Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-4

71 Az országgyűlés 4. ülése 1954. évi január hó 22-én, pénteken. 72 átlagtermése 70 métermázsa, a miénk 122 volt. Kukoricából pedig a 25 mázsa egyéni átlagtermés­sel szemben a mienk 48 mázsa volt holdanként. Meg kell még mondanom, hogy öt évvel ezelőtt csak alig haladluk meg az egyéniek termésátlagait. Az országos termésátlagok azonban még alacso­nyak és csak alig haladták meg a háborúelőtti szín­vonalat. Jól működő termelőszövetkezeteink példája bizonyítja, hogy a dolgozó parasztság számára az egyedüli helyes út a mezőgazdasági terme lőszövet­lek útja. Ezek a szövetkezetek bebizonyítják ország-világ előtt, hogy többet tudnak termelni táb­láikan, mint az egyénileg dolgozó parasztok kis­parcel Iájukon, kevesebb munkával és költséggel ál­lítják elő terme (vényeiket és így többet tudnak adni tágjaiknak, nagyobb jövedelem elérésére képesek. Ezeknek a szövetkezeteknek a tagjait nehéz lenne rábírni arra, hogy újra egyénileg dolgozzanak, mondhatnám, el sem lehetne kergetni őket a szö­vetkezetből. A jól működő szövetkezetek példája bi­zonyítja, hogy a dolgozó parasztság számára lyesi volt az az út, amelyet pártunk és kormányunk kijelölt, mert csak ez biztosítja számára a nyugodt és biztos megélhetést, ez biztosítja a kulturáltabb emberi életet. Felvetődik a kérdés: miért nem működik min­(K ii szövetkezetünk jól, miért léptek ki egyesek a termelőszövetkezetekből? Engedjék meg, hogy mint a barcsi Vörös Csillag termelőszövetkezet elnöke, ezzel a kérdéssel kapcsolatban elmondjam a véle­ményemet. A termelőszövetkezeti gazdálkodás az egyedüli helyes út a dolgozó parasztok számára, hogy örökre megszabaduljanak a bizonytalansággal járó egyéni gazdálkodás veszélyétől. A termelőszö­vetkezeti gazdálkodás előnyeiről sokat beszéltek az egyénileg dolgozó parasztoknak, amíg azok kívül voltak a szövetkezeten. Amikor beléptek a szövet­kezetbe, már kevesebbet foglalkoztak velük. Ebből adódott azután az a helyzet, hogy sok tisztázat­lan kérdésre, amelyet maga az élet vetett fel a ter­melőszövetkezetek életében, nem kaptak választ senkitől sem; nem volt, aki bajaikat, sérelmeiket orvosolja. S'ok helyen nem volt megfelelő iaz elnök sze­mélye sem. De ahol meg is volt a jó szándék a vezetőségben, nem voltak képesek az azelőtt pár holdon gazdálkodó parasztok megszervezni a több­száz-, sőt többezerholdas nagygazdaságok munká­ját. A munka szervezetlenségéből adódott legtöbb esetben, hogy nem tudták időben elvégezni az egyes mezőgazdasági munkákat, ami a terméseredmé­nyek rovására ment. A rossz termés is hozzájárult ahhoz, hogy több esetben a becsületes dolgozó pa­rasztok is kiléplek a szövetkezetből. Ezek elmond­ják, hogy a kukorica kapálatlan maradt, a betak.i rítusnál nagy veszteségek álltak elő, vagy a kész ter­més is a gondatlan raktározás és kezelés követ­keztében veszendőbe ment. Ezeket a becsületes ta­gokat bántotta a munkák ilyen menete és amikor az ilyen hiányosságokra felhívták a vezetőség figyel­mét, nem hallgatták meg őket. Sok helyen a munka­egység-beírásokat hosszabb időn át elhanyagolták vagy rosszul, felületesen végezték. A munkaegy­szolgál a jövedelemelosztás alapjául és ha ezt /ni írják be, egyesek jogtalan jövedelemhez jutnak, mások viszont a nekik jogosan járó része­sedést sem kapják meg. így volt ez a drávaszen­tesi »Búzakalász« tsz-ben is, hogy iakit csak néha láttak dolgozni, több munkaegységjóváírásban ré­szesült, mint aki becsületesen, nap mint nap dol­gozott. A legtöbb szövetkezetben nem oldották meg a premizálás kérdését sem, nem adtak a többlettermés után semmit sem azoknak a tagoknak, akik azt el­érték. A legtöbb szövetkezeti tag ismeri a minisz­tertanács erre vonatkozó határozatát és követelték is a termelőszövetkezet vezetőségétől a nekik jogo­san járó jutalom kiadását. Ennek gyakorlati végre­hajtása persze nehézségekbe ütközött ott, ahol a munkaszervezés rossz volt, ahol »bandában« dol­goztak egész éven át. Termelőszövetkezeteink jövedelmezőségét néha gátolták az egyes állami vállalatok részéről, tör­tént túlkapások. Én itt csak egy kicsi dolgot, a ka­posvári Finommechanikai és Gépjavító Vállalat ná­lunk végzett mérlegjavítását akarom megemlíteni. A vállalat két embere félnapig javította az egyik hídmérlegünket. Anyagot összesen 15 forint ér­tékben használtak fel és számlájukban az Útikölt­ség, műszerszállítás és hitelesítés díja mellett mun­kadíj címén 2.226.— forintot, szállásdíj címén 431.— forintot számláztak. Ez a két ember fél­napi munkájáért egy kicsit sok még nekünk is, akik »milliomosok« vagyunk. Ilyen és ehhez hasonló problémák merültek fel szövetkezeteinkben és sok esetben ezért léptek ki becsületes dolgozó parasztok is a szövetkezetből. Ezek a parasztok elmondják, hogy ők nem a szö­vetkezeti gazdálkodás ellen vannak, hanem a szö­vetkezetükben uralkodó lehetetlen állapotokkal nem értenek egyet. Minél előbb szüntetjük meg az itt felsorolt hibákat; annál előbb fog emelkedni a ter­méshozam ezen a területen is. Pártunk Központi Vezetőségének és a minisz­tertanácsnak a határozata a mezőgazdasági terme­lés fejlesztéséről nagy lehetőséget ad a mezőgazda­ságban dolgozók számára, hogy felszámoljuk a me­zőgazdasági termelésünkben jelenleg még fennálló elmaradottságot és bőségesen elláthassuk országunk lakosságát élelmiszerekkel, könnyűiparunkat pedig nyersanyaggal. A Szálai elvtárs által ismerteteti 1954. évi népgazdasági terv is ennek megfelelően a mezőgazdaság fokozottabb megsegítését irá­nyozza elő. A mezőgazdasági beruházások csaknem 50 százalékkal lesznek nagyobbak, mint tavaly. A termelést közvetlenül elősegítő beruházások már az idén is kell, hogy éreztessék hatásukat a termés­eredmények emelkedésében, de döntően a legköze­lebbi két-három évben fognak megmutatkozni na­gyobb ieredmények. A mezőgazdasági beruházások iközé tartozik a szőlő és gyümölcsös telepítése, valamint halas­tavak létesítése. Ezeknek a beruházásoknak jelen­tős részét az állam magára vállalta. A baj csak ott van, hogy a jelenlegi szőlő- és gyümölcsfaiskolák nem képesek ellátni az ezirányú igényléseket. Ezért a földművelésügyi minisztérium fordítson nagyobb •gondot ilyen faiskolák létesítésére. Jelentősen emelkedik a mezőgazdaság részére gyártott gépek mennyisége és (»mellett több olyan gépsorozat gyártása indul meg az idén, amit eddig a mezőgazdaság nemigen kapott. Ilyen a féllánc­talpas traktor, amely lehetővé teszi az olyan terű-

Next

/
Oldalképek
Tartalom