Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.
Ülésnapok - 1953-18
78 3 Az országgyűlés 18. ülése 1955. április 21-én, csütörtökön. 784 viszonylag kisebb hibáknak a tömegessé válása okozta ezeket az elmaradásokat, amelyek végső fokon már nagy számokban jelentkeztek. A milliók és a milliárdok megtakarításáért csak úgy lehet küzdeni, ha a vezetők harcolnak minden fillérért és forintért, vagyis érzik a felelősséget azért, hogy a nép vagyonával gazdálkodnak. A nép vagyonával pedig a nép érdekében kell gazdálkodni. A vezetők kötelessége, hogy a dolgozók, és elsősorban a munkások kezdeményezésére és segítségére támaszkodva kérlelhetetlen harcot folytassanak a pazarlás ellen, a takarékosságért, az eszközök - célszerű és gazdaságos felhasználásáért, a tervfeladatok minden mutatójának maradéktalan teljesítéséért és túlteljesítéséért. Az első negyedév eredményei, a felszabadulás tizedik évfordulójára rendezett munkaverseny sikerei mutatják, hogy a városok és falvak sok-sok dolgozóját ezekben a napokban egy gondolat, egy törekvés fűti: felkutatni és felhasználni a termelés fejlesztésének minden tartalékát, növelni az ipar — és különösen fejlődésünk alapja: a nehézipar — termelését, megtöbbszörözni a mezőgazdasági termékek termelését, azaz becsülettel teljesíteni a Központi Vezetőség márciusi határozatában előírt feladatokat. Arról, hogy milyen hatalmasak ezek a tartalékok, hogy milyen gazdag lehetőséggel rendelkeznek üzemeink, gyáraink, termelőszövetkezeteink és állami gazdaságaink, meggyőző képet adnak a nemrégiben befejeződött gépipari, szénbányászati, vegyipari, élelmiszeripari, könynyűipari és építőipari tanácskozások. Az élenjáró dolgozók ezeken az értekezleteken arról is beszámoltak, hogy bár az élenjárók tapasztalatainak, újításainak felhasználásával a termelés nagymértékben fokozható, sok üzem nem teljesíti kötelezettségét az állammal szemben, lemarad a terv teljesítésében. Ezeknek az üzemeknek a vezetői megbékülnek ezzel a szégyenteljes állapottal és igen keveset tesznek azért, hogy kijavítsák a hibákat és hatékony intézkedéseket foganatosítsanak a rendelkezésre álló lehetőségek és rejtett tartalékok felhasználására. E lehetőségek realitása vitathatatlan és azt igen sok élenjáró üzem tapasztalatai bizonyítják. De helytelen lenne azt gondolni, hogy ha már megvan a helyes határozat, most már minden magától megy. Az ösztönösség ebben a dologban igen nagy károkat okozhat. Ahhoz, hogy a kitűzött feladatokat teljesíteni tudjuk, fel kell emelni a műszaki vezetés színvonalát, erősíteni kell a szervezőmunkát, el kell mélyíteni a határozatok és a célkitűzések végrehajtásának ellenőrzését. A termelési folyamatban mutatkozó hibák megszüntetésében döntő feladat hárul a műszaki dolgozókra. Hogy mi múlik a műszaki .vezetés színvonalán, azt éppen a termelékenység emelésének lehetőségében rejlő tartalékok bizonyítják. Az ellenőrzések tapasztalatai bizonyítják, hogy a szénbányászatban az élenjáró technika alkalmazásával és a technológiai fegyelem emelésével, a munkahelyek megfelelő állapotának biztosításával, a szellőzővágatok karbantartásával, a munkagépek üzemképességének biztosításával és jobb kihasználásával a munka termelékenységét lényegesen növelni lehet. Már pedig a szénbányászatban a munka termelékenységének minden százaléknyi emelkedése több mint 200 000 tonna szenet ad a népgazdaságnak egy év alatt. A gazdálkodás megjavításában minden szinten nagy feladat hárul á főkönyvelőkre is. A főkönyvelőknek mindenekelőtt kötelességük olyan bürokráciamentes nyilvántartás megszervezése, amely híven tükrözi a termelés és a forgalom folyamatát, valamint a vagyon változásait és amely megbízható alapja a forinton keresztüli ellenőrzésnek. Kötelességük az is, hogy a nyilvántartások adatait állandóan elemezzék és tanulmányozzák és a kezükben lévő értékes anyagot használják fel a gazdálkodás megjavítása érdekében, tiltakozzanak minden, a gazdaságosságot, a pénzügyi fegyelmet,-a törvényességet sértő cselekmény ellen. Teljes mértékben egyet kell érteni a pénzügyminiszter elvtársnak azokkal a szavaival, amelyekben kiemelte, hogy a gazdaságosság rendszerének, a több, jobb, olcsóbb termelésnek megvalósítása érdekében fokozott harcot kell folytatni az önálló elszámolás megszilárdításáért, a gazdasági szervezetek jövedelmezőségének növeléséért, a vállalatok és intézmények rendelkezésére bocsátott anyagi és pénzeszközök takarékos felhasználásáért. Tisztelt Országgyűlés! Már az 1953. évi költségvetés végrehajtásának tapasztalatai, de különösen az 1953. év második felétől kezdve egyre élesebben jelentkező hibák figyelmeztettek arra, hogy a pénzügyminisztériumnak és a bankszervezetnek nagy aktivitást kell tanúsítaniuk a forinton keresztül való ellenőrzésben. A pénzügyi szerveknek nem szabad megállniuk a hibák tudomásuvételénél, hanem a pénzeszközök folyósítására előírt feltételek következetes érvényesítésével a népgazdaság minden szervét ösztönözniük kell a takarékos ~* gazdálkodásra, a gazdaságosság megvalósítására. Fordulatnak keli bekövetkeznie 1955-ben a dotáció és a veszteségtérítések folyósításánál. A pénzügyminisztériumnak nem szabad hozzájárulnia, hogy az egyes negyedévek végén a jórészt a gazdálkodás hibái következtében keletkezett veszteségeket az állami költségvetésből kiutalják anélkül, hogy továbbbi veszteségek megakadályozása érdekében eredményes intézkedések történnének és a veszteségek bekövetkezéséért felelősek felelősségre vonása érvényesülne. Nemcsak a pénzügyminisztériumot, hanem népgazdaságunk egész ellenőrzési szervezetét — beleértve az Állami Ellenőrző Központot is — felelősség terheli azért, mert nem éltek megfelelően azokkal az eszközökkel, melyekkel eredményesen harcolhattak volna a pazarló gazdálkodás, a gazdasági eredményekkel szembeni közömbösség ellen. Az Állami Ellenőrző Központ nem harcolt elég következetesen azért, hogy a feltárt hibákat az államigazgatási és gazdasági szervek meg is szüntessék. Ezen változtatni kell. Az Állami Ellenőrző Központnak keményen
