Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-ünnepi

601 Az országgyűlés 14. ülése 1954. évi december 21-én, kedden. 602 vetelőbben jelentkező jelszavát, hogy »azé a föld, aki megműveli !« A történelemben soha nincs megállás, s a jelen történelmi időkben, ha sok nehézség között is, de diadalmasan előretörő napjainkban kiesik tudatunkból lassan a felszabadulásunk előtti helyzet, amikor is roppant nagy földesúri és hitbizományi birtokokon a kisbérlők és cselédek ezrei és tízezrei páriasorban tengődtek, lenn a mélyben. A bérletrendszer biztosabb jövedelmet jelentett a földesúr részére, mint bármilyen részvény, vagy értékpapír a kapitalista világpiacon. Mert amíg a részvénytőke ki volt téve a piac kínálatának, vagy keresletének, a bérletrendszer olyan szilárdnak tetszett, mint a föld. Még az évszázadok harcaiban megedződött parasztok is kezdtek benne kételkedni, hogy valaha is ki lehet vetni sarkából. Nemcsak a könnyebb meghatározás kedvéért, hanem a szó valóságos értelmében is igaz volt az, hogy a parasztság ezer éven át folytonfolyvást perelt a földért, hol csak keserűségekkel, hol pedig véres megmozdulásokkal, mindhiába. Ha a Szovjet Hadsereg nem szól bele ebbe a perbe, egyre reménytelenebb lett volna a javunkra való eldőlte. Az ezeréves pert átvihettük volna a második évezredbe. De a felszabadító Szovjet Hadsereg beleszólt, s a per eldőlt a mi javunkra, mégpedig megfellebbezhetetlenül. De a nagy pert nem elég megnyerni, azt hasznosítani is kell. A Magyar Kommunista Párt vezetésével a forradalmi néptömegek létrehívták az Ideiglenes Nemzetgyűlést, amely kimondotta a föld azonnali szétosztását, s ugyanakkor megkezdte annak az országnak az építését, melyben minden dolgozó állampolgár érzi az állam segítő kezét, s amelyben végre szabadon virágzik ki az államalkotó nép nyelve, kultúrája, s alkotó kedve; s amely a lehető legteljesebb függetlenséget biztosítja úgy a társadalom, mint az egyén számára. De ez nehezebb feladat, mint az előbbi, mint a föld birtokbavétele. Mert ahhoz, hogy a dolgozóknak ilyen állama születhessek, szükség volt a munkásságnak és a parasztságnak olyan összefogására, amelyet nem kezdhet ki sem belső, sem külső ellenséges erő. Ez az összefogás pedig megtörtént — ez a munkás-paraszt szövetség. Ezen nyugszik további fejlődésünknek minden lehetősége. A munkás-paraszt szövetség megbonthatatlan egységének biztosítéka elsősorban is az egymásra utaltságnak a tudata, a hazaszeretet mélysége s a további tervek és célok azonossága. A tíz évvel ezelőtti jelszavak és célok mára beváltódtak: minden hatalom a dolgozó népé, a föld azé, aki megműveli, s az ország független, mint amilven nem volt Mátyás király óta. De a fejlődő élet egvre nagyobb igényt támaszt kormányban, országban, és népben esvaránt. És nagvon helyesen. Az ieény a fejlődés, igen nagy és értékes ereié. A megnőtt igények talán pár szóba is beleférnek: erős ipar, virágzó mezőgazdaság, s a legszélesebb néptömegek találkozása HE alkotómnka és a legmagasabb kultúra jegyében. A felszabaduláskor a Magyar Kommunista Párt s az új kormány a forradalmi néptömegek szinte fergeteges alkotókedvére támaszkodott, s csak így tudott tíz év alatt annyi eredményt elérni, amennyit elért. A forradalmi tömegek lendületéből formálódott ki az első, hősi idők Népfrontja. Ez a Népfront tulajdonképpen soha nem szűnt meg, s most, ez év őszére, friss erőben, friss lendülettel, egyre éledő munkakedvvel sorakozik újra a Hazafias Népfront jegyében. Lángoló hazaszeretet, az alkotómunka minden akadályt elsöprő lendülete: ez a Hazafias Népfront zászlaja. A város felé közeledő falu felvirágzásának alapfeltétele ez a szocialista mezőgazdaságért folytatott alkotó munka. Az a szocialista mezőgazdaságért folytatott munka, amely alig pár éves tapogatózó lépések után végre rátalált arra az egyetlen járható útra, amelyről nincs elágazás, s amely soha nem álmodott fokára vezet el bennünket a mezőgazdasági termelésnek, az emberi jólétnek. A jólét emeléséhez, az ország gazdagságának, erejének növeléséhez pedig mindnyájunk megfeszített munkája kell. Tiszta erkölcs az élet minden területén, forradalmi lendület minden munkában, törhetetlen hit a szocializmusban: ennek munkálása a Hazafias Népfront feladata. Ezzel indulunk neki új történelmünk második évtizedének! (Nagy taps.) ELNÖK: Szólásra jelentkezett Péter János képviselőtársunk. (Taps.) PÉTER JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Meeilletődött szívvel, örömmel üdvözlöm a benyúitntt törvényjavaslatot. Mélvséges meghatottsággal köszöntöm az Országgyűlést Debrecen város falai között, köszöntöm a magyar kálvinizmus büszkeségének, a debreceni református nagytemplomnak eleven és gazdag történelmi emlékeket idéző boltívei alatt. A magyar református gyülekezetek hálásak azért, hoffy az ősi kollégium oratóriumának megszentelt falán az 1849. emlékeit hirdető emléktábla mellé ma új emléktábla került, amely a nép új életének kezdetét hirdeti. Hálásak a magyar református gyülekezetek azért, hogy a néphatalom képviselete, országgyűlésünk, erre a mai nemzeti ünnepre a debreceni református nagytemplomot választotta otthonául. A református gyülekezetek buzgó hálaadásban kérnek áldást nemcsak erre a mai ünnepi tanácskozásra, hanem népünk vezető erőinek s a nép államának további országépítő terveire is. A református gyülekezetek tagjai hálásan és reménvkedve vesznek részt odaadó munkájukkal a boldog jelenért s még boldoffabb jövendőért élő nemzeti összefogásban. A Hazafias Népfront országos kongresszusán Bereczky Albert püspök, a református e«vház zsinatának és konventjének elnöke fejezte ki a magyar protestantizmus buzgó készségét a nagy nemzeti célok szolgálata Iránt. A népek életében a nagy történelmi vállalkozások igénybevevő, keménv események között mennek véébe. A felszabadulással megindult úi honfoglalás naey vállalkozásában, a széo haza építésének feladataiban a református gvülekezetek tagiai is — ha sokszor problémázva is — úgy vettek és vesznek részt, hogy Isten iránti