Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-ünnepi

603 Az országgyűlés 14. ülése 1954. évi december 21-én, kedden. 604 mély hálával köszönik népünk vezető erőinek, a nép államhatalmának az élet szabadságát, az ország újjáépítésével együtt a templomok hely­reállítását, és ezek sorában kiemelkedően ennek a debreceni nagytemplomnak a nép munkái gyü­mölcséből történt újjáépítését. Tele van a szívünk köszönettel az örvendező emlékezésnek ezen a mai nagy nemzeti ünnepén. Az egész magyar nemzet együtt köszöni a szov­jet népnek, hogy az értünk is harcoló hősök sok szenvedésével, nagy áldozatával a szabadságot hazánk és népünk számára megszerezte, s a mai feszült világhelyzetben a háborús kísérletekkel szemben a szabadság, a béke és biztonság győ­zelmét következetesen munkálja, s erre a népek száz- és százmillióit buzdítja. Isten iránt hálás szívvel köszönjük népünk és hazánk vezetőinek, államhatalmunknak a megújult élet építésének insprilását, tanítását, vezetését, munkálását. Kö­szönjük a Hazafias Népfrontban kibontakozó al­kotó, nemzeti összefogást, köszönjük a magyar népnek a termelő munkát, a munka gyümölcseit, hazánk és életünk fejlődését, a népek nagy csa­ládjában a békéért vívott küzdelmet. A magyar protestantizmus pedig hálás Isten iránt azért, hogy a gyümölcstermésnek ezt az egyre gazda­gabb útját népünk és népünk vezetői előtt vilá­gossá tette. Ügy emlékezünk a felszabadulás örömére, a vele összefüggő hagyományok gazdagságára, az elmúlt tíz esztendő nagy eredményeire, hogy eb­ből az emlékezésből erőt merítünk, és a nagy feladatok felé megerősödve indulunk. Hazánk­ban a nép életének erősítése és gazdagítása, a nemzetközi életben a népek együttélésének a te­rületén, az új háború kísérletei ellen folyó küz­delem azt igényli, hogy minden ideológiai kü­lönbség határain felülemelkedve legyünk egyek a nép, a magyar nép és minden nép javainak vé­delmében, a béke és biztonság munkálásában. Az elmúlt tanácsválasztások bebizonyították, népünk mai ünnepe ország-világ előtt hirdeti, hogy valóban egyek is vagyunk. Az együvétar­tozásnak ebben a szellemében örömmel teszem magamévá a törvényjavaslatot, s úgy is, mint éppen ennek a debreceni nagytemplomnak a? igehirdetője, kívánom Isten áldását, és kívánok sok sikert népünk államának, a magyar népnek, hogy élete meggazdagodásával legyen részese a háborús kísérletek felett a népek javáért diadalt arató béketábor győzelmeinek. (Nagy taps.) ELNÖK: Szólásra jelentkezett Beresztóczy Miklós képviselőtársunk. (Taps.) BERESZTÓCZY MIKLÓS: Tisztelt Ország­gyűlés! Az új magyar népi államhatalom létre­jötte tízéves évfordulójának megörökítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásába meghatódott és büszke lélekkel kapcsolódom be, mint hazánk sorsát szívén viselő katolikus pap is. A népi államhatalom létrejöttében a meg­valósult magyar szabadságot köszöntöm. Sza­vaimban cseng azoknak a hazánkhoz hű kato­likus papoknak hangja, akik ezért a szabadságért küzdöttek, és nem kis számban ezért életüket is áldozták. Dózsa papja: Mészáros Lőrinc, Rákóczi híve: Erdődy Gábor, az első magyar jakobinusok szel­lemi vezére: Martinovics Ignác, Kossuth hű ba­rátja: Horváth Mihály, az 1848—49. szabadság­harc 13, golyóra vagy kötélre ítélt katolikus papja, a nyilas-náci pribékek által kivégzett fő­esperes: Kalló Ferenc példája, hite, szabadság­szeretete virágzott ki 10 évvel ezelőtt tűzpiros, gyümölcsöthozó pompában a magyar történelem évezredes fáján. S ennek az új magyar tavasz­nak első hírnöke nekünk, még a háború vas­markában vergődő bdapestieknek az a debreceni röplap volt, amelynek aláírói között boldog öröm­mel olvashattuk Debrecen 10 évvel ezelőtti plé­bánosának, a későbbi veszprémi püspöknek, a korán elhunyt Bánáss Lászlónak nevét, akinek, ha példáját, szavát, szabadságszeretetét az el­múlt 10 év alatt többen követték volna papjaink közül fönt és alant, mennyivel elmélyültebb lett volna már eleve a kölcsönös megértés, az egyet­értés és minden áldás, amely ennek gyümölcse. A szabadság szeretete és a szabadság élet­tel-halállal való szolgálata egyike az emberi leg­szebb erényeknek. Hitem erkölcstana a szabad­ságot az igazság tisztelete és a kötelességteljesí­tés mellett a legfőbb emberi értékek sorába he­lyezi és azt vallja, hogy szabadság nélkül nin­csen erkölcsileg beszámítható cselekedet sem. Népünk szabadságáért küzdeni egyet jelent népünk életéért harcolni, s mivel a közjó előbb­re való az egyén javánál is, erkölcsi kötelesség a köz, a nép, az ország életéért, a szabadságért végső esetben az egyéni életet is hősi lélekkel feláldozni. Ez a katolikus hitemmel alapozott er­kölcsi norma ad súlyt szavaimnak, amikor hálám és tiszteletem kifejezésével emlékezem azokról a szovjet harcosokról, akik hazájuk és az én ha­zám, népük és az én népem, mindnyájunk sza­badságáért küzdöttek és áldozták vérüket, éle­tüket. (Nagy taps.) A hazájához hű katolikus pap származása szálaival, hivatása erkölcsi elveivel, működése minden tettével népünk sorsával fűződik egybe elválaszthatatlanul. Így népünk felszabadulása egyben papi munkánk újraéledését is magával hozta. A szovjet hadsereg előrenyomulása nyo­mán újra megkondulhattak harangjaink, kivéte­lezett ruházat lett a papi talár, és a bunkerek mélyéről szabaddá lett magyar föld templomai­ban megszólalhatott újra imádságunk és éne­künk. Te Deum a szabadságért ós esdeklés a jövő boldogságáért, bekéjért. Az ideiglenes nemzetgyűlés, majd a Függet­lenségi Népfront kormánya a szabad magyar élet alapköveit rakta le egy új ezredévre. Üj társadalmi élet, új gazdasági rend, az emberi munka új értékelése, új arcok a magyar közélet­ben, új szavak, amelyeknek igazi tartalmát kez­detben inkább csak sejtettük, mint tudtuk: így találkoztunk a felszabadult magyar élettel. S en­nek az életnek minden vonatkozásában megnyil­vánuló új, friss mozzanata, ereje, lendülete ha­tása alá győzte a magyar szíveket. Sorsunk irá­nyítói öntudatos határozottsággal haladtak az élen és nyomukban a felszabadultak, az új életre ébredtek, aztán a sej tők, a bizakodók, a még bot­ladozók, de előrehaladok. Útszélre kerülve, el­maradozva a hitetlenkedők és a megrögzöttek. Mi, papok is éreztük, hogy új világ ez szá­I munkra is, nem az érintetlen hitelvi, hanem

Next

/
Oldalképek
Tartalom