Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-18

785 Az országgyűlés 18. ülése 1955. április 21-én, csütörtökön. 786 és eredményesen kell fellépnie az állami fegyelem megszijárdításáért, a termelés és a termelékenység növeléséért, az önköltség csökkentéséért, a pazarlás megszüntetéséért, a társadalmi tulajdon megvédéséért, az állami és gazdasági appafátus egyszerűsítéséért és olcsóbbá tételéért. Fokozni kell a hibák elleni eredményes harc lehetőségét is. Az Állami Ellenőrző Központnak a jövőben arra is nagyobb figyelmet kell fordítania, hogyan biztosítják a vezetők a kormányhatározatok végrehajtásának helyes megszervezézését és a végrehajtás fontos feltételét, az ellenőrzést. Nagy hiba, hogy az irányító szervek vezetői a leltárokon, okmányokon alapuló átfogó revíziók megtartását még mindig formális kötelezettségnek tekintik, azok rendszeres megtartását nem követelik meg főkönyvelőségeik revizori részlegeitől, sőt sok esetben maguk vonják el a revizorokat az átfogó ellenőrzések megtartásától, egyéb, gyakran nem is rájuk tartozó feladatok végeztetésével. Ugyanakkor az elmúlt évben rendkívüli mértékben elharapódzott nemcsak a gondatlan gazdálkodás, hanem a társadalmi tulajdon fosztogatása is. Ennek egyik alapvető oka, hogy gazdasági és egyéb szerveinkbe mind nagyobb számban hatoltak be — és az éberség hiánya, az ellenőrzés elmulasztása, a pazarlással szembeni liberalizmus láttán mind jobban felbátorodtak — a társadalmi rendszerünkkel szemben ellenséges, deklasszált, reakciós elemek. Egyes vezetők nem figyeltek fel erre a folyamatra, pedig tanítóink, Lenin és Sztálin eléggé figyelmeztettek rá, hogy mikor az osztályellenség főerői már szét vannak verve, annak maradványai tovább folytatják a harcot, ha nem nyiltan, hát a bomlasztás eszközeivel, a kártevéssel. Gyakran munkásnak és dolgozó parasztnak álcázva furakodnak be az állami és gazdasági apparátusba és ártanak, kárt okoznak, ahol csak tudnak. A Budapesti Nagyvásártelep Zöldségelosztó telepére mint segédmunkás került be Szabóki Alajos, egy horthysta államtitkár fia. A segédmunkásból hamarosan expeditőr lett. Ebben a minőségében, a hozzá hasonló bűntársakkal együtt, a legkülönbözőbb csalásokkal rövid időn belül több mint 200 000 forint kárt okozott a vállalatnak. Ezt akadálytalanul tehette annak dacára, hogy már 1948-ban csalásért el volt ítélve. Dr. Freytag Béla, a Romhányi Cserépkályhagyár könyvelője, aki hajdan gyárrészvényes és tőzsdés volt, 21 600 forintot sikkasztott. A Mezőnagymihályi Állami Gazdaságban az elmúlt évben olyan bűncselekmények sorozata lepleződött le, amelyek nem egészen egy év alatt több mint 850 000 forint kárt okoztak a népgazdaságnak. Kiderült, hogy itt is kecskére bízták a káposztát: olyan embereket bíztak meg pénz- és vagyonkezeléssel, akik rövid pár évvel ezelőtt hasonló visszaélések miatt jogerősen voltak elítélve. Az állami gazdaság pénztárosa például már kétízben volt büntetve, először társadalmi tulajdon elleni sikkasztás, másodszor közhivatalnoki minőségben elkövetett csalás bűntette miatt. A különböző állásokba befurakodott deklasszált elemek több esetben felhasználták egyszerű, de kevésbbé öntudatos emberek tapasztalatlanságát és őket is magukkal rántották a bűncselekmények elkövetésébe. Ezek a példák mutatják, hogy az ellenséges elemek hogyan fosztogatják szocialista népgazdaságunk alapját, a társadalmi tulajdont. Nem tanultunk eléggé Sztálin elvtárs tanításából, aki az osztályellenség kártevő módszereit így jellemezte: »A legfőbb ezeknek a levitézlett embereknek tevékenységében az, hogy tömegméretekben szervezik az állami vagyon, a szövetkezeti vagyon, a kolhoztulajdon meglopását és kirablását.. . Mintegy megérzik osztályösztönükkel, hogy a szovjet gazdaság alapja a társadalmi tulajdon, hogy ez az alap az, amit meg kell ingatni, ha valaki kárt akar okozni a szovjet hatalomnak.« A társadalmi tulajdon fosztogatói ellen kemény és következetes harcot kell folytatnia a vezetésnek. Meg kell szilárdítani az ellenőrzést és el kell szigetelni a burzsoá maradványokat. Meg kell akadályozni, hogy beférkőzhessenek olyan helyekre, ahol módjuk nyílik a népvagyon fosztogatására. Ebben a harcban a vezetőknek támaszkodniuk kell a dolgozók alulról jövő ellenőrzésére. Fel kell figyelniök az alulról jövő jelzésekre és össze kell kapcsolniuk a felülről és az alulról jövő ellenőrzést. Ha a vezetők megbecsülik a dolgozók jelzéseit és felhasználják azt a munka megjavítására, ezzel tovább bátorítják az alulról jövő bírálatot és kezdeményezést. A dolgozók többsége ma már éberen, a jó gazda szemével őrködik a társadalmi tulajdon felett és felhívja a vezetők figyelmét a népvagyon fosztogatóira. De nemcsak a társadalmi tulajdon védelmében, hanem az egész állami munka megjavításában nagy segítséget nyújtanak a dolgozók a vezetés számára. Egyre gyakrabban és egyre türelmetlenebbül követelik a rend, a fegyelem biztosítását, kemény intézkedéseket az állami munkában meglévő fogyatékosságok, lazaságok, a bürokratikus huzavona ellen, az államapparátus megjavítása, a takarékosság, a szocialista tulajdon védelme érdekében. Az Állami Ellenőrző Központ eddig is nagy segítséget kapott a dolgozóktól, akik számos olyan hibára hívták fel a figyelmet, amit segítségük nélkül nem találtunk volna meg. A gyakorlati munka tapasztalata igazolja, hogy ahogyan nőtt a dolgozók segítsége, úgy javult az ellenőrzés. A vezetők állandóan kapnak segítséget a dolgozóktól a hibák kijavításához. Ezt a segítséget sokan nem becsülik meg eléggé. A battonyai gépállomás bérelszámolója is előbb saját igazgatója figyelmét hívta fel arra, hogy a gépállomáson elhanyagolják a gépek minőségi átvételét és ez zavart okoz a termelésben. Csak amikor azt látta, hogy a bajon nem javítanak, ment bírálatával, észrevételével egyre feljebb és így jutott el végül az Állami Ellenőrző Központhoz is. Addig azonban a károk egyre növekedtek és ezt, ha a vezetők felfigyeltek volna az alulról jövő bírálatra, el lehetett volna kerülni. Még mindig akad olyan vezető is, aki rossz néven veszi, ha bírálják munkáját. A Fővárosi Epületasztalosipari Vállalat igazgatója, Pálvölgyi