Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-ünnepi

589 Az országgyűlés 14. ülése 1954. évi december 21-én, kedden. 590 termelését és emeli a nép anyagi és kulturális színvonalát. Néphadseregünk erejének ez a legbiztosabb záloga. De megsokszorozza erejét és hazánk biztonságát az, hogy Magyarország a háborús imperialista front és a demokratikus békefront erői közötti világküzdelemben tántoríthatatlanul a szocializmus és az emberi haladás élenjáró országa, a Szovjetunió oldalán áll, hogy olyan szövetségese van, mint a Szovjet Hadsereg, melynek hősiessége és szolidaritása a szabadságszerető népekkel a győzelem kiapadhatatlan forrása; amely az emberiség legigazabb ügyéért harcol, a békéért és szabadságért; amely minden poklokon keresztül végül is győzni fog az egész világon. (Hosszantartó lelkes taps.) A Horthy-rendszer árulásából, a második világháborúból le kell vonni a tanulságot, amely a tények tükrében tárja elénk, hogy néphadseregünk akkor volt hazánk védelmének szilárd támasza, akkor hajtotta végre legdicsőbb fegyvertényeit, győzelmi babérok akkor koszorúzták harci zászlait, amikor hazánk ősi ellensége, a német militarizmus ellen szállt harcba. De amikor a volt uralkodó osztály nemzeti ügyünk elárulásával népünket és hadseregét idegen célokért német zsoldba állította, szégyenteljes vereségek, mérhetetlen vérveszteségek érték, hazánkat katasztrófába sodorták. Mélyen tisztelt ünneplő közönség! A debreceni Ideiglenes Nemzetgyűléstől az országgyűlés mai ünnepi üléséig hatalmas utat tettünk meg. De a szocializmus építésének nagyszerű munkájában nincs megállás. Tovább kell haladnunk a kijelölt úton, amelyre múlt év júniusában léptünk, a párthatározat és a kormányprogram szellemében, amely köré a magyar népmilliók osztatlan lelkesedéssel tömörülnek és teljes bizalommal dolgoznak célkitűzései megvalósításán, amelynek alapjain a párt, a kormány és a nép szilárd egysége kialakult. Dolgozó népünk legszélesebb tömegeinek tevékeny közreműködése a helyi tanácsok munkájában és a Hazafias Népfront mind szélesebben kibontakozó mozgalmában biztosítja a párt és a kormány számára népünk egységes támogatását. Erre az erőre támaszkodva erőfeszítéseinket most népgazdaságunk fellendítésére, gazdasági terveink megvalósítására, a termelés növelésére és olcsóbbátételére kell összpontosítani. A feladat: megoldani és dolgozó népünk, munkásosztályunk, egyéni és termelőszövetkezeti parasztságunk, haladó értelmiségünk, a tudomány és technika képviselői közreműködésével megvalósítani azt a gazdaságpolitikai munkaprogramot, amely gazdasági életünk mai nehézségeit gyorsan leküzdve, nagy lépésekkel viszi majd előre népünk anyagi és kulturális felemelkedésének ügyét. Ez a kormány legközelebbi tennivalója. Ez az a láncszem, amelyet megragadva a szocializmus építésének újabb sikereivel gyarapítjuk azokat a ragyogó eredményeket, amelyeket Debrecenből, az Ideiglenes Nemzetgyűlés történelmi üléséről elindulva, az elmúlt tíz esztendő folyamán hazánk javára, népünk boldogságára megvalósítottunk, amelynek nyomán hazánk ma erősebb, függetlensége szilárdabb, népe egységesebb, mint bármikor volt. Ez a mai ünnep tízesztendős törhetetlen hitünk felemelő megnyilvánulása. Igazolása annak, hogy a maga erejébe és szorgalmába vetett hittel dolgozó népünk új országot, szabad, független hazát épített a korhadt és rombadőlt régi úri Magyarország helyén, s jövőbe vetett hitünk ma erősebb, mint valaha volt. 1944. december 2l-e, a debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlés, felszabadult népünk történelmi cselekedete volt, nagy idő nagy eseménye, amely örökké élni fog népünk emlékezetében. E régi harcok emlékein keresztül tudjuk igazán értékelni, milyen nagy kincsünk a szabadság, amelynek dolgozó népünk birtokába jutott és élvezi annak áldásait, immár tíz esztendeje. Egy pillanatra se feledjük, hogy ez a szabadság ma tíz esztendeje az Ideiglenes Nemzetgyűléssel vált felszabadult népünk közkincsévé. A múltban uralkodó osztályaink árulása népünket letérítette a nemzeti érdekek egyedüli helyes útjáról. Ma felszabadult népünk, a párt vezetésével szilárdan és rendületlenül áll a népek felszabadítója, a szocializmus hazája, a hatalmas Szovjetunió mellett, és együtt halad a baráti népi demokráciákkal, nemzeti felemelkedésünk és boldogulásunk egyetlen járható útján, a szabadság, a béke, a szocializmus útján. (Nagy taps.) Az új évtized küszöbén, az elmúlt tíz esztendő tapasztalataival gazdagabban, âzzal a meggyőződéssel indulunk el szabad életünk második évtizedének útján, hogy biztosan teljesedésbe mennek népünk vágyai, amelyek a béke, a szabadság és a jólét világában, a szocialista társadalomban öltenek testet. Legyünk méltó harcosai ennek a magasztos ügynek! (Nagy taps.) Tisztelt Országgyűlés! E nagy történelmi esemény tízéves évfordulóján javaslom, hogy a Magyar Népköztársaság országgyűlése az 1944. december 21-i Ideiglenes Nemzetgyűlés ragyogó emlékét törvénybe iktatva örökítse meg a jövendő nemzedékek számára. (Nagy Imre, a minisztertanács elnöke átnyújtja az elnöknek a törvényjavaslatot. — Hosszantartó, nagy taps.) ELNÖK: Rákosi Mátyás képviselőtársunk, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára kíván szólni. (Szűnni nem akaró, nagy taps.) RÁKOSI MÁTYÁS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Tíz esztendeje, hogy újra megteremtődött a magyar államiság, s tíz esztendeje, hogy hazánk szabad! Emlékezzünk vissza az akkori időkre. »Mohács óta nem volt ilyen súlyos helyzetben az ország« — mondotta akkor a Magyar Kommunista Párt, mely ugyanakkor bizakodva és bátran hirdette: »Lesz magyar újjászületés!« Nagy szó volt ez akkor, merész jövendölés, s az elalélt, ezer sebből vérző nemzet láttán sokan csüggedéssel, kételkedve hallgatták. De az elmúlt tíz esztendő azokat igazolta, akik a legszörnyűbb nehézségek közepette önfeláldozóan, a jobb jövőbe vetett hittel fogtak porbasújtott hazánk talpraállítása szinte megoldhatatlannak látszó feladatához. S ma, tíz év távlatából büszkén állapíthatjuk meg, hogy hazánk ezeréves történelme folyamán népünk még nem élt át olyan mélyreható, az élet