illetően is, bár a naptári idő már előrehala-