Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.
Ülésnapok - 1953-ünnepi
591 Az országgyűlés 14. ülése 1954. évi december 21-én, kedden. 592 minden területére kiterjedő átalakulást, soha nem végzett olyan hatalmas, eredményes építő és újat alkotó munkát, mint a felszabadulás óta eltelt egyetlen évtized alatt. (Taps.) Rövid néhány év hősi, lelkes, lendületes, áldozatos munkája nyomán jórészt begyógyultak a háború legsúlyosabb gazdasági sebei. Az újjáépítéssel párhuzamosan megváltozott hazánk egész gazdasági rendje. A kommunista párt vezetésével a munkásosztály, szövetségben a dolgozó parasztsággal, szívós, nehéz harcokban megverte és felszámolta a földbirtokosok osztályát, az ipari burzsoáziát. A dolgozó parasztság annyi évszázados harc után elnyerte jogos tuladonát, a nagybirtokos földjét, és a gyárakat, bányákat, bankokat kisajátította a dolgozó nép. A hatalom a munkásosztály vezette dolgozó nép kezébe került. Hazánk egy rövid évtized alatt a nagybirtokosok és nagytőkések, a népelnyomók és kizsákmányolók országából a szocializmust építő népi demokrácia szabad országává lett! Az elmúlt tíz esztendő egyben az egész dolgozó magyar nép anyagi és kulturális felemelkedésének, a nyomorból, a nincstelenségből, a munkanélküliségből és szellemi elnyomásból való kiemelkedésének évtizede is volt! A magyar nemzet e tíz esztendő alatt egységesebb és összeforrottabb lett, mint valaha: felszámolta a nemzetietlen, hazafiatlan földbirtokosok és tőkések osztályát, létrejött a munkásegység, megszilárdult a munkás-paraszt szövetség, az értelmiség zöme felzárkózott a mind egységesebbé váló nemzethez. Ezeréves történelme folyamán először lett a magyar nép az ország igazi gazdája, s egységesen el van szánva arra, hogy megvédje kivívott szabadságát, függetlenségét, s fokozott erővel építse tovább az új, a boldog, a szocialista Magyarországot. (Hosszantartó taps.) Ha sorra vesszük azokat a tényezőket, melyek dolgozó népünk egy évtizedes építő s nemzetformáló munkájában döntő szerepet játszottak, s jövendőnk kialakításában, további felemelkedésünkben is döntő súllyal esnek latba, úgy elsőnek arra kell rámutatnunk, hogy minden eredményünknek és sikerünknek, melyet az elmúlt évek folyamán elértünk, kiindulópontia és alapja a Szovjetunió világtörténelmi ielentőségű győzelme a német fasizmus felett. E győzelem (nemcsak a német imperializmus igája alól szabadította fel hazánkat, de megsemmisítette a Hitlerrel szövetséges magyar elnyomó osztályok hadseregét és államgépezetének legfontosabb részét, s ezzel megnyitotta az utat ahhoz, hogy a dolgozók fokozatosan birtokukba vegyék az államhatalmat. A Szovjetunió hadserege verte le kezünkről a kettős bilincset: a német elnyomókét és a magyar kizsákmányolókét. Vérük hullásával szabadítottak fel bennünket a hősök, akiknek porai szerte az országban hazánk földjében pihennek. A magyar nép örökre szívébe zárta felszabadítóit, a szovjet hősöket. S amikor nemzetünk tíz évvel ezelőtt kezdődő újjászületéséről emlékezünk, első szavunk a hála és köszönet legyen azoknak, akik életüket és vérüket áldozták szabadságunkért és a jobb magyar jövőért! (Hcszszantartó taps.) Az a felmérhetetlen jelentőségű, sorsdöntő történelmi fordulat, mely hazánk és nemzetünk életében tíz esztendővel ezelőtt kezdődött, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomból indult ki, annak talaján jött létre. Ez a forradalom, melyben 1917-ben a lángeszű Lenin és a Lenin alkotta kommunista párt vezetésével az orosz munkásosztály, szövetségben a parasztság sokmilliós tömegeivel, áttörte az imperializmus frontját, megdöntötte a burzsoázia uralmát és létrehozta először a világtörténelemben a munkásosztály szilárd államhatalmát. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom, mely a Szovjetuniót szülte, következményeivel a magyar dolgozó nép és a magyar nemzet legsajátabb ügyévé vált, hazánk sorsát gyökerében megváltoztató, a magyar történelmet újjáformáló erővé. Ezért iktatta be a hálás magyar nép nemzeti ünnepei sorába november hetedikét, s ezért lobog olthatatlanul, örökre minden magyar hazafi szívében a magyar-szovjet barátság tüze. (Nagy taps.) A Szovjetunió, miután hősi hadserege győzelmesen szétzúzta a német fasizmust, azonnal segítségünkre sietett. Talpraállásunk és felemelkedésünk döntő tényezője volt az, hogy felszabadulásunk első napjától kezdve mindmáig szakadatlanul élveztük a Szovjetunió önzetlen baráti segítségét. A Szovjetunió védőpajzsa volt felettünk az újjáépítés legnehezebb éveiben, ö védett meg bennünket attól, hogy idegen imperialisták véres polgárháborút szíthassanak hazánkban. Tanáccsal és gazdasági segítséggel támogatott bennünket, valahányszor nehéz helyzetbe kerültünk és ez az önzetlen segítség, s annak tudata, hogy bármikor számíthatunk a nagy Szovjetunió baráti támogatására, jövendő fejlődésünknek is legbiztosabb záloga. Annak, hogy a tíz év előtt visszanyert szabadságunkat minden vonatkozásban hazánk újjászületésére és felemelkedésére használhassuk fel, volt egy elengedhetetlen alapvető előfeltétele. Olyan politikai szervezetre, olyan politikai pártra volt szükség, mely nemzetünk szörnyű elesettsége közepette is világosan látta: hová, milyen feladatok megoldására kell mozgósítani a munkásosztályt, összpontosítani erőit, hogyan kell e célok megvalósítására szövetségesül megnyerni a parasztságot, a dolgozó nép legjobbjait. Olyan párt kellett, amely helyesen tudta a magyar viszonyokra alkalmazni Marx, Engels, Lenin, Sztálin győzhetetlen elméletét, s így a legnehezebb helyzetben is biztosan rávezette nemzetét a helyes útra. Az a politikai erő, az a szilárd szervezet, mely a súlyos időkben bátran és áldozatosan magára vállalta és megvalósította a legnehezebb feladatokat, a Magyar Kommunisták Pártja volt! (Taps.) A Magyar Kommunisták Pártja, majd a munkásegység megvalósulása után a Magyar Dolgozók Pártja, a legbonyolultabb helyzetekben is biztos kézzel vezette a dolgozó népet, mindenütt lelkesítő példát mutatott és szervezte a munkásosztály, a parasztság, a dolgozó tömegek harcát a porbasújtott nemzet felemelkedéséért, az új, valóban szabad és független Magyarországért, a jobb, emberibb életért, a szo-cialista jövőért!