Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-ünnepi

599 Az országgyűlés 14. ülése 1954. évi december 21-én, kedden. 600 a fasiszta elnyomás alól, és ezzel megnyitották népünk előtt a függetlenség, a szabadság és a felemelkedés útját. Azóta, az elmúlt tíz év során elválaszthatatlanul egymásra talált a két nagy baráti osztály, a munkásság és a parasztság. Megbonthatatlan szövetségük társadalmunk fejlődésének legnagyobb lendítőerejévé, országépítésünk sikereinek legfőbb forrásává vált. Gyökeresen megváltozott közben a dolgozó parasztság társadalmi, politikai és gazdasági helyzete. Ma már nem kell senkinek sem szégyenkeznie, ha azt mondják róla: ez az ember paraszt. Űj tartalmat kapott e fogalom. A dolgozó paraszt nein lenézett és kisemmizett ember többé, hanem új társadalmunk aktív építője, megbecsült és elismert tagja. A népi demokrácia politikai, társadalmi és gazdasági rendje soha nem látott lehetőségeket teremtett arra, hogy a dolgozó nép, benne a dolgozó parasztság is tevékenyen részt vegyen az állami ügyek intézésében. Elegendő végigtekintenünk itt a képviselői sorokon, ahol nagy számmal foglalnak helyet egykori agrárproletárok és dolgozó parasztok. De a dolgozó parasztság széles tömegei részt vesznek mindenütt az államhatalom gyakorlásában, a helyi tanácsok munkájában, és dolgoznak az államigazgatás különböző területein. A régi Magyarország kormányzatának mezőgazdasági termelési politikája a nagybirtokosoknak kedvezett és az úri államhatalom szerteágazó intézkedéseivel minden tekintetben nehezítette a dolgozó parasztok gazdálkodását, keserítette életüket. Ma az állam támogatja a dolgozó parasztságot termelőmunkájában, gazdaságának fejlesztésében, életének szebbé, jobbá tételében. Dolgozó parasztságunk pedig egyre több élelmiszer és ipari nyersanyag termelésével segíti munkásosztályunk jólétének növekedését, iparunk fejlődését. A dolgozó parasztság felismerte érdekazonosságát a munkásosztályéval és ez a felismerés vezette és vezeti, amikor, különösen az utóbbi évben, olyan lelkesedéssel és a magyar parasztra mindig jellemző szorgalommal végezte és végzi a soronkövetkező munkákat. Dolgozó Parasztságunk túlnyomó többsége legjobb akaratával és igyekezetével fogott hozzá azoknak a lehetőségeknek kihasználásához, amelyeket az új szakasz biztosít számára. Különösen jól lehet élni ezekkel a lehetőségekkel a jól gazdálkodó termelőszövetkezetekben. A termelőszövetkezet szinte korlátlan lehetőségeket teremt a mezőgazdasági termelés fokozására. Ma már dolgozó parasztságunk százezrei gazdálkodnak szövetkezetekben. A jó szövetkezet, amelyben szabadon érvényesül a szövetkezeti demokrácia, nagy teret biztosít a benne tömörülő dolgozó parasztok képességeinek és tudásának kibontakozására, lehetővé teszi, hogy a tagok a maguk és a köz javára hasznosítani tudják gazdag termelési tapasztalaitaikat. A jó szövetkezet megkönnyíti azt a nehéz paraszti életet, amelyet parasztságunk a múltban élt — s amelyről magam is jól tudom, milyen nehéz volt, hisz a magam sorsa is hoszszú évtizedekig az volt —, lehetővé teszi, hogy a nehéz mezőgazdasági munkát, amelyet azelőtt igaerővel, főképpen kézzel végeztek, ma modern gépekkel végezzék el. Ismerünk jól gazdálkodó szövetkezeteket, ahol már kezd kialakulni az új típusú szövetkezeti ember, aki mindinkább átérzi, hogy egyéni boldogulása egyet jelent a közösség érdekeinek szolgálatával. Az nem kétséges, hogy sok munkával és nehézséggel jár az új, szövetkezeti élet kibontakozása. De nagy erőforrás és könnyebbség számunkra az a tudat, hogy ha a szövetkezeti gazdálkodás megszilárdul, szebb és jobb életet biztosít a szövetkezet gazdáinak. Ma ezen a helyen szükségesnek tartom röviden újból felidézni 10 éves fejlődésünknek, főképpen parasztságunk 10 éves fejlődésének nagy történelmi tanulságait. Dolgozó parasztságunk az elmúlt 10 év alatt meggyőződött arról, hogy csakis a munkásosztállyal szövetségben és a párt vezetésével tudott kiemelkedni évszázados elmaradottságából. A dolgozó parasztság felemelkedése egybeforrt baráti harcostársa és vezetője, a munkásosztály, útmutatója, a Magyar Dolgozók Pártja nagy politikai és gazdasági vívmányaival. Megtanulta, hogy csak akkor képes saját sorsán tartósan javítani, ha törekvései egybeesnek a társadalmi haladás, a szocializmus és az igaz hazafiság, a nemzeti egység ügyével. Felismerte, hogy szabad életének, saját egyéni boldogulásának nélkülözhetetlen feltétele: barátságunk felszabadítónkkal, a nagy Szovjetunióval és a szocializmus útján velünk egy sorban haladó népi demokratikus országokkal, valamint helytállásunk a békéért vívott nagy, világméretű küzdelemben. Dolgozó parasztságunk — népünk más dolgozó társadalmi rétegéhez tartozó fiaival egyetemben — az emlékezésből, az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulása 10 éves évfordulójának ünnepléséből új erőforrást merít további munkájához, országépítő feladatainak maradéktalan betöltéséhez. (Nagy taps.) ELNÖK: Szólásra jelentkezett Szabó Pál képviselőtársunk. (Taps.) SZABÓ PÄL: Tisztelt Országgyűlés! új országot aránylag könnyű lenne építeni ott, ahol néptelen tájak, legelők, erdőségek vannak, de nagyon nehéz ott, ahol a múlt századok keserves kínjai és bűnei keverednek össze. S ezt is halomra borogatta az elzúgott második világháború. Űj alapot kellett kezderÜ a törmeléken, és csak azután épülhetett fel az ország. A háború által rommá vált ország egész területén Debrecen volt az a sziget, amely történelmi hagyományai alapján szinte kínálkozott arra, hogy kiinduló pontja legyen az ország felépítésének. Hiszen Debrecen városa a történelem folyamán mindenkor a nemzeti függetlenség fellegvára volt. Így egészen természetes, hogy a felszabadulás után az új nemzetgyűlés itt rakta le az új ország alapjait. Mi más lehetett volna ez az alapozás, mint teljesen széjjelzúzni az ország régi úri és feudalists jellegét, megteremteni a nép hatalmát s beváltani a felszabadulás előtti idők egyre kö-