Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-18

819 Az országgyűlés 18. ülése 1955. április 21-én, csütörtökön. 820 lesítése. A Központi Vezetőség márciusi határozata óta eredményesen folyik a harc a termelőszövetkezetek lebecsülése, elszigetelése ellen, s ennek alapján máris igen nagy lendület tapasztalható termelőszövetkezeti mozgalmunkban, egyrészt olyan irányban, hogy a termelőszövetkezetek gazdálkodása jelentősen javul, s mind a téli tervezés és a tavaszi munkára való felkészülés, mind a tavaszi munkák idején a termelőszövetkezetek nagy többsége már messze előlhaladt ezen a tavaszon az egyéni gazdálkodók előtt, s minden remény megvan arra, hogy termelési eredményeink ez évben már minden téren és nagyobb arányban fogják bizonyítani a nagyüzemi gazdálkodás fölényét az egyéni parcella-gazdálkodással szemben. De tapasztalható a termelőszövetkezeti mozgalom fellendülése olyan irányban is, hogy az egyénileg gazdálkodók más szemmel néznek a termelőszövetkezetekre, mint az elmúlt másfél év alatt, s ez az érdeklődés abban is megnyilvánul, hogy nem kevesen léptek be a termelőszövetkezetekbe ennek az évnek a tavaszán. Az 1955. évi költségvetés még fokozottabban, mint az elmúlt évben, sokoldalúan elősegíti a szövetkezeti gazdálkodás fejlesztését, s magának a termelőszövetkezeti mozgalomnak a kiszélesítését. Ezt szolgálják közvetlenül azok az összegek, amelyeket a termelőszövetkezetek támogatására irányoz elő a költségvetés. De emellett a költségvetés szinte minden tétele elsősorban a termelőszövetkezeti gazdálkodást szolgálja, így a legkülönbözőbb termelési célok fedezetéül szolgáló összegek elsősorban a termelőszövetkezetek gazdálkodását segítik, valamint az oktatásban is külön figyelmet fordítunk a termelőszövetkezeti oktatásra, s a termelőszövetkezeti elnökök eddig is működő tanfolyama mellett ez évben már szélesebb körben készítjük elő a termelőszövetkezeti veztők rövid téli tanfolyamát. Mind az 1954. évi, de még inkább az 1955. évi költségvetés az előbbiek mellett számos termelési, adó- és beadási kedvezményen kívül igen jelentős hitelösszegekkel is gondoskodik arról, hogy a már meglévő és a jövőben alakuló szövetkezetek számára biztosítsuk eredményes, közös gazdálkodásuk kezdeti előfeltételeit. Mindezek a jelentős anyagi eszközök természetesen csak akkor szolgálják valóban a szövetkezeti gazdaságok erősödését, termelésük emelkedését, ha a mezőgazdaságot irányító szervek, a tanácsi és a központi szervek valóban legelső feladatuknak tekintik a szövetkezetek fejlesztését, s az erre a célra rendelkezésre bocsátott eszközöket gazdaságosan és eredményesen használják fel. E tekintetben az elmúlt évben számos komoly hibát kellett megállapítanunk. Sok helyen elhanyagolták a termelőszövetkezeteket, s azzal a jelszóval, hogy nem szabad az irányítás adminisztratív módszereivel zaklatni a termelőszövetkezeteket,, sok olyan termelőszövetkezetet is sorsára hagytak, amelyet pedig nagyon gondos, körültekintő segítséggel kellett volna erősíteni, fejleszteni, örömmel állapíthatjuk meg, hogy e téren a Központi Vezetőség márciusi határozata óta gyökeres fordulat következett be. Helyi szerveink szinte versengenek abban, hogy a termelőszövetkezetek helyzetét elemezzék, vizsgálják, a szükséges intézkedéseket kidolgozzák és azokat egymásután meg is valósítsák. E tekintetben sok kitűnő kezdeményezést tapasztalhatunk mind a megyei, mind a községi és járási tanácsok egész munkájában, és ezen belül a mezőgazdasági szervek tevékenységében. A szép kezdeti lendülettel azonban még nem elégedhetünk meg. E lelkes kezdeményezések és vállalások sikerét az dönti el, hogy a meglevő termelőszövetkezetek milyen termelési eredményeket érnek el, mind növénytermelésünkben, mind állattenyésztésünkben, s hogy ennek nyomán hogyan győződnek meg az egyéni gazdálkodók a szövetkezeti gazdálkodás fölényéről, hogyan lépnek be a megerősödött meglévő termelőszövetkezetbe és hogyan alakulnak új, egészséges és kezdetben is sikeresen gazdálkodó termelőszövetkezetek. Mezőgazdaságunk szocialista fejlesztését különösen hivatottak szolgálni a gépállomások, amelyekre népköztársaságunk mind az elmúlt évben, mind ez évben igen nagy összegeket fordít. Az 1955-ös költségvetési évben nagy arányban tovább növekszik gépállomásaink gépi felszerelése. 3355 új traktorral, ezen belül 1043 Univerzál traktorral növeljük gépállomásaink gépparkját, és ezek mellett számos olyan munkagépet adunk gépállomásainknak, amelyek a korábbi években csak mutatóban voltak ott. Igen nagy jelentőségű új rendszert vezettünk be az elmúlt költségvetési évben a gépállomásokon azzal, hogy a gépállomások által kiszolgált termelőszövetkezetekbe a gépállomások kötelékébe tartozó mezőgazdászokat állítottunk be. Az eddig eltelt nem hosszú idő tapasztalata az, hogy sok helyen mind a termelőszövetkezetek, mind a gépállomások részéről nem értették meg eléggé a gépállomási mezőgazdászok feladatait, s emiatt munkájuk nem is volt elég hatásos. Az is hozzájárult ehhez, hogy a hálózat gyors kiépítése során több helyen nem megfelelő szakképzettségű, vagy éppen politikailag nem kívánatos elemek kerültek e fontos posztokra. A kezdeti zavarok és nehézségek után azonban ma már nyugodtan elmondhatjuk, hogy ez a rendszer bevált és a gépállomások termelőszövetkezeti mezőgazdászai mind nagyobb arányban dolgoznak eredményesen. A gépállomások munkája — amint azt mind a termelőszövetkezetek, mind az egyéni gazdálkodók, mind a tanácsi szervek többször megállapítják — sok tekintetben javult. Ma már kevesebb a panasz a gépi munka minőségére, és ez év tavaszán igen dicséretes erőfeszítést fejtenek ki a gépállomások annak érdekében, hogy a meglévő gépeikkel a kukorica négyzetes művelését nagy területen elvégezzék. Mindez azonban mégcsak kezdeti eredmény, s ezzel még távolról sem lehetünk megelégedve. Mind az alapvető mezőgazdasági munkák elvégzésében, mind különösen a fejlettebb gépi módszerek alkalmazásában nagyon sokat kell még fejlődnie a gépállomásoknak. A négyzetes kukoricavetés érdekében kifejtett mostani munkájuk biztató jel, amelyet tovább kell folytatni a kapálás időszakában, a szé-