Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-4

69 Az országgyűlés 4. ülése 1954 a gyárak nem hajlandók kiadni és beolvasztják a Martin-kohókban. Sokat segíthetnek itt szakszervezeteink, ame­lyeknek ezen a téren elsősorban az a feladatuk, hogy ismertessék a gyár dolgozóival a célhulladé­kok feldolgozásának népgazdasági hasznát és sze­repét kormányunk gazdasági politikájának támo­gatásában. Célszerűnek tartom még lazt is felemlíteni, hogy a gyárainkban kiselejtezett gépek egy részét a helyiipair még jól felhasználhatja. Ezzel is elő­segíhetjük a belyiipar termelésének fokozását és így a lakosság jobb ellátását. A fogyasztási cikkek gyártásának növelését, a helyiipar fejlődését nemcsak a jobb anyagellátással, hanem más módon is elősegíthetjük. Tanácsaink gondos, jó munkája ezen a téren sok akadályt el­háríthat. Itt van például a gyengeáramú műszer­javító termelőszövetkezet problémája. Azt írják, hogy exportgyártási tervüket számításaik szerint körülbelül 50 százalékkal tudják 'növelni, ha meg­kapják az üzemeik helyiségei közé beékelt mint­egy 140 négyzetméter területet kitevő helyiségei, amelyeit a Helyiipari Dolgozók Szakszervezete bérel. A szakszervezet ezt szívesen átadja, ha megkapja a Bartók Béla-út 52. alatt a tánctanítók munkakö­zösségének helyiségét, amelyet naponta csak néhány órára vesznek igénybe. A helyiséget azonban a fővárosi tanács nép­művelési osztályának tiltakozására nem- kaphatják meg. Ott arra hivatkoznak, hogy kultúrforradalom­ban élünk és így a tánctanítók munkaközösségének feltétlenül helyet kell biztosítani. Ez természetesen nem kétséges. De miért próbálunk úgy biztosítani helyet, hogy ezzel megakadályozzuk egy népgazda­sági szempontból kétségtelenül hasznos termelő­üzem továbbfejlődését? Ugy érzem, ezeknek a hibáknak a kijavítására megvan minden lehetőségünk, s ha ezt megtesszük, újból csak segítséget adunk a kormányprogramul megvalósításához. Tisztelt Országgyűlés! Dolgozóink örömmel fogadták a párt és a kormány új gazdasági pro­grammját. Megértették, hogy az 1954. évi terv elsősorban az ő javukat szolgálja. Az elmondot­takat összegezve, hangsúlyozni kívánom, hogy 1954. évi tervünket reálisnak tartom, teljesítésének meg­vannak a reális alapjai. Hozzászólásom csak |azt célozza, hogy a felhozott példákkal alátámasszam: ez a terv teljesíthető, mert áz anyagi feltételein kí­vül megvan hozzá dolgozóink kezdeményező ereje és szilárd elhatározása, hogy a munkás-paraszt szö­vetségre támaszkodva, mielőbb megvalósítsák pár­tunk és kormányunk gazdasági programmját. A ter­vet a magam «"észéről is helyeslem és elfogadásra javaslom. (Taps.) EINÖK.: Szólásra következik? CZÉH JÓZSEF jegyző: Losonczi Pál. LOSONCZI PÁ L: Tisztelt Országgyűlés! <\z ismertetett 1954. évi népgazdasági terv az ország­gyűlés legutóbbi ülésszakán elfogadott kormány­programmnak megfelően, az életszínvonal növelé­sét tűzi ki fő feladatként. A Központi Vezetőség október 31-i határozata jelenlegi időszakunkban a szocializmus építésének kulcskérdéseként jelölte meg a mezőgazdasági termelés fejlesztését. Én Sza­évi január hó 22-én, pénteken. 70 lai elvtárs beszédének erre vonatkozó részével sze­retnék foglalkozni. A kormányprogramm ismertetése, majd az ezt követő, a mezőgazdaságot érintő minisztertanácsi határozatok nagy mértékben fokozták a parasztság érdekeltségét a mezőgazdasági termelésben. E ha­tározatok segítették elő, hogy sok elhagyott föld megtalálta a maga gazdáját, megélénkült a keres­let az olyan mezőgazdasági felszerelések és esz­közök iránt, amilyeneket azelőtt már évek óta nem vásároltak a dolgozó parasztok. Ugrásszerűen emelkedtek a jószágárak is, mindenki venni akar, ami bizonyítja a mezőgazdasági termelés iránt ta­núsított hatalmas érdeklődést. A dolgozó parasztságunknak nyújtott hatalmas beadási kedvezmény, a termények szabadpiaci for­galmának engedélyezése, valamint az árleszállítá­sok növelték a falu dolgozóinak vásárlóerejét. Dol­gozó parasztságunk ma már számtalan olyan iparcikket keres és vásárol, mint a rádió, motor­kerékpár, selyem, szőnyeg stb., amire a felszabadu­lás előtt nem is gondolhatott. Hogy dolgozó paraszt­ságunk mennyivel többet vásárol, mint mondjuk öt évvel ezelőtt, arra hadd mondjak el egy pél­dát. A mi falunkban, Barcson, a földművesszövet­kezet 1949-ben jó forgalmat ért el, amikor egy hónap alatt százezer forint értékű árut adott el. Most, 1953 őszén volt olyan nap is, amikor ezt a forgalmat egy nap alatt túlhaladta. Nagy mértékben nőtt a termelőszövetkezeti ta­gok jövedelme ,is a tavalyi jó termés és az állam által nyújtott kedvezmények következtében. Nem ritka az olyan család, amely több évre is el van látva kenyérgabonával. A mi szövetkezetünkben a gyengébben dolgozó tag is körülbelül 10 mázsa búzát kapott, de van olyan tag, mint Nagy György, aki egymaga 27 mázsa búzát kapott, vagy Gulácsi Mihály családja, amely 49 mázsa búzát vitt haza. Ilyent az egyénileg dolgozó parasztság nem ismert, mert hiszen nem egy esetben előfordult a harmin­cas években is, amikor pedig gabonafelesleg mu­tatkozott az országban, hogy már a tavaszi hó­napokban kölcsönözni kellett az új termésből elő­leget őrölni valónak. A jobban működő termelőszövetkezetekben a pénzbeli osztalék is annyi volt, hogy. csak a ta­valyi, egy évi jövedelméből sok családnak házvá­sárlásra is jutott. A mi szövetkezetünkben is most ezekben a hetekben hét család vett magának két­három, sőt négyszobás házat is 25—30.000 forint értékben, amit egyéni gazda korában egyik sem tudott volna elérni egy év alatt. A falusi lakosság igényei megnőttek, ami mutatja fejlődésünk eddig elért eredményeit. Az ipari termelés több mint há­romszorosára való emelkedése lehetővé tette, hogy ezeket a növekvő igényeket nagyrészt kielégíthes­sük. Az egész lakosság növekvő igényeinek kielégí­tése érdekében döntő feladat a mezőgazdaság ter­méshozamának emelése. Élenjáró termelőszövetke­zeteink és állami gazdaságaink jóval felülmúlják a körülöttük levő egyénileg dolgozó parasztok termés, átlagait. Itt újra helyi példára kívánok hivatkozni. A barcsi dolgozó parasztok búzatermése 9 mázsa volt tavaly, a miénk 14 mázsa 20 kiló, ősziárpájuk 11.5 mázsa, a miénk 18 mázsa. De a legnagyobb különbség a'kapásoknál van. Burgonyából a falu 6* 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom