Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.
Ülésnapok - 1953-18
787 Az országgyűlés 18. ülése 1955. április 21-én, csütörtökön. 788 János, egy értekezleten egyenesen arra utasította beosztottjait, »ne tálaljanak ki mindent« a? Állami Ellenőrző Központ előtt és »-piszkos csibész-«-nek nevezte vállalatának azt a dolgozóját, aki teljesítette törvényes kötelezettségét és az állami ellenőrzés által kért felvilágosítást megadta. Nekünk, a nép választott képviselőinek, különösen nagy figyelmet kell fordítani a dolgozók jelzéseire, mert felelősek vagyunk nemcsak azért, hogy helyes törvényeket hozzunk, hanem azért is, s hogy azok megfelelően legyenek végrehajtva. Nekünk is törekednünk kell rá, hogy a felülről jövő ellenőrzést összekapcsoljuk az ali.ili'ól jövő ellenőrzéssel, a dolgozók építő bírálatával. Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Ellenőrző Központ a pénzügyminisztériumnak az 1954. évi költségvetés végrehajtásáról szóló zárszámadását megvizsgálta és megállapította, hogy mind a bevételek, mind a kiadások ismertetése és elemzése szabályszerűen történt. Ezért javaslom az 1954. évi költségvetési zárszámadás elfogadását. Azokat a tanulságokat, amelyek az 1954. évi gazdálkodás eredményeiből és hibáiból levonhatók, hasznunkra kell fordítani és ennek segítségével is biztosítani kell, hogy az 1955. évi költségvetésben meghatározott célok maradéktalanul megvalósuljanak. Az 1955. év a Magyar Népköztársaság második ötéves terve előkészítésének éve. Ennek szem előtt tartásával kell végrehajtani az évi költségvetésünket is. A párt és a kormány az elmúlt évben fontos határozatokat hoztak az állami és gazdasági munka egyszerűsítéséről, olcsóbbá, jobbá tételéről. E határozatok teljesítésében történtek kezdeti lépések, de távolról sem annyi, amennyi szükséges és lehetséges volt. Mindenki egyetért abban, hogy az apparátust és munkáját egyszerűsíteni kell, de meg kell mondani, hogy amikor a végrehajtásra kerül sor, ezt a legtöbb ve/l 'lo mástól és más területen várja. A végrehajtott intézkedések nyomán a népgazdaság sok területén javult ugyan az utolsó félévben a termelők és nemtermelők számaránya, de voltak népgazdaságunknak olyan területei is, ahol a nem-termelők számaApya növekedett. A földművelésügyi miniszterem vállalatainál például a múlt év végén 100 termelőre körülbelül két fővel több nem-termelő jutott, mint az előző év azonos időszakában. Az állami begyűjtésben, ahol a kormány a múlt év elején arra hozott határozatot, hogy az igazgatási és vállalati szervezetet egyszerűsíteni és a létszámot csökkenteni kell, a létszám — az Összes begyűjtéssel foglalkozó szerveket figyelembe véve — nem csökkent, hanem növekedett és ezzel szoros összefüggésben növekedett a begyűjtés költsége is. Szeretném a múlt év ellenőrzési megállapításaiból kiragadott néhány eseten keresztül azt is szemléltetni, hogy magában a termelésben milyen hatalmas tartalékok állnak rendelkezésünkre. A kohó- és gépipari miniszter elvtárs tegnapi felszólalásában beszélt arról, hogy a minisztérium vállalatainál jelentékeny kihasználatlan tartalékok vannak. Ez így van. Én ezekből a tartalékokból konkrét megnyilvánulási formájukban az Állami Ellenőrző Központ ellenőrzései tükrében kívánok néhányat ismertetni. Rendelkezés van arra, hogy a huzamosabb időn keresztül használaton kívül álló gépeket be kell jelenteni, hogy azok megfelelő kihasználását biztosítani lehessen. Az Állami Ellenőrző Központ 24 gépipari vállalatnál ellenőrizte e rendelkezés betartását és megállapította, hogy a vállalatok számos olyan gépet nem jelentettek be, melyek náluk kihasználatlanul álltak. A 24 vállalatnál 475 darab ott felesleges gépet, köztük eszterga-, maró-, fúró- és menetmegmunkáló gépeket talált az ellenőrzés. E 475 gép öszszetétele olyan, hogy ezekből — némi kiegészítéssel — egész gyár is felszerelhető. De nemcsak a gépek vannak meg a gyárhoz, hanem munkaerő is áll rendelkezésre. A kohó- és gépiparban 1954-ben selejt miatt 10,5 millió normaóra ment veszendőbe, továbbá népgazdaságunknak ebben az ágazatában a múlt évben 5,6 millió órát tett ki az állásidő, 7 millió órát az utalványozott pótidő és 9,6 millió túlórát is felhasználtak. Ez összesen 32,6 millió óra — egyetlen évben, a népgazdaság egyetlen ágában. Ha ennek az időveszteségnek csak a felét vesszük is olyannak, ami jobb munkaszervezéssel megtakarítható, ez 7000 munkás egy évi munkáját képviseli. Ez a munkaidő pedig elég 22 000 G—35-ös traktor, vagy közel 10 000 35-es Diesel tehergépkocsi gyártásához. Anyagtartalék is van: csak csökkenteni kell a felesleges ráhagyásokat, a selejtet, — amiről már a pénzügyminiszter elvtárs és a kohó- és gépipari miniszter elvtárs is beszéltek. A pénzügyminiszter elvtárs a beszámolójáj ban beszélt arról is, hogy az építőiparban mutatkozó lazaságok megszüntetésével olyan tarj talékokat lehetne felszabadítani, melyekből új ' lakások százait építhetnénk fel7"En csak egy pél! dát hozok fel ennék alátámasztására: a Debrel ceni Építő Vállalatnál tartott AÉK ellenőrzés fel| tárta például, hogy a múlt évben elvégzett munkákra 40 százalékkal több munkaidőt fordítottak, mint amennyi műszakilag indokolt volt. Ezt meg lehetett volna takarítani, ha a vállalat munkáslétszámát és műszaki kádereit nem forgácsolják szét a sok, egyszerre megkezdett munka között, jobban használják ki a gépeket és megszilárdítják a munkafegyelmet. Az ennél az egyetlen vállalatnál megtakarított idő alatt 80 kétszobás lakást lehetet volna felépíteni. Azért, hogy a vállalatnál ilyen állapot alakult ki, elsősorban Földesi László, volt vállalati igazgatót terheli a felelősség. Hibásak azonban az irányító szervek vezetői is, Pálfi Sándor, a Tröszt igazgatója és Seregély Aladár, az Országos Lakás- és Középítési Igazgatóság vezetője, akik a helyes irányítást a vállalat munkája feletti gyámkodással cserélték fel, és a műnk i megszervezésének nem rájuk tartozó részleteibe is folyton beavatkoztak, ahelyett, hogy a vállalat igazgatójának személyi felelősségét erősítették volna és hatékonyan ellenőrizték volna munkáját.
