Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-18

813 Az országgyűlés 18. ülése li helyes takarmányozásához és gondozásához. Mezőgazdasági termelőszövetkezeteink fejlesztésében nagy szerep vár gépállomásainkra. Nyiij tsanak az eddiginél még több gépi segítséget termelőszövetkezeteink terméshozamának emeléséhez. Mint hiányosságot említem meg, hogy a nehéz, kötött talajon dolgozó gépállomásaink nem rendelkeznek nehéz magtakaró fogasokkal. Javasolom, hogy a földművelésügyi minisztérium gépesítési főigazgatósága ezeket a gépállomásokat lássa el nehéz fogasokkal, mert nehéz, kötött talajon végzett munkáknál erre igen nagy szükség van. Mezőgazdasági termelőszövetkezeteink további fejlesztéséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy érvényesüljön a minisztertanács által jóváhagyott alapszabály. A vezetésben és termelőszövetkezeteink egész működésében érvényesüljön a szövetkezeti demokrácia. A vezetők érezzenek felelősséget a termelőszövetkezeti közgyűlés határozata iránt; fokozottabb gondot kell fordítani a közös vagyon védelmére, a takarékosságra és a jó szervezésre. Érvényesüljön termelőszövetkezeteink további munkájában a világos fej, a tiszta kéz és a magyar parasztság legendás szorgalma és földszeretete. A párt és a kormány a Viharsarok parasztsága részére is megadta az eredményes gazdálkodáshoz szükséges segítséget a gépállomások, növényvédőszerek, kéziszerszámok, kisgépek, építési anyagok biztosítása által. Ezért termelőszövetkezeteink, egyénileg dolgozó parasztságunk becsületbeli ügye és kötelessége, hogy a mezőgazdasági termelés hozamának emelésével tovább erősítse, szilárdítsa a munkás-paraszt szövetséget. Az előttünk lévő költségvetés, meggyőződésem szerint, népgazdaságunk erősödését, dolgozó népünk életszínvonalának emelkedését segíti elő, ezért a költségvetést a dolgozó parasztság és a magam nevében elfogadom. (Nagy taps.) ELNÖK: Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter kíván szólni. ERDEI FERENC: Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a minisztertanács 1953. decemberi határozata a mezőgazdasági termelés fejlesztésére azt a célt tűzte ki, hogy dolgozó népünk életszínvonalának emelése érdekében a mezőgazdasági termelés minden fontosabb területén harcot kell indítani a több termés, a nagyobb hozam eléréséért, a mezőgazdasági termelés általános fellendítéséért. A mezőgazdasági termelés hozamának nagyarányú emelése egyben azt is jelenti, amint ezt a III. kongresszus és a Központi Vezetőség határozatai világosan leszögezték, hogy tovább kell erősítenünk mezőgazdaságunk szocialista szektorát és a termelőszövetkezeti mozgalom kiszélesítésével, elsősorban meglévő termelőszövetkezeteink gazdálkodásának erősítése útján tovább kell fejlesztenünk mezőgazdaságunk szocialista átszervezését. Mezőgazdaságunk előtt tehet ez a két alapvető feladat állt az 1954. évi költségvetési évben, amelynek zárszámadását most az országgyűlés tárgyalja, és ugyanez a két >. április 21-én, csütörtökön. 814 egymástól elválaszthatatlan célkitűzés határozza meg 1955. évi munkánkat is s ennek szolgálatában áll az a költségvetés, amelyet egyidejűleg most tárgyal az országgyűlés. Mezőgazdaságunknak e két nagy feladata teljesítéséért természetesen elsősorban és közvetlenül azok az állami szervek felelősek, amelyek akár országosan, akár helyileg a mezőgazdasági termelést és ezen belül a termelőszövetkezeti gazdaságok fejlesztését irányítják. Mindkettő egyaránt nagy és bonyolult feladat és a mezőgazdasági szervekre súlyos felelősséget ró. Népköztársaságunk ennek megfelelően messzemenően gondoskodott az elmúlt évben és gondoskodik az ez évi költségvetésben is azokról az anyagi eszközökről, amelyek alátámasztják, lehetővé teszik e feladatok teljesítését. Azt is meg kell azonban állapítanunk, hogy a mezőgazdaságot irányító állami szervek munkája nem kielégítő, nem szolgálták olyan eredményességgel e nagy feladatok teljesítését, mint ahogy azt a párt, az országgyűlés és a kormány határozatai megkövetelték volna, s annak arányában sem, amilyen nagy anyagi eszközöket fordított népgazdaságunk az elmúlt esztendőben a mezőgazdaság fejlesztésére. Különösen súlyosan kell megítélnünk azt, hogy mezőgazdasági igazgatási szerveink — éppen úgy, mint a mezőgazdaság fejlesztését vagy magát a mezőgazdasági termelést szolgáló vállalatok — rendkívül drágán termeltek, sem anyag-, sem pénzgazdálkodásukban nem érvényesült kellően az önköltség csökkentésének, általában a takarékosságnak az alapvető követelménye. Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági termelés általános fellendítésének, a hozamok nagyarányú emelésének mind a termelőszövetkezetekben, mind az egyéni gazdálkodóknál különösen fontos tényezője az általános mezőgazdasági igazgatás munkája, amelyet a helyi tanácsok mezőgazdasági szakigazgatási szervei végeznek. A tanácstörvény, s ennek alapján a mezőgazdasági szakirányítási szervezet többirányú egyszerűsítése nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a tanácsi szervek mezőgazdasági munkája kezd gyorsabb, eredményesebb lenni és valamelyest csökken az a bürokratikus huza vona, amelyet mind itt az országgyűlésben, mind a legkülönbözőbb tanácskozások fórumain olyan sokszor — s őszintén be kell vallani — jogosan felvetettek mind képviselőtársaim, mind más felelős párt- és állami funkcionáriusok. Az 1954. évi költségvetési esztendőben még igen nagy létszámmal dolgoztak a mezőgazdasági szervek. S ugyanakkor mellettük sok területen a tanácsokon kívül közvetlenül a minisztérium által irányított mezőgazdasági szervek is ellátták a mezőgazdasági igazgatás, illetve a termelés sok feladatát. Ez a felduzzadt, nagylétszámú apparátus már arányainál fogva is előidézte azt, hogy a termelés közvetlen előmozdítása helyett sok esetben a papirosintézkedések tömege duzzadt fel, s a hosszú ideig tartó bürokratikus huza vona hatalmasodott el a mezőgazdasági szakirányításban. >Ezek a tapasztalatok vezettek arra, hogy részben a tanácstörvény